4.Rész - Elfelejtettem

Harry Styles

    A mosoly nem tűnt el az arcomról mikor ők lefordultak a sarkon így eltűnve a szemem elől.Jó pár ember hülyének nézhetett aki arra járt ,de nem érdekelt. Alli. Hajtogattam nevét újra és újra. Belekuncogtam a gondolatba mikor rájöttem ,hogy mennyire illik ,hozzá ez a név. Olyan szerény és halk.Az ajkamba haraptam mikor eszembe jutott az arca ahogy meglátott az előbb. Nem akartam megijeszteni,de látszott az arcán ,hogy  egészen meglepődött.Lehajtottam a fejem.Kicsit megnyugodtam ,hogy meg tudtam a nevét.Ezidáig csak ez az egy gondolat foglalkoztatott.Oldalra húztam a szám és felnéztem a magas épületre.A telefonszám?! -Jutott eszembe hirtelen.Az arcomba csaptam a kezem és tettem két lépést előre.Elfelejtettem.
    Őrlődve fogtam a tarkómat és járkáltam össze vissza.Már kétszer megtettem az épület két sarkától való távolságot.Teljesen kiment a fejemből a telefonszám.Beszívott ajkakkal tekintettem fel újra arra a szintre ahol a buli zajlott. Jake és Stan is arra várnak ,hogy jelentsek a fogadással kapcsolatban. Csak nem mondhatom nekik ,hogy elfelejtettem. Hülyének nézne mind a kettő. Igazából magam sem tudom mért felejtettem el. Pedig itt volt az eszem. Tudom,hogy észnél voltam. Miközben beszélgettünk többször is átfutott az agyamon ,hogy milyen szégyenlős lány és még abba is belegondoltam ,hogy vajon ,hogy táncol.Talán ő vonta el a figyelmem?Megráztam a fejem . Gyorsan a zsebembe nyúltam a fekete telefonomért és tárcsázni kezdtem. Úgy gondoltam nagyobb az esélyem ha Stant hívom ,hisz amikor Jake-t utoljára láttam már nem volt beszámítható állapotban.Idegesen vártam ,hogy a telefon kicsöngjön.Ahogy meghallottam Stan röhögős hangját és a buli zenéjének zajait beleordítottam a telefonba.
-Haladékot kérek!
-Háló?-kérdezte már elég részegen . Megforgattam a szemeimet és újra ismételtem magam.
-Haladékot kérek!A számmal kapcsolatban.
-Mi?-nevetett.-Nem lett meg a csaj száma?- Stan nevetése hangosabb lett a zenénél is.
-De megszerzem.-töröltem meg az arcom.-Csak nem ma.Már elmentek.
-Öreg!Azt a csajt soha nem fogod többet látni.-mondta komolysággal a hangjában.Egy pillanatra megtorpantam.Nyeltem egy nagyot és a cipőmre néztem.Összevontam a szemöldököm."Soha nem fogod többet látni".Mért bántja a fülemet ez az egy mondat.Mindegy.Megráztam a fejem és újra koncentrálni kezdtem.
-Csak bízz bennem.Valamikor megszerzem a számát.Tényleg.
-Jah.-mondta hitetlenkedve.-De nekem tök mindegy.Szóval akkor hajrá.
        Dühöngtem magamban amiért nem kértem el a számát.Mért voltam olyan hülye ,hogy enélkül elengedtem?Szusszantam egyet majd az épület falának dőltem.A farzsebembe tettem a kezem mert kezdett már kicsit hűvös lenni és én sem voltam túlöltözve.Elmosolyodtam mikor eszembe jutott Alli ruhája. Fekete,ami a mostani világban egyáltalán nem megszokott.Fodros és feltűnő azzal a hatalmas szoknyával.Mintha egy elegáns helyre menne. Pedig ez csak egy klub. A legtöbb lány feszes,szines,mini ruhát vesz fel ilyen helyekre.De ő teljesen más.Nem hinném ki akart tűnni.Egyszerűen csak elegáns akart lenni. Olyan fura volt. Olyan teljesen más mint például Brittany. Tényleg.Meglepetten éreztem meg ,hogy a zsebem nem üres. Ott volt a száma.Kihajtogattam a hanyagul összegyűrt papírt. Fordítgattam egy ideig míg megtaláltam a helyes állást.Mosolyogva néztem a helyes kis betűket amik csak azért íródtak ,hogy én kezdjek velük valamit.Konkrétan azért ,hogyha később kedvem lenne hozzá akkor felhívjam ezt a lányt.
