18. Rész - Kísérő

Harry Styles

     A zenét erősen felhangosítottam,mikor befordultam a sarkon. Igazából szerettem hangos zene mellett vezetni,de az a szám ami ment akkor kivételesen tetszett. Szememmel a járdát néztem. Próbáltam keresni azt a lányt,akivel együtt megyek az esküvőre,illetve én leszek a kísérője.
     Két nappal ezelőtt mikor sétálni mentünk az őszi fesztiválra olyan kérdéssel váltunk el,amire nem mondhattam nemet. Alli felkért ,hogy kísérjem el őt valamiféle esküvőre. Azt nem igazán jegyeztem meg ,hogy hol kik és mért házasodnak. Az egészből csak annyit értettem,hogy ő Engem kért fel és nem mást. Mert velem akart menni. Én pedig egyértelmű választ adtam.Ezért is ültem akkor a kocsiban.
     Belassítottam mikor a park széléhez értem. Tegnap úgy beszéltük meg ,hogy ott találkozzunk. Valamiért nem akarja ,hogy a házukhoz menjek. Nem tudom ,mi lehet abban olyan különleges, de egyenlőre nem szándékozik az életének ezt a felét megmutatni. Befékeztem a park bejáratánál. Szememmel a sötét fák árnyékát kezdtem nézni amikor feltűnt egy vajszínű ruhás lány a járdán. Hideg volt kint így egy kardigán volt még rajta ami úgy tűnt sokkal nagyobb volt nála. Talán a bátyjáé lehetett.
      Kiugrottam a kocsiból ,majd a már csukott ajtónak támaszkodtam. Mosolyogva vártam ,hogy Alli odaérjen elém. Mielőtt kilépett a park kapuján körülnézett,mintha félne attól,hogy megszólják a kinézete miatt. Megsimította a ruhájának szoknyás részét majd felém pillantott. Az arca ragyogott. Nem volt túlzottan kifestve. Főként ez tetszett benne. Neki nem kellett smink ,hogy jól nézzen ki. Haja a szél miatt rakoncátlankodott,de mindig megigazította hullámos fürtjeit.
-Szia.-mosolygott mikor elém ért. Kezeit kivette a zsebéből és várta a reakciómat.Amit nem igazán tudtam kinyögni. Lélegzetelállítóan szép volt ,de még csak szavakban sem tudtam kifejezni. Félénken a szoknyája szegélyéhez ért ami csipkével volt díszítve. Alig láthatóan ,de próbálta lejjebb húzni ám sikertelenül. A ruha a testéhez volt szabva. Látszott Allin ,hogy próbálja takargatni lábait amik combközépig meztelenek .
-Gyönyörű vagy.-nyögtem ki végül. Arcomra egy meglepettséggel kevert mosoly ült ki.
-Köszönöm szépen.-mondta halkan majd közelebb lépett.-mehetünk?-kérdezte mosolyogva miközben az egyik kezét a mellkasomra tette. Adtam neki egy puszit az arcára,amitől kis híján elájultam. Vadító volt az illata és alig bírtam ki ,hogy ne csókoljam meg.
-Mehetünk.-válaszoltam kérdésére. Kinyitottam az anyósülés ajtaját ahova Alli elegánsan beült. Megkerültem az ajtót majd én is beültem.
        A kezdeti csöndet Alli törte meg azzal ,hogy felhangosította a rádiót. Meglepetten néztem rá ,mire ő mosolygott egyet.
-Szeretek zenét hallgatni az utakon.Vagy.. baj?-kérdezte és már nyúlt is volna a rádióhoz ,hogy lehalkítsa ,de én a kezéhez kaptam és megszorítottam
-Pont jó így.-mondtam majd beindítottam a motort. Elindultunk.
      Míg ő sikeresen elmagyarázta ,hogy merre is kellene mennünk én csak őt néztem.  Haja a vállára bomlott. A kardigán amit felvett a ruha fölé egyáltalán nem illett ,se a tűsarkújához,se az elegáns ruhájához,de őt ez nem érdekelte. Mindenesetre nagyon csinos volt.
-Elegáns vagy.-mondta váratlanul.Egy pillanatra felé kaptam a tekintetem,majd vissza az útra. Ő kuncogott egyet én pedig mosolyogtam.
       Alli körülbelül az út felénél vetkőzni kezdett..vagyis levette a felsőjét,így megmutatva vékony vállát és hosszú (már) meztelen karjait. Alig bírtam a szememet az úton tartani. Így ,hogy a kardigán lekerült róla a ruha dekoltázs része is jobban kihangsúlyozottabbá vált. Be kell valljam nagyon tetszett az a ruha.
