24. Rész - Azt hittem jó fiú vagy

Harry Styles

Thanks for the memories

     Éreztem minden egyes szusszanását. Ahogy a szíve rohamosan ver a helyzet miatt. Arcát elfordította ,hogy még véletlen se nézzen rám. Kezeit próbálta mozgatni , hogy kiszabaduljon onnan ,de én meg akadályozva ezt elkaptam a csuklóját. Ebben a pillanatban fordult felém. Szemei izzottak. Szemöldökét összehúzta vett egy hatalmas levegőt majd kezét elrántotta az én tenyeremből és ellökte magát tőlem és a keskeny faltól. Ahogy eltűnt mellőlem levegő után kellett kapdosnom,hogy érezzem az illatát amit annyira imádok és most mégsem  mondhatom el neki.
-Nem akarlak látni.-suttogta halkan ,de a szavai beleégtek a fejemben. Ez rosszabb volt mintha nem mondott volna semmit.A szívem összetört. Darabokra és Alli még rá is taposott. Ajkaim elváltak ahogy néztem félénk lépteit ,hogy igyekszik vissza az ajtóhoz.  Nem tehettem meg ,hogy hagyom elveszni őt. Utána futottam és visszarántottam a kezénél fogva.Vékony csuklóján éreztem ,hogy a vére ,hogy zakatol az ereiben. Idegesen próbált szabadulni a szorításomból.-Mit akarsz?-förmedt rám. Még sosem láttam ilyennek. Most nem volt az a félénk lány akit legelőször megismertem. Az egyik válláról lecsúszott szétgombolt inge és csak a fekete topjának a pántja fedte egy kicsit bőrét. A nadrágja szakadt volt a térde fölött. Haja már összekócolódott az idegességtől és a kinti időtől.
-Meghallgatsz?-kérdeztem halkan és a kezünket néztem ahogy az én ujjaim szorosan az ő csuklójára fonódnak, ő pedig próbál szabadulni. Majd a lassan megnyugszik és csak tartja a karját.
-Utolsó szó jogán.-mondta könyörtelenül. Utolsó?! Most talán AZT kéne mondanom? Vagy megmagyarázzam a történteket? Úgy döntöttem inkább tisztázom az ügyet minthogy elmondjam neki azt a dolgot amit még féltem kimondani.
-Csak egy csók volt.-suttogtam. Nem tudom a szőnyeg alá söpörni így kötelességem bevallani. - De részeg voltam...vagyis még mindig az vagyok és én nem akar...
-Húzz a francba!-ordította . Kezét elrántotta . Még egy utolsó pillantást vetett felém könnyes szemeivel majd megfordult és újra elindult az ajtó felé. Gondolataim szana-szét voltak. Nem akartam ,hogy elmenjen. Azt akartam ,hogy maradjon velem. Abban a pillanatban ez tűnt a legreálisabbnak.
-Szeretlek!-ordítottam. Kimondtam. Így éreztem és reméltem ,hogy megérti. Vagy legalább ugyanúgy érez mint én. Alig pár hete ismerem őt. Mégis olyan érzéseket váltott ki belőlem amiket még sosem éreztem. Szeretem őt. Ez nem is kétség. De ő is szeret viszont? Alli megtorpant. Alig két méterre volt tőlem. Kezeit ökölbe szorította, a másik pillanatban pedig csattant a pofon az arcomon. Nem mondom. Fájt. Tenyeremet a piros foltra raktam az arcomon és meglepődve néztem a szőke lányra aki mereven állt és hangosan sóhajtozott.
-Legalább ne hazudj , te szemét!-mondta dühösen majd megfordult és olyan gyorsasággal mint ahogy még bent eltűnt,most is ezt tette. Befutott az épületbe. Tudja ,hogyha utána mennék se találnám meg az egyre nagyobb tömegbe.
     Neki dőltem a falnak. A düh eluralkodott a testemben. Pislogtam párat. A kezemet ökölbe szorítottam. Néztem egy ideig a szemben lévő falat ...majd ütöttem. Felordítottam mikor az ujjaim találkoztak a kemény fallal. Iszonyatosan fájt. De nem jobban minthogy Alli itt hagyott. Ráadásul még le is hazugozik mikor szerelmet vallok neki. Hogy mondhat ilyet?!  Szeretem őt! Akár hatezerszer is elmondtam neki,ha nem hagyott volna itt. Az érzelmek már majdnem eluralkodnak rajtam mikor a nagy vas ajtó kinyílik. A falhoz simulok,de megnyugszok mikor rájövök ,hogy csak egy csókolózó pár. Kezeimet zsebre rakom majd ellököm magam a faltól. Az arcom még mindig ég Alli pofonjától. Végig simítom a fájó részt. Egy pillantást vetek a párra mikor elsétálok mellettük . Ők boldogok. Megfogom a vas ajtó nagy kilincsét majd kinyitom azt.
      Bent üvölt a zene. Megszédültem. Az erőm elveszett. Úgy éreztem ,ha most nem ájulok el akkor sosem. Az alkohol még mindig tombolt bennem ,de az összezavart érzelmeim elfárasztottak. Ahogy ott álltam az ajtó mellett és körbe néztem kiszúrtam Brittanyt. Ott álltak pár méterre tőlem a tömegbe. Arca félénk volt. Kezeit a nekem háttal álló Dave-en tartja. Fejét lehajtja mikor Dave kiegyenesedik. Brittany szájáról egy "sajnálom"-ot olvasok le. Szemeim kikerekednek mikor a tekintetem találkozik a lányéval. Ő is meglepődik. A baj az volt ,hogy utána egy másik szempár is rám tévedt. Dave szemei ugyanúgy izzottak mint mikor Allivel beszéltem. LE sem tudnák tagadni ,hogy testvérek. Nyeltem egyet. Rájöttem ,hogy most kéne lépnem ,mielőtt még baj lesz belőle. Hiába. Alli pofonja erőtlenné tett és ez szörnyen elszomorított. Nem akartam ,hogy így hasson rám ez a lány.
      Elindultam a tömegbe,de hallottam ahogy Dave a nevemet kiálltja. Pár embert sajnálatosan arrébb löktem vagy a lábukra léptem ,ezért mérgesen pirítottak rám,de én csak haladtam előre. Nem akartam találkozni Alli testvérével. Egyszer csak egy erős kéz fonódott a jobb csuklómra.
-Mi volt ez?!-ordít Dave ,hogy túl harsogja a zenét. Kezd megfájdulni a fejem a hangos dübögéstől amik az egész táncparkettet körbe veszik.
-Dave.-fordulok oldalra,mire ő megrántja a kezem ,hogy ráfigyeljek.
-Megcsókolod a barátnőmet és még a húgomat is megbántod?!- kérdő arckifejezése megijeszt. Kék szemei a lelkemig hatolnak.De abban a pillanatban már semmi sem érdekelt.
-Nem érdekel.-nyögtem halkan és elfordultam.A bejárati ajtó felé néztem. Alli szőke haja meglibbent ahogy megtörölve az arcát megkerül egy csókolózó párt majd kimegy az ajtón. A szívem zakatolni kezdett. Ösztönösen menni akartam utána.  Úgy éreztem így még lehetőségem lett volna utolérni,de az ő erős keze visszatartott.-Dave!Engedj el!-förmedtem rá mire csak szúrós pillantásaiba ütköztem.
-Magyarázd meg!-ordította és közelebb húzott.
-Hagyjál már!-löktem el magamtól mire visszakézből kaptam egy ütést.Ott talált el ahol Alli ütött meg. De ez sokkal erősebb volt. Amikor őt először láttam már akkor megállapítottam ,hogy vele nem szeretnék összeütközni. Úgy tűnik sikerült.
       Minden összedolgozott ellenem. Az alkohol, Alli , az iszonyatos fejfájás, a pofonok és ütések. Nem bírtam. A földre estem. Sokan sikoltva ugrottak arrébb. Még egy kis ideig Dave-et néztem ahogy köpködi felém a szavakat.
-Azt hittem te jó fiú vagy!- aztán a fejem a földre esett és elájultam.


