19. Rész - Ha most elmész

ALLI JACKSON szemszöge

Take Tomorrow

 A szívem kitörni készül, miközben figyelmemet még mindig azon az ajtón tartom, amin az imént Harry rohant ki. Összerezzenek, mikor Daniell ismét a nevemen szólít, de nem figyelek rá. Rezzenéstelen arccal bámulok az ajtóra, majd az egyik asztalhoz viszem a tekintetem, ami mellett a földön ott pihen a kis fekete doboz.
Figyelmen kívül hagyom apa utasításait, hogy válaszoljak, és odasétálok a dobozért. Lehajolok, és minden habozás nélkül kinyitom.
Ajkamon mosoly formálódik, miközben tudatosul bennem, hogy Harrynek is ugyan olyan papírrepülős nyaklánc lóg a nyakába, mint amilyet nekem vett. A mosoly azonban eltűnik arcomról, és elér a felismerés, miszerint ha nem kezdek el most azonnal futni, akkor nem érem utol.
- Alli Jackson! - apa dühös hangja hallatán megtorpanok, ám nem fordulok meg. Remegve állok neki háttal, lábaim futnának, és már alig bírom őket visszatartani. 

- Ha most elmész.. - kezd bele mondani valójába, amit egy villámcsapásként érő hang szakít félbe. 

- Apa! Hagyd! - Dave hangja nyugodt. Nem is kell hátra néznem ahhoz, hogy tudjam, apa kérdőn néz bátyámra. Kihasználva az alkalmat kezdek el futni az ajtó felé, nem foglalkozva azzal, minek - vagy esetleg kinek - megyek neki. Lekocogok a hosszú lépcsőn, miközben kezdem érezni meztelen vállamon az egyre több esőcseppet. Hajam és ruhám egy pillanat alatt lesz csurom vizes, miközben végig rohanok a járdán, Harryt keresve. Az autót keresem, de hirtelen azt sem tudom hol parkol. Kétségbeesetten túrok bele hajamba, próbálom visszatartani a szememben összegyűlt könnyek kitörését. Ezúttal már csurom vizes hajamba túrok, lassabb léptekkel sétálok végig a betonjárdán. 

- Harry! - kiáltom el magam, mikor megpillantom, amin épp beül az autóba. Lábam már sajog, de ennek ellenére hihetetlen gyorsasággal futok át az úton. A korom sötét utcát megvilágítják az autó reflektorai, mikor Harry beindítja az autót. A víz combközépig érő ruhámig felcsap, mikor egy nagyobb pocsolyán szaladok át.
Kezemben szorosan tartom az ezüst láncot, miközben szaladok. Kapkodva veszem a levegőt, mikor végül az autóhoz érek és megállok. Közvetlen az autó elé állok, így találom szembe magam Harryvel, aki kikerekedett szemekkel néz rám a vezetőülésből. Szemei csillognak, ám még mindig sugárzik belőle a düh.
Meglep, mikor észreveszem, hogy egész testemben remegek, akár a nyárfalevél, de nem tudnám eldönteni, hogy azért, mert nagyon fázom, vagy a történtek miatt.
Téboly az a pár másodperc, amíg mindketten mozdulatlanul meredünk a másikra. Remegő kezeim a motorháztetőn pihentetem, még mindig nem mozdultam el az autó elől. Azt hiszem, ennek az az oka, hogy félek, ha elmozdulok Harry elhajt.
- Alli menj be! - utasít Harry, mikor kiszáll az autóból, és megáll pár lépésre tőlem.
- Nem! - felemelem a hangom. Próbálom túlharsogni a járó motor hangját, ami nem is olyan hangos. 

- Alli! Menj be! - Harry hangja erőszakosabb. Megrázza fejét, és egyre vizesebb hajába túr, mikor látja, hogy nem mozdulok. Makacsul állok előtte, mellkasom gyorsan hullámzik. 

- Mit akarsz? - kezeit széttárja, majd hanyagul elengedi őket amik maga mellé hullanak. Az autó reflektora megvilágítja dühös, mégis csalódott arcát. 

- Nem tudtam erről Harry! Ne haragudj rám - kérek elnézést. Nem akartam bocsánatot kérni, nem ez volt a fő célom. Most mégis úgy érzem, nem bírnám ha haragudna rám. 

- Nem számít Alli! Kevés vagyok neked... Daniell a neked való - mutogat fintorral az arcán a ház felé, amiben Daniell még mindig bent van. 

- Engem... nem érdekel Daniell - remegve ejtem ki a szavakat az ajkamon, egyre jobban fázok. Harry átható zöld szemei összevissza cikáznak rajtam. Arca semleges, míg észre nem veszi a kezemben szorongatott láncot.
Ajka alig észrevehető mosolyra kunkorodik, feszülten figyelem mit fog tenni. Lábaim földbe gyökereznek, mikor hirtelen elém lép. Arcunkat alig pár centi választja el egymástól, de fel kell néznem rá, hogy szemébe nézhessek. Kicsit elmosolyodik, mikor megérzi mennyire remegek. Hüvelykujjával végig simít arcomon, miközben mélyen szemembe néz. 

- Ülj be a kocsiba - suttogja szinte ajkaimra. Mire észbe kapok, már összekulcsolt ujjakkal húz engem az anyósülés felé. Miután beülök, becsukja az ajtót, és kocogva megkerüli a kocsit, hogy ő is elfoglalhassa helyét.

Kicsit megugrok, mikor Harry lakásának ajtaja hangosan becsapódik, majd szememmel ismét végig mérem a kis folyosót. A sötét folyosó megvilágosodik, mikor Harry felnyomja a villanyt, majd lerúgja cipőjét és elindul befelé. 

- Minden rendben? - áll meg mellettem. 