A kardigánt a hátsó ülésre dobta majd visszafordult.Akkor vettem észre ,hogy a telefonja a kezében van. Nézelődött egy kicsit a kocsiban majd a kesztűtartóra pillantott.
-Berakhatom a telefonomat a ...- hirtelen megállt a szívem amikor kezével már nyúlt a kesztyűtartóhoz.
-Add csak .-nyújtottam a kezem az ő kezéhez.- ide rakom az enyém mellé.-mutattam a pohártartóra amit én általában telefontartónak használtam. Alli meglepetten nézett majd mosolyogva az én fekete IPhone-om mellé rakta az övét. Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Egy pillantást vetettem a csukott kesztyűtartóra majd vissza az útra. Imádkoztam ,hogy Alli ne nyissa ki az út végéig azt a fiókot.


        Azt mondta ,hogy a következő saroknál jobbra és már ott is vagyunk az utcában. Nyeltem egyet és kicsit belassítottam a kanyarban. Amikor megláttam azt a rengeteg autót az előtt  a nagy ház előtt,akkor esett le ,hogy mi is fog itt történni. Esküvő. Ami emberekkel jár. Ez esetben Alli családjával. Kicsit ideges lettem a tudattól ,hogy most kell bemutatkoznom az Apjának, az Anyjának, a bátyjának és a többi rokonnak akiben esetleg rossz benyomást kelthetek. Ezt most nem szúrhatom el. Egyáltalán ,hogy mutatkozzam be? Mint Alli egy jó barátja vagy ... mint fiúja?
        Alli biztonsági övének csattanása ébresztett fel. Kicsatolta magát majd jobban előre hajolt ,hogy lássa az autókat és a kint beszélgető embereket.
-Oh ott van Apuék kocsija.-mutatott a mellettem ülő lány egy hófehér Lexusra ,csak úgy virított a többi autó mellett. Nem mintha a többi autó annyira lapos lett volna. Mindegyiken látszott ,hogy nem egy szegény ember  a gazdája. Mindegyik sport kocsi volt vagy esetleg terepjáró. Mikor elhaladtunk a ház előtt az emberek csak úgy tódultak befelé. A nők színes ékszereket viseltek és hosszú ruhákat. A férfiak frakkot vagy valami más elegáns öltönyt viseltek.
      Megálltunk egy kicsit,hogy parkoló hely után nézzünk. Én egy pillanatra magamra néztem. Sosem éreztem magam még ennyire szegénynek.  Fehér póló és egy fekete blézer volt rajtam. A nyakláncaim a mellkasomon pihentek. Fekete csőnadrágom eltakarta a cipőm magasított szárát. Hiába mondta Alli ,hogy "elegáns vagyok" ,azokhoz az emberekhez képest én sehol sem voltam.
-Nézd ott egy hely.-mutatott egy parkoló helyet a lány ahova be is álltam.
      -Hát.. menjünk.-mosolygott rám Alli mikor beparkoltam és leállítottam a mosolyt. Valószínűleg látszott rajtam ,hogy izgulok ,mert megfogta a kezem ami eddig a váltón pihent majd ennyit mondott:-nyugodj meg!
Mikor elhatároztuk ,hogy végre kiszállunk ,ő kinyitotta az ajtót és kiszállt. Én megvártam amíg ő a kocsi hátuljához sétál .Muszáj volt a kesztyűtartóra pillantanom. Kinyitottam. Megnyugvást jelentett,hogy a kis dobozka amiben a nyaklánc volt még mindig biztonságban hevert ott ahol hagytam. Allinek vettem. Nem tudom milyen alkalomból.Csak megtetszett. Ma oda fogom adni neki. Csak azt nem tudom hogyan. Körbe néztem majd becsuktam a tartót.
         Mikor én is kiszálltam odaálltam a lány mellé aki megvárta ,hogy rendbe szedjem magam-ami annyiból állt ,hogy az ujjaimmal végig szántottam kócos,göndör hajam. Ő is megsimította a ruhácskáját majd egy nagy levegőt vett. Itt vagyunk és ez a tény talán mind kettőnket megviselt. Szívesebben maradtam volna inkább a kocsiban és vártam volna meg kint ,de nem tehettem. Alli egy határozott lépést tett előre ami engem is ösztönzött ,hogy kövessem. Alig értünk át az út túloldalára pár ember már hangosan kezdte szólongatni a mellettem sétáló lányt ,aki látszólag nagyon örült azoknak az alakoknak. Ahogy közelebb értünk ahhoz a társasághoz Alli egyből megölelt egy magasabb szőke hajú lányt. Örvendeztek egymásnak közben én csak álltam. Bemutatkoztam volna ,de nem tudtam hogyan.
-Srácok ő itt Harry.-állt mellém végre a szőke hajú lány -Az egyik barátom.-fejezte be a mondatot. Áh.. gondolhattam volna. Szóval én vagyok az a barát aki megcsókolja. Ez az én szerencsém. A tekintetek rám vetődtek. A lány akivel előbb ölelkeztek egyből kezet nyújtott és mosolyogva megölelt.
-Én Elisabeth vagyok. Alli unokatestvére.-bökött a lány felé aki szintén csak mosolygott. Némileg fellelhető volt a rokonság köztük.-Igazából csak szólíts Lisának .-mondta majd körülnézett keresve a társaság között egy személyt. Végül magához húzott egy elég magas fiút.-Ő pedig a barátom Calvin.
-A barátod?-lepődött meg Alli.
-Majd mesélek.-csitítgatta el Lisa,közben én kezet nyújtottam a fiúnak.
-Harry Styles.
-Calvin Monroe.-válaszolt mogorván és komolyan.Biccentettem egyet,majd közelebb vontam magamhoz Allit. Igazából nem akartam túl messze kerülni tőle.
-Öhm..Daveék?-kérdezte a lány a többiek felé fordulva.
-Már bent vannak .-Lisa hüvelykujjával a ház bejárata felé bökött. Alli felém fordult egy olyan "felkészültél?" arccal majd megfogta a kezem és elindultunk befelé a házba.
     Mindenhol fehér és rózsaszín lufik,szalagok és sütik ékeskedtek.Néha megmosolyogtatott egy egy ember kinézete ,de igazából egyikkel sem álltunk le beszélgetni.Épp csak bemutatkoztam-mint Alli egyik barátja- és sétáltunk tovább. Az igazi cél Alli közvetlen rokonsága volt és ez kicsit megrémisztett.
     Egyszer csak kiértünk a kertbe ahol még több ember volt. Fehér fátyollal terített asztalok,süteményes tálak,inasok és egy oltár szerűség rengeteg székkel körítve.
-Wow.-mosolygott a mellettem álló lány.-Szép kis esküvő lesz.-állapította meg. Halványat bólintottam ,bár tudtam ,hogy nem fogja látni,hisz nem rám figyel.Jelen esetben a szüleit kereste. -Gyere!-utasított mikor megtalálta őket a tömegben. Olyan hirtelen történt az egész ,hogy még csak egy "várj"-t sem tudtam kinyögni.Hirtelen termettünk ott két magas férfi előtt.
      -Apa.-ölelték meg egymást az alacsonyabb és öregebb férfival.
-Drágám.Végre ,hogy ideértél. Azt hittem már nem is jössz.
-Igyekeztünk.-fordult felém majd megfogta a kezem ,hogy közelebb vonjon. Megállt bennem a vér mikor az Apa rám emelte tekintetét. világító kék szemei szinte átdöfték a testemet rosszalló pillantásaival.-Apa... Dave. Ő itt a kísérőm ,Harry.-mutatott felém. Én reflexszerűen nyújtottam ki az apja felé a kezem aki alig alig fogadta el üdvözlésem.
-Harry Styles.-mutatkoztam be egyből és Dave-vel is kezet ráztam.
-Dave Jackson.-mutatkozott be a bátty is aki feltűnően mosolygott. Tekintetemet félve az apára emeltem aki csak hümmögött egyet és a lányát a karjánál fogva magához rántotta.
-Úgy tudtam ,hogy Daniellel jössz.-mondta elég hangosan ,hogy én is hallhassam. Alli elpirultan szólt rá az apjára és elfordult. Valamit súgott az édesapjának aki nem figyelve rá a ház erkélyére nézett.-Nézd drágám ott is van.-mutatott fel. Figyelmem nekem is oda tévedt. Egy mosolygós szőke hajú férfira aki elegánsan támaszkodott az erkély korlátján. Az Apa intett neki mire visszaintett és elindult befelé.-Gyere ,szívem. Beszélj vele.-elkapta a lányát és húzni kezdte a tömegen át. Tehetetlen voltam,hisz nem szegülhettem szembe az Apával aki ezek szerint nem szimpatizál velem. Alli eltekintett az Apja mellett és intett ,hogy várjam meg itt.
