16. Rész - Zöldszemű szörny

Harry Styles

    Vártam. Szemeimet lehunyva tartottam ,de nem jött válasz a közeledésemre. Egyik szememet épp ,hogy ráirányítottam a lányra mikor megláttam teljesen elpirult arcát és félénk tekintetét ahogy azt nézi milyen közel vagyok hozzá. Számíthatott volna rá...
-Félsz tőlem?-kérdeztem egy pillanattal később ,de még mindig nem mozdultam abból a pózból.
-Nem!-válaszolt egészen keményen. Kuncogtam egyet majd rápróbáltam a lehetetlenre. Óvatosan feljebb emeltem a fejét az állánál fogva. Gyönyörű szemei csillogtak,nagyra nyíltak, ahogy az adrenalin szintje egyre feljebb szökött. Lassan behunyta azokat én pedig elengedtem az állát. Még közelebb húzódtam hozzá amikor egyszer csak valami puffanás félét hallottam és éreztem ,hogy Alli az ölembe esett.
    Meglepetten néztem ahogy a lány karját a padlón tartva fekszik az ölembe. Láttam rajta ,hogy mindjárt nevető rohamba tör ki.
-Te meg mit ...?-kezdtem bele ,de nem tudtam befejezni a röhögéstől.
-Meg akartam támaszkodni...-nevetett már ő is.-csak elcsúszott a kezem.-a mondat végét már alig bírta befejezni. Az arcomra csaptam az ő szerencsétlensége miatt. Ő pedig kezével próbálta takarni szégyenteljes arcát és azt ,hogy még mindig röhög magán. Mellkasa fel le ugrált a nevetésétől és még csak meg sem próbált változtatni azon a pózon amiben volt.Talán nem is tudott.
    Egy perc nevetés után úgy döntöttem segítek rajta. Megfogtam a csuklóit és felhúztam. Még mindig mosolygott. Gyönyörű vastag ajkai hagyták ,hogy megvillantsák a fogait. Mikor ő is lenyugodott rájött ,hogy mit akartunk csinálni a nevetés előtt és egyből menekülni kezdett. Kicsit megrázta magát majd mosoly húzódott kipirult arcára.
-Sajnálom.-mondta elfordulva és feltápászkodott az ölemből.
-Mit sajnálsz?-kérdeztem mosolyogva és én is felálltam. Alli nem igazán akart válaszolni. A gitárt bámulta amit magunk mellett hagytunk a kis akció miatt.
     A csendet a telefonjának csörgése törte meg.
-Elnézést,de Dave hív.-mondta a kijelzőt bámulva és elhúzott az egyik sor végére.Ezt úgy mondta mintha Dave mindennél és mindenkinél fontosabb lenne Meglepetten néztem utána. Kedves hangja beleégett a fejembe ahogy azt mondja "szia". Zsebre tettem a kezem és a gyertyákra néztem amiket gondosan rakosgattam ki. Nem beszélve a gitárról. Ő pedig... elmegy Dave miatt. Aki látszólag sokkal fontosabb neki . Nem is tudom ,hogy képzeltem ,hogy egy olyan lányt akartam elcsábítani akinek van barátja. Nem gondolkoztam délután. Talán azt hittem ,hogy én jobb vagyok annál a srácnál.
      A lány mosolyogva tért vissza a fénybe. A gyertyák egyre jobban világították meg aranyos arcát. Majd mikor meglátta az én kérdő tekintetemet nevetett.
-Jaa. Csak ez a bolond majdnem felgyújtotta a konyhát otthon. Gondolom valami vacsit akart csinálni nekem.-nevetett újra aranyosan és a telefonjára mutatott. Vacsorát?! Annak talán jobban örült volna? És hogy-hogy még náluk van ez a Dave? Eluralkodott bennem a zöldszemű szörnyeteg. Most már biztos. Alli sokkal inkább egy olyan lány aki egy vacsora randira megy mint aki egy olyanra megy ahol a srác megmutatja neki legféltettebb titkát és énekel neki. -Valami baj van?-kérdezett rá az előttem álló lány. Gondolom látszott rajtam a féltékenység.
-Semmi!-nyögtem  ki magamból erőszakosan. Nehéz volt megállni ,hogy ne mutassam ki az érzéseimet.. Tekintetemet Allire vittem. Kezeit a zsebére tette és nézte azt a kis sarkot amit csak neki készítettem elő.
-Haza kísérsz?-mosolygott bájosan.-Féltem Dave-et.-adott indokot.
-Persze.-simítottam meg a tarkómat ,elkönyvelve a kudarcot.-Gyorsan elfújom a gyertyákat.-mondtam és hozzá is kezdtem. Nem akartam ,hogy mire visszaérek a bolt lángokban álljon.


       Nem szólaltunk meg. Csak sétáltunk . Gondolom ez őt is zavarta mert folyton sóhajtozott. Vagy talán csak nem tetszett neki a társaságom.
-Éhes vagyok már.-nyögte ki végül így valamiféle témát adva. Kezét a hasához simította majd felém nevetett.
-Ha gondolod beugorhatunk valahova hamburgerezni.-mosolyogtam rá. Alli eltűrte a füle mögé a szemébe lógó haját és a kezeit vékony kabátjának zsebébe tette.
-Öhm. Otthon Dave-vel vacsorázok.-mondta . Rádöbbentem. Ez a mondata csak még jobban lyukat ütött a szívembe. Lehajtottam a fejem és csak sétáltam mellette.-De beugorhatunk valahova,mert szerintem abból a vacsorából nem lesz semmi.-fordult felém. Felragyogott az arcom majd körbe néztem az úton. Egy autó sem jött a közelbe. Megragadtam a kezét és húzni kezdtem az út másik oldalára.
-Gyere! Tudok egy jó helyet.
      A célom az egyik Hamburgerező volt az egyik közeli utcában. Sokat jártunk oda Stanékkel,mert tényleg jó hamburgereket adnak attól függetlenül ,hogy az egész hely csak egy bódé.Beálltunk a bódé teteje alá és rendeltünk. Alli ugyanazt kérte mint én,ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra. Kellett egy kis idő míg elkészítik így a Bódé mellett álltunk meg ,hogy mások is odaférjenek. Beszélgettünk egy kicsit ,de nem olyan eget verő témákról. Mivel az én fejemben még mindig Dave volt és nem tudtam volna értelmes válaszokat adni a fontos kérdéseire.

       Mikor kikaptuk a hamburgert,én fizettem (nagy nehezen mivel Alli nem akarta engedni) majd  leültünk az egyik közeli padhoz. Mind a ketten zacskóban kaptuk meg. Megvártam ,míg ő kiveszi a zacskóból a hamburgerét. Látni akartam az arckifejezését,de meglepetésemre nem lepődött meg ,hogy milyen nagy adagot adtak.
-Meg fogod tudni enni?-kacérkodtam vele.
-Simán.-mondta kicsit bizonytalanul majd az én Hamburgeres zacskómra nézett.-Te nem eszel?
-De.-mosolyogtam,majd kivettem az én adagomat.
      Mind a ketten vártunk még az első falattal. Csak bámultuk a hatalmas szendvicset. Végül nekem jutott a bátorság ,hogy belekezdjek. Alli kuncogása miatt alig tudtam lenyelni azt az egy falatot. Végül ő is belekezdett. Úgy nézett ki mint egy mókus amikor az első falatot bekapta. Miután lenyelte mind a ketten röhögő görcsben törtünk ki.Őszintén nem sokszor éreztem még ilyen jól magam egy lány társaságában úgy ,hogy még csak meg sem csókoltam.
     Mikor a következőre beleharaptam a Hamburgerbe ,oldalról egy halvány puszit kaptam a szám szélére. A meglepettségtől alig bírtam megrágni az ételt. Alli csak bájosan bámulta a Hamburgerét majd rám nézett.
-Ezt..mért?-kérdeztem mikor sikerült lenyelnem.
-Mert most nem kellett megtámasztanom magam.-mosolygott majd beleharapott a Hamburgerbe. Szám hatalmas mosolyra húztam.  Szóval ezt vehetem csóknak? Gondolataim szana-szét cikáztak és ennek a fő okozója Alli volt.
      Nekem lett igazam. Alli nem bírta megenni a hamburgert. De majdnem sikerült neki.
-Kifogott rajtam.-előre hajtotta a fejét így a haja pont az arcába lógott.
-Én megmondtam.-mosolyogtam és a már üres zacskót a kukába dobtam sikeresen. Végül Alli kis része is ott landolt a papírjával együtt. Felálltunk a padról majd lesöpörve magunkról a morzsákat elindultunk.
-Köszönöm a vacsorát .-bökött oldalba . Elmosolyodtam ,de nem válaszoltam. Nem gondoltam ,hogy válaszolnom kéne.
       -Szóval..-kezdeményeztem a beszélgetést.- ti nagyon jóba vagytok Dave-vel,ugye?-kérdeztem egyből a közepébe. A mellettem sétáló lány aranyosan összeráncolta a homlokát majd mosolygott.
-Igen.Mondhatjuk ,hogy szoros köztünk a kapcsolat.
-Szóval olyan igazi jó barát?-kíváncsiskodtam közben a hátam mögött az ujjaimat tördeltem.
-Hát..-gondolkozott el újból.- barátok vagyunk,de én többnek mondanám.-ekkor megállt a szívem. A levegőt kapkodni kezdtem,de próbáltam nem kimutatni érzelmet. Nem akartam ,hogy tudja mennyire fájnak a szavai. - Tudja ,hogy randin vagyok,de nem szólt semmit érte. Pedig máskor mindig szólt. Nem szereti ha más fiúkkal találkozgatom.-nevetett.- szeretné ha ő lenne az egyetlen férfi az életembe,persze Apát leszámítva.-szavai elárasztottak. Túlságosan őszinte volt. És a poros földbe döngölt.
      -Baj van?-kérdezte amikor egyszer felém fordult. A szemöldökömet összevontam és csak megráztam a fejem. Számat összepréseltem és próbáltam nem megszólalni.- Ugyaaan.-mosolygott és elém pattant. Hátrafelé kezdett sétálni.-Látszik rajtad ,hogy valami nem oké.-elfordítottam a fejem. Benedvesítettem az alsó ajkam majd belementem a témába.
-Oké!Nagyon tudni akarod?-kérdeztem vissza.
-Szeretném.-mondta kicsit visszafogottan.
-Tudod..Dave a bajom.- kezeimet kitártam majd az oldalamhoz csapódtak mikor elengedtem őket.- Minek vagy itt ha ő fontosabb?
-Dave nagyon fontos nekem ,de nem úgy.-válaszolt egyből időt sem hagyva ,hogy folytassam. Vállat vontam és elfordítottam az arcomat.
-Csak mond ki ,hogy őt jobban szereted és én elfelejtelek.-mondtam halkabban.- Nem szeretnék én lenni a kis titkolt harmadik.- Alli meglepődve nézett rám.
-Te meg mi a francról beszélsz?-ő is kiakadt bár nem tudom milyen jogon.
-Dave-ről és a kapcsolatotokról.- ő nem bírt mit szólni.Csak leesett állal bámult.-Figyelj! Látszik ,hogy régóta szereted őt és mély érzelmeid vannak iránta...Csak mond ki ,hogy a barátod és őt szereted.-az utolsó mondat már alig jött ki a számon. Igazából a választól féltem amit kapni fogok. Alli félve összehúzta a szemöldökét és karjait maga mellé eresztette.-Én .. nem akarok én lenni a második lehetőség.-vallottam be .-mély hangom most még rekedtebb és mélyebb lett. Kissé elcsuklott a hangom. Nem régóta ismerem ezt a lányt,de ..imádom őt.
       Alli hirtelen nekem rontott. A vékony pólómnál fogva húzott lejjebb ,hogy elérje a szám. Egy gyors mégis forró csókot kaptam tőle,ami teljesen felkavart.Teljesen magaménak éreztem Allit amiatt a csók miatt. Minden egyes rezzenését megjegyeztem annak a pillanatnak.A meleg puha ajkait,a remegő kezeit..mindent. Mikor az ajkaink eltávolodtak egymástól és kinyitottuk a szemünket-amit észre sem vettem ,hogy behunytam- egyenesen a szemébe néztem.
-Dave a bátyám .Szeretem,de nem úgy ahogy te gondolod.-mosolygott.
-A... bátyád?- meglepődve néztem a szőke hajú lányt,aki teljességgel lesokkolt ezzel a hírrel. Persze örültem neki ,de nagyon meglepett. Ezért nem szólt a randi miatt? Ezért hasonlítottak ennyire? Ezért ölelgette mindig Allit? Ezért látom őket mindig együtt?
-Igen , a bátyám.-erősítette meg erős mosolyával majd elengedett.- és te tényleg rá lettél féltékeny?-nevetett bájosan.
-Azt hittem,hogy..-még mindig le voltam sokkolva az elmúlt pár perc miatt. Furcsa belegondolni ebbe az egészbe.
-Szóval szeretsz.-mondta elégedetten majd megfogta a kezem ,hogy húzzon tovább az úton. Válaszolni nem voltam képes. Valami érzés volt bennem,amit még nem mertem bevallani még magamnak sem.