- Ühüm - halvány mosollyal az arcomon bólintok. Fejemet lehajtom, ökölbe szorult kezemre nézek, amiben még mindig ott van a nyaklánc. Magassarkúmat Harry cipője mellé rakom, majd mezit láb topogok végig a hideg járólapon. Körbe nézek a nappaliban, szememmel Harryt keresem. Halkan megyek a konyha felé, ám mikor az ajtóban megállva látom, hogy a konyha üres, kudarcot könyvelek el magamban. 

- Öltözz át - Harry hangja megugraszt, miközben hátam mögül suttog a fülembe. Kuncog egyet azon, hogy sikerült megijesztenie, majd türelmesen megvárja míg felé fordulok.
Tekintetem a kezében lévő ingre viszem. Belepirulok a gondolatba, hogy ebbe az ingbe fogok mutatkozni Harry előtt. Óvatosan kiveszem kezéből a ruhadarabot, míg ő elmondja, hogy a szobájába átöltözhetek. Megmutatja melyik a szobája, majd becsukva maga mögött az ajtót kimegy a szobából. Pár percig csak állok, alaposan körbenézek. A világos színű falakat hangulatosan világítja meg a szoba sarkában felkapcsolt állólámpa.
Az ablakon sötétítő függöny, a földön parketta, amit egy részen ízléses szőnyeg fed. Meglep, mekkora rend és tisztaság van a szobában. A nagy franciaágy sötétkék, - fényes ágytakaróval van letakarva, mellette mindkét oldalon éjjeliszekrény van, de látszik, hogy igazán csak az egyik van használva. 

Nehezen lehúzom magamról a ruhámat, amit az egyik fotelba teszek. A nyakláncot az ágyra helyezem, és a mellé helyezett ingért nyúlok. Még megigazítom melltartóm pántját, majd mikor már venném fel a kockás inget, ajtócsukódást hallva az anyag kiesik a kezeim közül. Tudom, hogy Harry jött be a szobába, hiszen jelenléte érezhető. Lányos zavarom eluralkodik rajtam, s a pír azonnal felcsúszik az arcomra, mikor tudatosul bennem, hogy fehérneműben állok Harry előtt, s most valahogy nem nyugtat meg a tudat, hogy csak hátulról lát.
Hallom a lépteit a parkettán, ahogy egyre közelebb jön. Szemem sarkából látom, hogy felveszi az ágyról a nyakláncot, s pár másodpercig csak nézegeti. Ledermedek, mikor megérzem kezét a vállamon, majd egy hideg ezüst medált a nyakamban. Hajamat az egyik oldalra tűri, miközben nyakamba akasztja a láncot, majd egy apró csókot hagy a vállamon, és kimegy a szobából. Az ajtó becsukódik, de én még mindig egy helyben állok, és a láncot a kezembe véve kezdem el tanulmányozni a kis medált. Hamar rájövök, hogy Harry bármelyik pillanatban ismét benyithat, így gyorsan magamra kapom a kockás ruhaanyagot, összegombolom, és kilépek az ajtón. A nappali felé menet próbálom lejjebb húzni az anyagot, hogy többet takarjon... persze eredménytelenül.
Érthetetlen, miért nem pólót adott, furcsa, hogy rajtam van az egyik inge. Érzem rajta az illatot, amit mindig érzek Harryn. Az illatot,  ami kimondottan Harry illata. Követem a hangokat, amik a nappaliból jönnek, innen jövök rá, hogy Harry is ott lesz. A folyosó végén megállok, a falnak dőlök, és úgy nézek Harryre, aki a kanapén ül. Melegítő van rajta, felsőtestét fekete atléta fedi. Ajkai mosolyra görbülnek, mikor észrevesz, majd int egyet, hogy mennyek oda. Lábujjhegyen sétálok végig a hideg járólapon, majd telitalpra ereszkedem, mikor elérem a puha szőnyeget. 

 Harry kuncog egyet, mikor ismét megpróbálom lejjebb húzni az inget, és az nem engedelmeskedik. Szégyenlősen mosolygok, mikor leülök mellé a kényelmes bőrkanapéra, majd rá sem pillantva kezdem tördelni ujjaimat. Érzem magamon Harry tekintetét, az átható zöld szemeit, amik mintha belém látnának. 

Megugrok, mikor kezét az én kezemre teszi, és jelez, hogy álljak fel. Értetlenül követem az utasítást, ám ledöbbenek, mikor húz közelebb magához, hogy üljek ölébe lovaglópózba. 

- Harry én ... - kezdenék kifogásokat mondani, hogy miért ne, de félbeszakít. 

- Nyugi - néz mélyen szemembe. Lassan húz közelebb magához, és végig szemembe néz, míg azon nem kapom magam, hogy az ölében ülök. 

- Utánam jöttél - mondja alig hallhatóan, miközben kiszedi a láncot az ing alól. Nem tudok mit mondani kijelentésére, pedig tudom, hogy mondanom kéne valamit. 

- Ühüm - bólintok lehajtott fejjel. Meglep, mikor lágy csókot ad nyakamra, és kezeivel jobban magához ölel, de jól esik. Szám súrolja az övét, mégsem mozdul meg egyikünk sem. 

- Hozzá akarsz menni? - távolodik el pár centit. Aggodalommal teli szemei felfalnak, miközben várja, hogy választ adjak kérdésére. Mindent végig gondolok magamban, mindössze egy pillanat alatt.
- Tudod, hogy nem - tartom a szemkontaktust. Ajkai féloldalas mosolyra húzódnak, gödröcskéi kisfiússá teszik arcát. Bizonytalan mikor kicsit közelebb jön, ajkaink alig fél centire vannak egymástól, így én teszem meg a lépést, és én csókolom meg.

Alice W.