      Egyedül maradtam...Dave-vel. Feltűnően végig mért mintha valami vizsgán mennék át.
-Szóval te lennél az a srác aki miatt a húgom kiszökött valamelyik este?-kérdezte és a két pohárból amit a kezében tartott oda adta az egyiket. Félve fogadtam el. Igazából ledermedtem attól ,hogy mit is mondott az előbb.  Szótlanságom ösztönözte rá ,hogy folytassa mondandóját.- Figyelj.. nem volt nehéz nem észre venni ,hogy kiszökött. Bezárt ajtó, haláli csend, ráadásul csak Lisa tüsszögését halottam...szóval bitos ,hogy nyitva volt az ablak.-sorolta és az ujjain számolta azt a pár tényt amiről én nem is tudtam. Kiszökött?! miattam? És én erről mért nem tudok?
-Én..tényleg nem tudtam ,hogy kiszökött.-válaszoltam a poharamban lévő italra pillantva.-HA tudtam volna biztos nem mondom ,hogy jöjjön ki.-mentegetőztem és a magas izmos férfira néztem.
-Szóval tényleg te voltál az .-mosolygott elégedetten.- egyébként meg örülök neki ,hogy elhívtad. Mivel a szülők nem voltak otthon én biztos elengedtem volna. - Szavai a lelkemig hatoltak . Ráébresztett egy tényre.
-Te rám bíztad volna a húgod?
-Figyelj. Szerintem sokkal jobb vagy mint Daniel. Bármikor meg tudnád védeni és ahogy  látom Allin, Iszonyatosan szeret.-bátorító szavai mosolyt csaltak az arcomra.
-Köszönöm.


        Az esküvő nagyon pazar volt. Mindenki ünnepelte a párt - mint kiderült Alli unokatestvére házasodott. Nem csak ez derült ki számomra. A férj Ivan Frack. New York egyik legnagyobb üzletének fejese volt az apja. Így már érthető volt mért ez a sok ember és mért ilyen díszes és kifinomult ez az esküvő. Igazából  végig a mellettem ülő Allin járt az eszem és a merészségén ,hogy kiszökött miattam. Jól mondta,tényleg merész.
       Az esküvő végén én gyorsan elfutottam. Egészen a kocsiig. Akkor jutottam el arra a szintre ,hogy jobb ha végre odaadom az ajándékomat . A kis dobozkát a blézerem zsebébe dugtam ,mikor kivettem a kocsi kesztyűtartójából. Mosollyal az arcomon mentem vissza a házba. Kicsit izgultam már emiatt,de nagyon oda akartam már adni. A tömeg már kifelé tartott így egyre nehezebb volt visszamennem a hátsó kertbe. Út közben találkoztam Lisa-val aki elmondta ,hogy Alli engem keres. Ez még nagyon löketet adott. Az összes erőmet összeszedtem. Nem igazán tudtam mit is mondjak. Csak mentem.
       Nagy nehezen kiértem. Megpillantottam Allit és az apját ahogy valamit nagyon néznek. Dave feltűnően keresett valakit ,de ahogy rám pillantott úgy tűnt megtalálta. Kezembe vettem a kis dobozt melyben a nyaklánc pihent. Kicsit kocogni kezdtem feléjük.
-Alli.-szólítottam meg mikor majdnem odaértem. Alli kétségbe esett arccal nézett felém és a többiek is. Az én szemem viszont a szőke hajú fiún akadt meg. Alli előtt térdelt fél lábbal. Kezében egy hasonló doboz volt mint nálam,csak az övében egy gyűrű volt. Meglepetten léptem hátra egyet. Mintha csak az a gyűrű bele ütött volna a hasamba kettőt. Hányingerem lett. Daniel megrázta a fejét és visszafordult Alli felé
-Szóval.. Alli Jackson ,hozzám jössz?-nekem ennyi kellett. Oldalra fordítottam a fejem . A dobozkámra pillantottam,amit hatalmas dühvel az egyik asztalnak dobtam. Sarkon fordultam. Jobbnak találtam ,ha nem maradok tovább.
-Harry!-ordított utánam Alli. Nem szabad megfordulni! - parancsoltam magamra. De az ideg még bennem volt. Halálra püföltem volna Daniel fejét. Valamivel le kellett ,hogy vezessem a feszültséget. Mikor a ház ajtajához értem erősen beleütöttem a falba. Nem tagadom nagyon fájt,de muszáj volt.
      Minden tönkre ment....
                                                                                                                                        Taylor H.