10. Rész - Mi az ,hogy leszólítja?

 Harry Styles  

 "-Félek ,hogy nem látjuk egymást többé.
-Ugyan ,ne mondj ilyeneket.
-Simán megtörténhet.
-Milyen pozitív vagy.
-bocsánat...de én nem akarlak elveszíteni.
-Én sem."
      -Mi a faszt nézel?-lépett mögém a kedves barátom aki majdnem a szívrohamot hozta rám váratlan belépésével.
-Baszd meg ,nem szokás kopogni?-förmedek rá majd barátilag arrébb huppantam ,hogy odaférjen mellém a fotelbe.
-Baszd meg ha így üvölteted a Tv-t nem hiszem ,hogy meghallottad volna.-nyögte majd elvette tőlem a távirányítót.Hátradöntöttem a fejem és egy pillantást vetettem az ajtó felé.
-Hogy a francba jöttél be?-kérdeztem érdeklődve és visszanéztem tengerkék szemébe.
-Lehaverkodtam a takarítónővel.-vigyorgott.
-Jézusom Stan.-röhögtem fel hangosan.Elképzeltem ahogy a barátom könyörgően odamegy a takarítónőhöz és kuncsorog a kulcsokért.-Te beteg vagy.-ütöttem meg a vállát mire ő jajgatva nevetett fel.
      Fáradtan húztam magamhoz a párnát ami azért volt a fotelben ha éppenséggel ott jönne a szememre az álom.Megráztam a hajam és a mellettem ülő barna hajú srácra néztem  aki még mindig mosollyal az arcán kapcsolgatta a Tv-t majd megállapodott azon a csatornán amit akkor néztem amikor bejött. Gúnyosan felhúzta az egyik szemöldökét.
-Most nem mondod komolyan ,hogy egy latin amerikai sorozatot néztél?!-fordult felém lassan.
-Kuss.-vágtam hozzá a párnámat ,amitől ő a fotel szélébe kapaszkodott majd felkelt.
-Na jó Styles.-kapcsolta ki hirtelen a tv-t.Felvontam a szemöldököm és lejjebb csúsztam a fotelben.-Ne punnyadjál!Szedd össze magad és irány a munka.-mutatott a bejárati ajtó felé.Tekintetem a fehér ajtó felé tévedt. Hirtelen az összes tegnapi gondolatom az eszembe jutott.Ígéretet tettem. Azt mondtam ma találkozunk.Halkan felkuncogtam magamban.
-Menjünk.-vettem mély levegőt és felkeltem a kényelmes fotelből.

**********

       -Mi bajod van?-bökött oldalba a könyökével amitől én kis híján elestem.
-Semmi.Csak gondolkozok.-mondtam fáradt mozdulatokkal.Épp befordultunk az utcába. A Starbucks tábláját már messziről is ki lehetett szúrni az én munkahelyemmel ellentétben
-Majd egy kávé kijózanít.-mosolygott Stan és ahelyett ,hogy átmentünk volna az úttesten ,ezen a járdán maradtunk.-Tényleg!-mondta mintha még csak most jutott volna eszébe amit akart.-Mi van a csajjal?-húzogatni kezdte a szemöldökét amitől nekem csak még borzasztóbb kedvem lett. Már nem igazán volt hozzá kedvem. A tegnap este történtek sokban változtatták meg a véleményem.
      Alli aranyos lány. De ... valamiért amikor tegnap meghallottam azt a fájdalmas sikolyt a lábaim egyből futásnak eredtek. Tudni akartam ,hogy jól van-e vagy ,hogy nem esett-e baja. Aztán amikor odaértem mintha semmi nem történt volna mosolygott pár sráccal körülvéve. Ennyire félre ismertem volna? Mindenki jó neki csak én nem? Nem tudom ,hogy ő milyen érzelmeket vehetett le az én arcomról,de próbáltam türtőztetni magam. Nem tetszett ,hogy annyi fiúval van körbe véve. Ráadásul mind kigyúrt és magas volt. Nem olyannak tűntek akiknek a társaságában szívesen lenne Alli. De ő felhőtlenül mosolygott.Sőt túlságosan is. Azt mondta semmi baja. Nem igazán hittem neki ...így inkább elmentem. Próbáltam a legkisebb jelét sem megmutatni neki ,hogy mennyire féltem őt. Aztán ő utánam futott. Még a gondolatba is belemosolyogtam. Csak azért visszajött ,hogy megköszönje. Olyan törékenynek tűnt ott előttem ahogy félénken mosolyogva próbálja összeszedni a gondolatait. Meg akartam védeni őt,de aztán eszembe jutottak azok a képek ,ahogy még a park előtt viselkedett.Nem kívánkozott belőlem. Én pedig nem akartam erőltetni így egy köszönés kíséretében távoztam a fejemben kavargó gondolat áradattal együtt.
       -Attól mert gondolkozol még válaszolnod kéne.-lökött meg újból eléggé kedves barátom.
-Jaa.-mondtam meglepődve.-Semmi . Nincs meg a száma.-jelentettem ki.- És nem is lesz.- mondtam lehajtott fejjel.
-Hát az sajnálatos lenne.- vigyorgott gonoszul.

