Tényleg nagyon sajnálom ,hogy ilyen sokára hoztam csak a részt,de nem igen jutottam gép közelbe így kicsit késtem ezzel a résszel.Azért remélem tetszik majd és hagytok majd egy kis bizonyítékot efelől. Jó olvasást! xx.
Harry Styles
Nem túlzok. Ideges voltam. Sosem voltam még ilyen helyzetben. Valahogy furcsán jött ki az egész. Csak egy telefonszám kellett. Nem gondoltam volna ,hogy ez ekkora megpróbáltatás lesz.
A szívem egy hatalmasat dobbant mikor Alli elmosolyodva nyúlt a zsebébe a telefonja után. Mintha csak egy tonnás zsákokat dobtak volna le a hátamról. Hatalmas mosoly virított az arcomon,ahogy táskájában egy toll és egy papír után kutat. Mikor végre talált a falnak döntötte a papírt és lassan meggondoltan,gyöngybetűkkel feljegyezte azt a pár betűt és a nevét."Alli Jackson" még a név láttán is kirázott a hideg ,de nem rossz értelemben. Még egyszer átolvasta ,hogy jót írt-e majd a kezembe nyújtotta.
***
Ráfeküdtem a csengőre. Elégedett mosoly pihent az arcomon. Éjfél körül járhatott az idő. Allit már hazakísértem. Vagyis csak a parkig. Azt mondta elég ha odáig kísérem. Búcsúzásunk nem olyanra sikeredett mint amilyet akartam. Én puszit szerettem volna ő viszont szeretett volna minél kevesebb érintkezéssel elintézni a dolgot. Végül egy ölelésben állapodtunk meg. Beleégett a fejembe a nevetése mikor megszorítottam a hátát. Olyan aranyosan félénk és szégyenlős volt.
-Nyisd ki te papír kutya!-röhögtem és dübögni kezdtem az ajtón. Az ajtón belülről dobogást hallottam. Visszaemlékeztem ,hogy mikor utoljára itt voltam megjegyeztem ,hogy mennyire recseg a padló és milyen hangos.
A léptek egyre közelebb értek végül az ajtóhoz vándorolt.
-Mi a fasz?-nyitotta ki a fa ajtót. Álmos feje végig mért és csodálkozóan figyelt. Mosolyogva felemeltem a papíromat és beléptem mellette a lakásba.
-Na ki szerezte meg a csaj számát?-Levágtam a cetlit a pultra majd ráugrottam a fotel szélére ahol ő valószínűleg egy két perce még aludt. Jake ha ölni tudott volna a szemével már megtette volna. Nem azért mert csalódott volt a szám miatt ,hanem azért mert ilyen órákban zargatom őt. Fura hisz azt hittem Adams hajnalokig képes fent lenni. Ehelyett mint egy kis gyerek aki a maciját keresi bámul rám meglepetten.
-Most komolyan képes voltál ezért eljönni ilyenkor?-vágja hozzám a szavakat ,de rólam lepereg minden . Mosolyommal beárasztom az egész szobát így az sugározza a boldogságot.
Pár perc múlva mikor már lenyugodott lassan odasétált a pulthoz és megvizsgálta a lapot.
-És most mit vársz tőlem?-rám pillantott. Szemöldökét összehúzva emelte fel a megbélyegzett cetlit majd forgatta egy kicsit kezében.
-Fogadtunk nem de? -mosolyogtam gonoszul.-A fogadások pedig téttel járnak.-próbáltam utalni arra mit is akarok,de mikor megláttam Jake arcát ... az egy csodás pillanat volt. A pillanat amikor rájött ,hogy ő vesztett. Vagyis ők. Oldalra nézett és arcát kezébe temette. Egy hangos sóhaj hagyta el a száját.
-Mennyi?-kérdezte rám pillantva. Ajkamba haraptam és a földet pásztáztam.
-Rátok hagyom.-eltoltam magam az ágy karfájától. Karjaimat az ő széles vállára dobtam ami most igen gondterheltnek tűnt.- majd kitaláljátok Stanley-vel .Csak az a lényeg ,hogy legyen benne egy pár nulla.-mosolyogtam kacéran majd helyben hagytam Jake-et aki szinte felforrt a dühétől.
Az ajtóban álltam. Nekidőlve az ajtófélfának. Már ő is rájött nem tud ,hogyan visszavágni hisz sikerült. Tényleg ott volt a lány száma.
-Hogy sikerült?-mosolygott már ő is.
-Egyszerűen megkértem.-vontam vállat és elnéztem a folyosón ahol épp egy házaspár ment be a maguk kis lakásába. Visszaemlékeztem ,hogy mi is ott álltunk a folyosó végén csak a mi házunkban. Annyira izgultam,pedig nem volt rá okom. Végül is egy jó kis beszélgetés kerekedett ki belőle a tetőnkön ahova a telefonszám csere után mentünk fel. Ott sem történt semmi különösebb dolog csak beszélgettünk. Mint hazafele is. De legalább már nyugodt voltam.-Aztán beszélgettünk.-visszafordultam Jake felé aki fáradt szemekkel bámult engem.
-Beszélgettetek?-kérdezett vissza
-Igen.-Lesmároltad?
-Mi? Nem dehogy.-ellöktem magam a fától majd meglepetten néztem a barátomat._
-Ja persze.-nevetett.- Harry Styles beszélget egy csajjal.- összevont szemöldökkel néztem őt majd a folyosót ahol most senki nem járt.
-Csak beszélgettünk.-mondtam újra,határozottabban .
-Ahha.-kuncogott ismét majd még egy pillantást vetett a lapomra és visszaadta.- Majd holnap beszélünk Mr. Beszélgessünk !-hajtotta beljebb az ajtóját.
-Kussolj!Tényleg csak beszélgettünk!-nevettem már én is és szét tárt karokkal figyeltem ahogy becsukja előttem az ajtót.
-Ahha!Igen .Igen.-ordította ki . Mosolyogtam még egy kicsit az ajtóját bámulva majd hallgattam ahogy léptei egészen a nappaliig viszik ahol már teljesen elveszik lépteinek hangja.
Vártam még egy kicsit míg minden teljesen elcsöndesedik. Szívemben a büszkeség lángja égett. Egyáltalán nem voltam még álmos. Sőt úgy éreztem akár kibírnám ezt a napot alvás nélkül is. Vettem egy 90 °-os fordulatot és elindultam a folyosó vége felé a lifthez. Azon gondolkodtam ,hogy vajon most várhatja ,hogy felhívjam? Egyáltalán érdekli-e ,hogy megadta a számát nekem vagy ő is mint minden lány csak úgy osztogatja a telefonszámát mindenkinek.
Mikor kiértem az utcára megcsapott az a jellegzetes hideg ami az ősz miatt uralkodott az utcákon. A karórám már hajnali fél kettőt mutat. Eléggé késő van már ,de én akaratlanul is a zsebembe nyúlok a telefonomért és bele pötyögöm azt a pár számot amit már lassan kezd teljesen beleégni a fejembe. Az ujjamat a hívás gomb fölé helyezem . Várok még egy kicsit mintha ez bármit is változtatna a dolgon ,de végül megnyomom. Kicsöng.
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése