2013. június 10., hétfő

8. Rész - Nyert ügynek hittem

                                           Harry Styles

    Először tétován nézett rám.Nem igazán tudta bele menjen-e vagy sem. Mintha rejtegetni valója lenne vagy csak egyszerűen nem kívánta a társaságom.
-Rendben.-válaszolt végül és a telefonját a szűk fekete nadrágjának zsebébe csúsztatta. Felragyogott a szemem.Hatalmas mosollyal az arcomon néztem azt a zsebet ahol a telefon pihent.(na jó.Talán máshova is tévedt a szemem) Olyan közel voltam ahhoz ,hogy megszerezzem a számát ,mint még soha. Lábait lassan pakolgatta egymás után jelezve ,hogy arra kell menjünk. Miután utolértem elégedetten mosolyogtam rá. Ekkora mázlim még soha az életben nem volt. Pont találkozzak vele ma és még haza is kísérhetem.Simán megkedveltetem magam vele.Nem mintha ez olyan nagy feladat lenne,de egy ilyen félénk lánynál semmi sem úgy sülhet el ahogy akarnám.Még akkor sem ha ez eddig nyert ügynek látszik.
    -És -kezdeményeztem a beszélgetést.- merre laksz?-meglepődötten felém fordította a fejét.Nem számított rá ,hogy beszélgetni is akarok.
-Öhm.-mondta szétnézve a kereszteződésben ahol épp megálltunk a közlekedő autók miatt.-Tudod merre van a Monty Park?-kérdezte mosolygósan.Szemeiben most láttam azt a csillogást amit még tegnap láttam amikor kint az utcán találkoztunk.
-Persze.-vágtam rá egyből,de fogalmam sem volt róla ,hogy igazából az merre is lehet.
-Hát...az mögött lakunk.-mosolygott halványan a földre nézve.Furán hangzott az ő szájából a "lakunk" szó.Gondolom a barátjával már összeköltöztek.Végül is az a tegnapi srác annyira védelmezően karolta át őt.Egy halk kuncogás hagyta el a számat.Igazából nem tudom miért csak úgy kikívánkozott belőlem.-Mit nevetsz?-kérdezte komolyabban.
-Semmit.-mondtam mosolyogva,mire ő elkapta rólam a tekintetét.Az arca újra komolyabb lett és csak a járdát figyelte.Hirtelen eluralkodott rajtam valami.Olyan bűntudat féleség.
-Mármint nem rajtad nevettem.-mentegetőztem egyből.
-Nem is gondoltam.-mosolygott felém fordulva. Kezeit zsebre tette és haladt tovább. Egy kisebb meglepettség után követtem őt.
       Nem bírtam gondolkodni.Valamiért folyamatosan csak Alli-t néztem ,ahogy halkan sétálva rakosgatja a lábait egymás után. Converse cipője pont passzolt a lábára.A táskája folyamatosan le akart esni a válláról így sokszor kínlódott vele.
-Vigyem a táskád?-kérdeztem ,mire ő csak furán végig nézett rajtam mintha egy megbízhatatlan alak lennék.
-Kösz.Nem.-mondta könyörtelenül.A számat egy kis "chh" hang hagyta el.Fejét elfordította felőlem és léptei is felgyorsultak.
-Jaj ,de kis harcias lett valaki.-nevettem miközben próbáltam utolérni.Feljebb húzta a vállán a táskáját és még jobban begyorsított.Választ nem kaptam habár nem vártam.-Nyugi már!-kocogtam utána mikor már egy perce nem jött tőle válasz.Megfogtam a csuklóját és próbáltam egy kicsit lelassítani de ő csak kirántotta a tenyeremből apró kezét.Furcsa volt ez az egész helyzet.Számomra az ,hogy vigyem a táskáját csak egy gesztus volt.Nem gondoltam volna ,hogy ilyen félelmetes alak lennék és a helyzet csak egyre rosszabb irányt vett.