      Végig suhant az agyamon Brittany. Magas tűsarkújának hangja még most is a fejemben kopog,de aztán eltűnik az arca és a teste is.Helyére egy szőke hajú lány lépett aki nehézkesen azzal bajlódott ,hogy miként vegye le a cipellőjét.Olyan aranyosan szenvedett vele.Az arcomra mosolyt csalt a gondolat ,hogy miként reagált volna arra ,ha elkértem volna a telefonszámát.Mosolygott volna és boldogan odaadta volna?.... vagy elhajtott volna a fenébe.Igen.A másodiknak nagyobb a valószínűsége.Nem értem mért csinálom ezt. Csak egy fogadás lenne. Egyszerűen odaadnám a srácoknak amit kérnek.Nem halnék bele.De olyan ez mintha már egyáltalán nem a fogadásról lenne szó.Felsóhajtva emeltem fel a fejem és elnéztem a nagy épület bejárata felé.Az emberek lassacskán ,részegen szállingóztak kifelé.Elnevettem magam a sok ittas kinézettől majd ellöktem magam a faltól .Tipródtam egy kicsit majd egy laza mozdulattal a földre ejtettem a kis papírocskát. A szívem megkönnyebbült egy kicsit.
        Lehajtott fejjel indultam vissza az ajtó felé magam mögött hagyva Brittany számát.Felszabadultabb lettem egy kicsit.Mikor az ajtóhoz értem szinte rám esett egy lány.Máskor megszokásból letapiztam volna ,de mikor megéreztem azt az alkohol szagot csak összehúzott szemöldökkel talpra állítottam.Mikor megbizonyosodtam róla ,hogy megáll a lábán megláttam azt a piros ruhát.A szemem elkerekedett.
-Héj!Te vagy az a.. srác.-mosolygott bambán és ujjával felém mutatott(már amennyire ez részegen sikerült neki).Meglepetten néztem végig rajta újra és elmosolyodtam.Most nem úgy tekintettem rá mint álmaim nőjére aki annyira szexi ,hogy nézését akár órákon keresztül el tudnám viselni.Inkább  úgy  mint egy szegény lélekre aki alig tud magáról valamit.Ő is elég tüzetesen megnézett magának majd kicsit vicces hangon megszólalt.-Engedd el a derekam ,mert ha Da-Dave meglátja akkor neked annyi.-észre sem vettem ,hogy még mindig a derekát fogom.Úgy tűnik ez már megszokás volt nálam.Eltoltam magamtól majd egy lágy mosoly kíséretében biccentettem neki köszönésképp ,de ő megfogta a blézerem szélét és visszahúzott.-Na jó.-mondta műsírást tettetve.-Hazudtam. Dave nem is a barátom.Vagyis csak még!-emelte ki a "még" szót.-Csak néha találkozgatunk,meg ilyesmi...de esküszöm ,hogy biztos vagyok benne ,hogy tetszek neki.
-Az remek.-mondtam nevetve és kezeit levettem magamról.Miután elengedtem kikerülve őt elindultam az ajtó felé.
-Most komolyan itt hagynál? Dave sosem tenne ilyet!-mondta részegesen.Felvontam a szemöldökömet és megálltam tőle egy méterre.Nem volt megszokva nálam ,hogy a lányok így beszéljenek.Más esetben tetszett volna ,hogy ilyen kacér és merész,de az alkohol beszélt belőle.Nem kifejezetten szeretem az ittas lányokat. Előhúztam a telefonomat és tárcsázni kezdtem. Egy taxit hívtam a hölgyeménynek. Azt mondták sietnek. Mikor a telefont visszacsúsztattam a zsebembe és a lány felé fordultam Brittany  csak mosolyogva futtatta végig rajtam a szemét.-Dave simán elverne.-nevetett.Tudtam ,hogy nem hagyhatom itt kint egyedül,amíg nem jön a taxi így megfogtam a csuklóját és leültettem az épület ajtajában lévő virágos dézsa szélére ami elég masszívnak tűnt. Felsóhajtva néztem körül.Nem létezik ,hogy nem tudom lepasszolni valakinek.De senki sem jött felénk.