-Köcsög.-néztem rá majd vissza a járdára. Egyenlőre nem voltam tisztába azzal ,hogy mit is akarok. Egyáltalán kell-e nekem a száma vagy.. a lány kell-e
       Miután beléptünk a még csendes kávézóba egyből helyet foglaltunk. Szerencsénkre..vagy mondhatnám inkább balszerencsénkre  Dotty nem volt bent így Carla helyettesítette .Ő volt az egyetlen pincérnő aki a legdurvább módon tudott kiszolgálni. Eléd vágta az italod vagy egyszerűen csak megölt a szemeivel.Mind a ketten rettegtünk tőle.És nem mi voltunk az egyetlenek.
     -Jó reggelt!-köszönt nem éppen bájosan majd elénk állt .-Mit adhatok?
-Harry?-nézett rám Stan érdeklődve de én csak megráztam a fejem jelezve ,hogy mondja nyugodtan.-Öhm. Akkor én kérnék valami finomat.-vigyorgott és az ötvenes éveiben járó nőre kacsintott.-Magára bízom.-a nő lassan fordította a fejét felém és gúnyosan felemeltem a szemöldökét,mintha meg sem hallotta volna a barátom eléggé kicsinyes "flörtölését".
-Ugyanazt.-mondtam hanyagul és legyintettem a kezemmel. Carla a tollát egy hirtelen mozdulattal a zsebére dugta és a jegyzet tömbjével együtt a pulthoz viharzott.
      Kinéztem az ablakon így pont rálátva James boltjára ami még zárva. Nekem kell nyitnom.Unottan figyeltem a még lehajtott redőnyöket és a világító táblát ami jelezte még nem nyitottunk ki.
-A másik idióta merre van?-kérdeztem unottan ,hogy beszélgetésbe kezdjek Stannel aki szintén csak bambult ki az ablakon.
-Jake?Öhm..Szerintem még alszik.
-Ő még aludhat ,de nekem már muszáj kijönnöm?-kérdeztem felvont szemöldökkel és egy halvány mosollyal .
-Téged jobban szeretlek.-mosolygott buzisan.
-Beteg vagy.-jelentettem ki.
-Nem tudok parancsolni az érzéseimnek.-nevetett és megsimogatta a kezemet.
-Menj már!-ordítottam rá nevetve és elkaptam a kezem.
-Uraim!-szólt ránk Carla aki a pult mögött sürgött.Mind a ketten kicsit lejjebb csúsztunk a széken és próbáltuk visszafojtani a nevetésünket.
      Egy jó pár perce ültünk már ott,de az italok még mindig nem jöttek.Nem csodáltam. Carla öreg már ehhez a szakmához. Újra arra a szintre jutottunk el ,hogy csak bambultunk ki az ablakon. Az utcát egyre többen járták ,de én csak egyvalakit szúrtam ki. A másik oldalon ment a járdán. Háttal állt nekem ,de tökéletesen tudtam ki az. Befelé kukucskált a boltunk ablakán,de persze semmit nem látott.Fel egyenesedett , beletúrt szőke hajába és megnézte a bolt tábláját.Kicsit szomorkás arccal vetett még egy pillantást a bolt ablakára majd pördült egyet és a Starbucks felé vette az irányt. Legszívesebben azonnal kirohantam volna hozzá amint megláttam ,hogy a mi boltunknál áll,de mit gondolt volna Stan. A fejemen átfutott a gondolat ,hogy minden hangszert megmutattam volna neki. Meghallgattunk volna pár CD-t vagy megmutattam volna ,hogy kell gitározni.De ez már veszett ügy.Már nem állíthattam meg Alli közeledését.
     Hatalmas figyelemmel néztem ahogy fellép a járdára majd benyit a kávézóba.
-Sziasztok!-mondta hangosan Carla felé fordulva,akitől eléggé megijedt hisz tegnap még Dotty állt ott.
-Szia!-kapta fel a fejét a nő.-Késtél!Gyerünk dobj össze két finomságot a két úrnak!-mutatott felénk ,de Alli még csak ránk sem nézve teljesítette a kéréseket.Berohant a pult mögötti folyosóra ahol aztán el is tűnt. Pár perccel később jött ki és már ügyeskedni is kezdett.
      Már épp tette a tálcájára a poharakat amikor egy fiú csapat tódult be a kávézóba. Szegényt letámadták.Kuncognom kellett az ijedt tekintetén ahogy látta nem kevés emberrel van dolga . Mindegyik a pulthoz ült így megrohamozva a lányt. Mindegyik mondta a szokásosat. Sorolták a rendeléseket ő pedig alig győzte írni azokat. Csendben figyeltem ahogy a fiúk szinte majdnem eltakarják őt (pedig ültek). Addig nem is tettem semmit amíg az egyik meg nem szólalt : De szép lány vagy .Hogy hívnak?

                                                                                                                            Taylor H.