-Hagyj békén!-vágta rá. Meglepetten néztem az apró termetű lányt ahogy ijedten próbálja védeni magát. Megállt előttem és világító zöld szemeivel az enyémbe bámult. Most egyáltalán nem tűnt annak a törékeny lánynak akit megismertem. Nyelvével benedvesítette az alsó ajkát majd visszafordult az eredeti irány felé.-Innen már egyedül is hazatalálok!-jelentette ki.Elvigyorodtam a gondolaton ,hogy milyen erősnek próbál látszani.De én sem adom fel ilyen könnyen.
        Mikor utolértem a következő kereszteződésben ő rám sem nézett.Én viszont bámultam őt. Eléggé megbámultam őt.
-Köszi ,hogy idáig elkísértél,de hazatalálok.-mondta erősebben.
-Ha már idáig elkísértelek akkor akár hazáig is kísérhetlek ,nem?-mosolyogtam pimaszul ,de ő nem igen vette a poént. Csak várta ,hogy a lámpa zöldre váltson,majd elindult.Én pedig követtem.
     Egy kis idő múlva mikor végre erőt vettem magamon mellé kocogtam és lazán sétálni kezdtem mellette.
-Figyelj.-kezdtem bele.Úgy gondoltam itt van az ideje végre ,hogy elkérjem a számát.Hisz két nap alatt ez már a harmadik találkozásunk volt.Ő ügyet sem vetve rám tartotta a tisztes távolságot akármennyire is közeledtem hozzá.-Megadhatnád a telefonszámod.Mint ,ahogy reggel  is mondtam nem véletlen ,hogy ennyiszer találkozunk.-mosolyogtam rá ,de ezt ő nem láthatta.A táskájában kutatott valami után.Mikor később sem jött válasz kicsit ideges lettem.-Figyelsz te egyáltalán?-kérdeztem erősebb hangon .Nem akartam szörnynek látszani,de utálom ha nem vesznek figyelembe.
-Bocsi.-mondta unottan és egy hosszú vezetéket húzott ki a táskából aminek a végén egy fülhallgató volt. a telefonját is előszedte a zsebéből és összekapcsolta a kettőt. Komolyan ilyen pimasz velem? -Köszi ,hogy elkísértél .-nézett rám unottan . Az előttünk lévő nagy fás parkra nézett majd intett egyet.Arcát egy halvány mosoly hagyta el. Felvontam a szemöldököm. Fülébe tette a fülhallgatót, a kezében lévő telefonon pedig kapcsolgatott még valamit.Mikor végzett zsebre dugta a készüléket és erőt vett magán. Átmászott az apró kerítésen ami körbe vette az egész parkot,majd eltűnt a homályos ,sötét és árnyékos fák között.
      Én még mindig ott álltam. Lefagyva ,hogy ez most tényleg itt hagyott. Na jó. Ez már nem éri meg. Kell a francnak a telefonszáma.Inkább vesztek egy fogadást minthogy egy olyan lány után koslassak aki még csak nem is érdekel. Hátat fordítottam a parknak és a száguldozó autók felé néztem.Mivel mellettem haladtak el ,gyorsaságuk miatt a szél belekapott a hajamba és a ruhámba.Kicsit megborzongtam.Arra gondoltam hirtelen ,hogy Alli sem volt túlságosan jól felöltözve.De ha megfázik már az sem érdekel. Már eldöntöttem ,hogy felhívom Stant ,hogy értesítsem az újabb információkról ,de rájöttem ,hogy sokkal jobb lesz már ha otthonról hívom.Legalábbis jobb mint itt. Ez olyan igazi zord környék volt ahova nem szívesen járt az ember. Főleg ezzel a parkkal.  Mivel éppenséggel nem igazán tudtam hol is vagyok-csak azt ,hogy a Monty Parknál- a telefonom után nyúltam ,hogy taxit hívjak. Már épp tárcsáztam amikor a hátam mögül egy halk sikoly hallatszott. Fájdalmasan az agyamba égett. Ami még szörnyűbb volt,hogy ismertem ezt a hangot.

                                                                                                                                    Taylor H.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése