21. Rész - Mintha itt se lennék

ALLI JACKSON szemszöge

Leave Out All The Rest

Remegve fújom ki a levegőt, miután Dave a barátaira hivatkozva elköszön, majd szétkapcsol. Telefonomat eldobom, s a készülék az ágy valamelyik szegletében landol. Szememet becsukom, miközben keresztbe elfekszem Harry nagy franciaágyán. Lassan visszajátszom magamban Dave szavait, amikkel ugyan nyugtatni akart, engem mégis nyugtalanná tettek. A telefonbeszélgetésből sok minden kiderült, bár a többségét annak amit Dave mondott, én is tudtam. 

Tudtam, hogy apa tiszta ideg a tegnapi viselkedésem miatt, ahogy az sem lepett meg, hogy Daniell azóta majdnem csak éjjel-nappal nálunk van, és apával társalog a tegnapi napról. 

Dave elmondta, hogy anya meglepően nyugodt, és próbálja nyugtatni ideges apámat is, aki mindenért Harryt okolja. 

Gondolat menetemet kettévágja, mikor megérzem Harry ajkait az enyémen. Csak egy gyors csókot kaptam tőle, mégis sokat segít vele. Könyökével fejem mellett támaszkodik, arcom súrolja az övét. 

- Minden rendben? - kérdezi, miközben apró csókokat lehel nyakamra. Kiráz a hideg, és félő, hogy nem tudok majd válaszolni, de megemberelem magam, és kierőltetek magamból egy választ. 

- Nagyjából - válaszolok. Nem fogok hazudni neki, így nem mondom, hogy minden rendben van. 

- Ne izgulj! Megfognak békélni - néz szemembe, miután elszakad nyakamtól. Egy tincset arrébb tűr, majd hüvelykujjával végigsimít arcomon. 

- Teljesen kikeltem magamból - kuncogok halkan. Harry féloldalas mosolyra húzza ajkait, miközben arcomat pásztázza. 

- Tetszik, hogy ilyen dolgokat váltok ki belőled - suttogja. 

- Néha nem ismerek magamra - gondolkodok tovább.

- Megbántad, hogy nem mondtál neki igent? - kérdezi Harry, mire szemébe nézek. Zöld szemei csillognak, de jelen pillanatban túlságosan elvagyok merülve bennük, hogy eltudjam dönteni mitől csillognak ilyen intenzíven. 

- Nem - vágom rá szinte azonnal. - Hidd el, hogy nem bántam meg - mondom egyenesen szemébe nézve. 

- Biztos? - kérdezi, s lassan egyre közelebb jön. 

- Rá akarsz beszélni? - kuncogok fel halkan. 

- Vele tökéletes életed lehetne - suttogja ajkaimra. 

- A tökéletes unalmas - suttogom én is, majd tarkójára csúsztatom a kezem. Megjegyzésem halk kacajra készteti, de egy pillanatra sem szakítja meg a szemkontaktust. Ajkai súrolják az enyémet, miközben egyre közelebb jön, és még mindig az előbb tett megjegyzésemen mosolyog. Egy pillanatra összerezzenek, mikor az ég egy hatalmasat dörög, és érzem, hogy Harry is megugrott egy kicsit. Nem telik bele pár percbe, az eső mintha dézsából öntenék, úgy kezd el szakadni, s szaporán kopogni az ablakon. 

- Be kéne csukni az ablakot - suttogom, mire Harry ajkait az enyémre nyomja, mint aki nem hallotta mit mondtam. Boldogan csókolok vissza, és szinte észre sem veszem, ahogy lábaim dereka köré kulcsolom. 

Csókunk egyre vadabb, kezdek teljesen ellazulni. Nagy- meleg kezével benyúl az inge alá, s derekamat simogatja, ami libabőrt varázsol bőrömre. Atlétája szélét bizonytalanul ragadom meg, s rántom le róla, majd az anyagot a földre dobom.Először azt hiszem, rosszul hallok, mikor csengő, majd nevetés hangját hallom kintről. Először nem szakadunk el egymástól, Harryt szemmel láthatóan nem zavarja. Ám, amikor a csengő nem hagyja abba a nyekergést Harry elszakad tőlem. Sóhajtok, lábaimat leszedem Harry derekáról, és kérdőn ránézek. 