        Megnyugodtam mikor már egy perce nem szólt semmit.Úgy tűnt mintha már kezdene kijózanodni,amikor egyszer csak belecsúszott a virágos ,homokos dézsába.Szinte azonnal röhögőgörcsben tört ki .Hangos nevetése az egész utcát betöltötte.A homlokomhoz csaptam.Megpróbáltam kisegíteni onnan ,de ő azt mondta neki pont tökéletes ott. Szóval én hagytam.Sokszor néztem körül ,de az a rohadt taxi nem akart jönni.
-Tudtad ,hogy már két napja együtt vagyunk Dave-vel?-mosolygott és kuncogott az orra alatt.Kifújtam a levegőt.Megint kezdi.Aztán már rötyögött is.-Azt se tudta ,hogy itt vagyok.Lekoptattam ,hogy ne kelljen vacsorázni mennünk.De Csssst.-sziszegett és az ujját a szája elé tette.Megforgattam a szemeim. Hol érdekel ez engem szerinte?Na jó.Nem hibáztatom.Részeg.
      Megláttam felcsillanni a reményt amikor az utcát kezdte megvilágítani valami erősebb fény mint a lámpák.Lehajtottam a fejem mikor meghallottam befékezni előttünk a sárga taxit .Hála az égnek.Felrángattam Brittanyt a homokból és beültettem a taxiba.Miután rácsuktam az ajtót nekem nem volt több közöm hozzá.Nem szoktam meg ,hogy babusgatni kell a lányokat. Én az olyan csajokat szeretem akik talpra esettek és nem félnek egy kis kalandtól.Hátat fordítottam az autónak és megindultam az épület bejárata felé ,de félúton megálltam.Már egyébként sem volt akkora parti hangulatom így inkább hazafelé vettem az irányt. Nem akartam még egy taxit hívni így gyalogoltam. Jót tesz ilyenkor a séta.
       Miközben elkanyarodtam arra amerre nem régiben még Alliék mentek rádöbbentem . Hát ezért nem tudom megmagyarázni ezt az érzést. Nem szeretem a félénk lányokat.Alii egyértelműen az volt.Talán túlságosan is. Valószínűleg ez az az érzés amit nem tudok megmagyarázni vagy nem tudok.Úgy tűnik akkor ez az . A "nem szeretem ". Hmm. Másnak képzeltem. Például egy nyálas filmre simán mondom ,hogy nem szeretem,na de ,hogy pont ez a lány váltsa ki belőlem ezt az érzést?Nem szoktam ilyet érezni lányok iránt.Ez azt jelentené ,hogy egy olyan lánnyal sem találkoztam akit "ne szerettem" volna?Még belegondolni is furcsa. Én nem szeretem Allit. Mégis olyan érdekes.Hiába ismételtem el magamban újra és újra ..mondjuk ki. Fura.
       Mikor megpillantottam az utcánkat kicsit fáradtan hajtottam hátra a fejem. Eddigre az alkohol már teljesen kiszivárgott a szervezetemből.Nem volt mi felpörgessen.Kigondoltam ,hogyha beérek a házba szokásosan lerúgom magamról a cipőt és bedőlök a kanapéra. A lépteim felgyorsultak a gondolatra. Körülnéztem az út szélén habár tudtam egy autó se jár már ilyenkor errefelé.Átrohantam az út túloldalára és felkocogtam az ajtó előtti lépcsőn.Előhúztam a kulcsomat és a zárba tettem.Mikor az ajtóm kinyílt csak az jutott eszembe : olyan sötét és hideg az életem mint ez a ház.

                                                                                                                                     Taylor H.