Prológus

Minden hozzám hasonló lány azt hiszi a visszafogottság, illetve az, hogy meghúzzák magukat mentességet nyújt az ellen, hogy csúf tréfák áldozataivá váljanak.
Eddig én is ezt hittem. Azt hittem, ha meghúzom magam, ha szerény s visszafogott leszek, ha nem keltek feltűnést, akkor mindentől megkímélhetem magam.
Minden ostoba vicctől, minden úgynevezett „próbatételtől”.
Persze hamar rá kellet döbbennem, hogy ez nem így van, és akármennyire vigyázok előbb vagy utóbb az élet megtanít rá, hogy nem óvhatom meg magam mindig az ilyenektől.
Valahol legbelül mindig is tudtam, hogy egyszer annak is eljön az ideje, hogy erre rádöbbenjek, de miért így?  Miért pont most? S miért pont Ő döbbentett rá erre?
Ha jobban bele gondolok, s teljesen kiterítem magamban a dolgokat rá döbbenek, hogy nem az fáj, hogy csalódtam, hanem az, hogy benne.
Mindenesetre azt be kell vallanom, hogy remek színész. Hiszen szemrebbenés nélkül játszotta el az érzéseit, amik mint kiderült nem voltak valódiak.
Egy egyszerű színdarab volt az egész.
Egy színdarab, aminek a legszerencsétlenebb szerepét kaptam meg.
Egy színdarab az élet által vetített filmben, amire próbálok úgy tekinteni, hogy egy újabb lépés a helyes irányba.
Egy lépés, ami lehet ugyan, hogy életem végéig kísérteni fog, de legalább megtanított rá, hogy az élet nem habos torta, s bizony, ha valami túl szép, akkor nem szabad elhinni.
A kérdés pedig, hogy miért én?
Ez egyszerű.
A visszafogottság. Az ártatlanság, s az engem körülölelő szerénység.
Ez mind olyan dolog, ami kihívja maga ellen a sorsot, és az olyanokat, mint Ő.
Nem is tudom miért hittem neki. Talán megbabonázott az a gyönyörű, csillogó szempár?
Vagy a kedves szavak, amiket felém eresztett? A kedves szavak, amik tele voltak bizalomra ösztönző betűkkel, s számára jelentéktelen érzelmekkel.
Még mindig hallom a szavakat, amiket suttogott, s amikben a szívem a mai napig hinni akar.
Túltettem magam mindenen, és már nem zavar.
Nem zavar, de akkor miért zokogok most is?
Miért törnek rám könnyek, már csak attól, ha rá gondolok?
Mert még magamat is átverem…
Hogyan lesz tovább?
Azt még egyelőre én sem tudom..
Ez egyenlőre olyan dolog, amit a jövő ködös fátyola még takar előlem, de tudom, hogy bármikor fel is fedheti..

Alice W.