- Ilyen nincs - sóhajt, majd még egy gyors csókot nyom ajkaimra, és leszáll az ágyról. A sötétben csak Harry sötét árnyát látom, ahogy meztelen felsőtesttel elhagyja a szobát. Felülök az ágyon, majd leszállok és az ablakhoz sétálok, hogy becsukjam azt. 

- Adok egy nadrágot - hallom meg hirtelen Harry hangját. Kérdő tekintettel fordulok felé, mozdulatain látom, hogy kicsit ideges. A szekrényében kezd kutatni, majd elővesz egy melegítőnadrágot, amiről ránézésre megmondom, hogy hatalmas lesz rám. Közelebb jön, s felém nyújtja az anyagot, amiért én azonnal nyúlok is. Megragadom azt, mire Harry közelebb ránt magához, s derekamnál tart közel magához, míg ismét megcsókol. 

- Remélem tudod, hogy ebbe el is tudnék bújni - kuncogok, miközben a nadrágra nézek. 

- Nem baj. Nem akarom, hogy más alul öltözve lásson - kacsint rám, majd egy gyors csókot nyom ajkaimra, és elhagyja a szobát.  Belebújok a hatalmas nadrágba, amit elképzelek Harryn, és megállapítom, hogy nagyon jól állna neki. Megkötöm a madzagját, hátha úgy kevésbé csúszik le derekamon, majd összegombolom az ingemen a felsőbb gombokat, és kimegyek a szobából. A folyosón végig sétálva, hallom a hangokat, amik a nappaliból jönnek. Harryét azonnal felismerem, a másik srácét viszont nem. Belépve a nappaliba veszem észre, hogy hárman vannak. Egy elegánsabban öltözött ül Harry egyik oldalán, s egy kicsit lazább a kanapé melletti fotelban. A tekintetek rám irányulnak, Harry alig észrevehetően rám kacsint, s csak akkor veszem észre, hogy időben felvett egy fehér pólót. 

- Stan Wisley - mutatkozik be mosolyogva a lazább srác, miután közelebb mentem. Jobbját nyújtja, amit el is fogadok. 

- Alli Jackson - mondom egy mosollyal az arcomon. 

- Jake Adams - mosolyog, és ő is a kezét nyújtja. 

- Alli - mondom ezúttal már csak a keresztnevem. 

- Nagyon örülünk Alli - szólal meg Jake, miközben Stan felé pillant, és egy mosoly szökik arcára. Harryre pillantok. Szúrósan figyeli mindkettőjüket, s mintha feszült lenne. 

Leülök mellé, s szinte azonnal szorosan magához húz. Kezemet az övére teszem, hogy próbáljam megnyugtatni, de arra nem vagyok képes rájönni, miért ilyen feszült. Ujjainkat összekulcsolja, miközben én elhelyezkedem, majd figyelmünk a két beszélgető srácra tereljük. 

- Sajnáljuk, ha megzavartunk valamit - szólal meg Stan. 

- De azt hittük Harry egyedül van - mosolyog jókedvűen Jake, miközben befejezi barátja elkezdett mondatát. Nem igazán tudom eldönteni, hogy várnak-e valami választ, mindenesetre, én megjegyzés nélkül hagyom a kijelentést. 

- Styles! Holnap! Tíz óra, Colour! - dörzsöli össze a tenyerét Jake. Stan lendületesen bólogat, miközben ezerwattos mosoly ül ki arcára. 

- Azt mondják, fergeteges buli lesz - teszi hozzá Stan. Harry nem reagál, alig észrevehetően simogatja kézfejemet. 

- Jó DJ, sok pia, és ami a legfontosabb... - kezd el dobolni Stan a lábain. Ez dobpergésnek készült? Teszem fel magamban a kérdést.. 

- Ilyen csajok - fejezi be Jake, miközben mellkasánál hatalmas melleket mutogat. Mély levegőt veszek, mikor már kezd kicsit zavaró, hogy úgy csinálnak mintha itt se lennék. 

- Ott leszünk - hangsúlyozza ki a többes számot Harry, miközben óvatosan megszorítja a kezem.
Nem kell felnéznem ahhoz, hogy tudjam, milyen arccal néznek ránk a fiúk. 

Az idő hihetetlen lassan tellik, amíg Stan és Jake itt vannak, s folyamatosan a holnapi buliról áradoznak. Az igazat megvallva, minden kedvem elment az egésztől, mégis úgy érzem; ott kell lennem. 