       -Köszi ,hogy elkísértél.-mosolygott mikor a park széléhez értünk.
-Biztos ne kísérjelek tovább?-néztem el a válla felett egészen a sötét fás park bejáratáig.-Vagy megint jönnek a "barátaid"?-kérdeztem és nagy macska körmöket rajzoltam a levegőbe,mire ő kicsit meglökött.
-Héj ! Ők tényleg a barátaim.-mondta magabiztosan mosolyogva.
-Értettem főnök.-mosolyogtam vissza rá.
-Még a végén rájuk is féltékeny leszel.-nevetett.
-Ha úgy viselkednek kénytelen leszek.-szorítottam meg a kezét. Amire a válasz csak annyi volt: "Hű!"
       A csókjelenetünk ellenére az elköszönés csak egy pusziból és egy ölelésből állt. Bár nagyon kívánatos volt a szája még sem csaptam le rá. Nem akartam még ezzel is letámadni őt.
-Köszönök mindent.-mondta ölelkezés közben.Megsimítottam a hátát majd a vállára hajtottam a fejem.
-Én köszönöm.-halk kuncogást eresztett ki a száján majd eltávolodtunk.
-Jó éjszakát ,Harry.-mosolygott. Hátat fordított majd elindult a kapu felé.
-Neked is jó éjszakát.-halkan mondtam így már nem igazán hallhatta amit kívántam neki. Figyeltem ahogy kecses mozgásával egyre távolabb megy tőlem amikor eszembe jutott valami.-Héj Alli!-ordítottam utána mire megfordult.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Szombaton jössz a Colour buliba?-egy ideig nem jött válasz. Csak állt egy helyben.
-Meglehet.-hallottam a hangján ,hogy mosolyog.
-Rendben.-mondtam csak úgy magamnak.-Akkor jó éjszakát!-ordítottam utána mire csak egy integetést kaptam és már el is indult újból.

                                                                                                                                         Taylor H.