Még hallom, hogy váltanak pár szót az ajtóban, majd Harry becsukja az ajtót és kulcsra zárja. A konyhapultnak dőlök, úgy várom, hogy az a gyönyörű zöld szempár megjelenjen a konyhaajtóban.

Egy pillanat alatt elbambulok, ezért kicsit megugrok, mikor Harry rekedt hangján megszólal. 

- Jól áll a gatyám - biccent felém, miközben rajtam lévő nadrágját nézi. Mosolya nagyobb lesz, mikor megfogom a nadrág derekát és kijjebb húzom, hogy megmutassam; legalább kétszer beleférnék.

- Ne foglalkozz velük - vált témát, miközben elindul felém. Nem kell bővebben kifejtenie, ahhoz, hogy tudjam az imént távozó fiúkra gondol. 

- Szar, mikor úgy kezelnek, mintha ott se lennél - mondom halkan. Harry derekamnál húz közelebb magához, s orromra apró puszit ad. 

- Most hallottalak először káromkodni - súgja fülembe, mire kicsit felkuncogok. Lehelete csikizi a nyakam, ahogy puszit ad nyakam, s fülem közé. 

- Ez nem volt káromkodás - pirulok el. 

- Megrontalak - suttog ismét. Kezemmel derekába kapaszkodom, hogy megtudjam tartani magam és ne dőljek el. Nem állt szándékomba, de hirtelen azon kapom magam, hogy kezem pólója alá vándorolt. 

- Miért voltak ilyenek? - kérdezem két sóhaj között. 

- Szokatlan vagy nekik - szólal meg Harry. 

- Ezt, hogy érted? - húzom el a fejem. Harry sóhajt egyet, kezével a konyhapultnak dől, ezzel megakadályozva, hogy esetleg el menjek. 

- Furcsa nekik, hogy egy nap kétszer látnak nálam lányt. Vagyis.. inkább az, hogy ugyanazzal a lánnyal futnak össze kétszer. Nem pedig.. szóval érted  - magyarázza összeráncolt szemöldökkel, miközben megköszörüli a torkát. Látom rajta, hogy zavarba hoztam ezzel a kérdéssel, és persze értem mire gondol. Eddig szorosan mellkasomnál tartott kezeimet leengedem, egyikkel végigsimítom arcát, míg a másikkal átölelem nyakát, s beletúrok hajába. 

 - Értem - suttogom, majd homlokomat mellkasának nyomom. Érzem heves szívverését, ami akaratlanul is mosolyt csal arcomra. Szorosan ölel meg mindkét kezével, alig tudok mozdulni, bár nem bánom. 

Magamba szippantom illatát, amit annyira imádok, majd kicsit eltolom magamtól, és a szemébe nézek.

A csöndet, ami eluralkodik felettünk, a kint még mindig zuhogó eső töri meg. Nem akarom megtörni a nyugalmat, ami kellemesen járja át a testem, így csak hagyom, hogy Harry tovább öleljen.

- Ne nézz - mondja már az ágyában fekve, csukott szemmel, miközben mosoly húzódik ajkaira.

- Nem nézlek - kuncogok halkan. 

- Persze, hogy nem - neveti el magát ő is. Tény, hogy lebuktatott, de nem tehetek róla. Akaratlanul is megakad a szemem, Harry férfias, mégis gyermeteg vonásain, ami annyira vonzóvá, s ellenállhatatlanná teszi őt. 

- Haza mész holnap? - kérdezi hirtelen. 

- Haza mennyek? - kérdezem. 

- Ne! - a hirtelen válasza megmosolyogtat, és óvatosan végig simítok arcán. Erős kezei közvetlen közel tartanak magához, érzem meleg leheletét arcomon. 

- Felhívom Dave-t, hogy hívjon, mikor tudok hazamenni, legalább összeszedni valami ruhát estére - magyarázom halkan. 

- Jöhetnél az ingemben. Én kimondottan élvezném - mondja, miközben ajkaira pimasz vigyor gördül. 

Felkacagok, majd hagyom, hogy mellkasára vonjon, és összekulcsolva ujjainkat aludjon el. 

Kis ideig még hallgatom egyenletes lélegzetvételét, majd szuszogását hallgatva alszom el én is. 

Alice W.