        A motor zúgása és hideg ablak ébresztett fel. Pislogtam egy párat. Fejem zakatolni kezdett és ütéseket mért rám. Feljebb ültem az ülésben. Szememmel végig mértem a fekete műszerfalat amin megcsillant a Hold. Kellett egy kis idő míg rájöttem egy ismeretlen kocsijában ülök. Ijedten fordultam a sofőrhöz aki egyrészt megnyugtatott másrészt nagyon megijesztett.
-Örülök ,hogy felkeltél. Féltem ,hogy nagyobb bajod esett.-mondta a fejéhez kapva. Nyeltem egyet majd értetlenül körülnéztem a kocsiban. -Sajnálom.-mondta hirtelen és egy pillanatra felém nézett majd vissza az útra. Benedvesítettem az ajkaimat ,de hirtelen felszisszentem mikor egy kis csípős érzést éreztem a szám szélén. Az ujjamat odaérintettem. -Felrepedt a szád.-mondta halkan Dave. A vérem vasas íze uralkodott el a számban
-Semmi bajom.-mondtam mikor összeszedtem a gondolataimat . Az ujjamon lévő vér kicsit megijesztett ,de az sem érdekelne már ha monoklival mennék haza.
-Ja. -mondta kicsit mosolyogva a sofőr.-Figyelj. Tényleg sajnálom ,hogy kiütöttelek.
-Megérdemeltem.-a fejemet az ablaknak döntöttem. Újra megszédültem.
-Nem gondoltam volna ,hogy ilyen erősen ütök.Csak tudod ideges voltam. Úgy minden miatt.
-Simán visszaütöttem volna,ha nem rólad van szó.-nevettem halkan .Már amennyi erőm volt erre. Tényleg nem ütöttem volna meg Dave-et. Jóban voltam vele. Ráadásul Alli testvére. Nem tehettem volna meg ezt még akkor sem ha ideges vagyok.
-Persze.-nevetett ő is.
       -Sajnálom ,hogy megcsókoltam Brittanyt.-nyögtem halkan miközben az ablakon néztem ki. Kicsit féltem ,hogy újra megüt azok után ,hogy bepöccent amikor először hallotta a "nagy hírt".
-Nem számít. Nem érte meg ,hogy ezért megüsselek.-kezével végig szántotta a haját.-Nem érdekel a csaj. Csak rosszul esett.
-Egyébként is ő csókolt meg.-mentegetőztem.-Azt mondta ,hogy te nem szereted.-mosolyogtam ,de csak félénken mert a szám még mindig fájt.
-És milyen igaza volt.-nevetett. Egy kicsit gondolkozott majd folytatta.-szakítok vele.-mondta határozottan.
-Engem is kidobtak.-döbbentem rá. Alli elfutott előlem.
-Csak ő is ideges.-mosolygott Dave. -Ő is olyan mint én. Ha szerencséd van hamar megbékél.-elgondolkoztam. Annyira hasonlítottak egymásra mikor még bent voltunk a Colour-ba. Ugyanolyan volt a szemük és a megmozdulásuk. Reménykedtem benne ,hogy tényleg igaza legyen Dave-nek.
-Nem úgy tűnt ,hogy meg fog békélni...-nyögtem halkan mikor eszembe jutott villámokat szóró szeme.
-Hidd el.
       Már egy ideje kocsikáztunk. Az utcákat ismertem ,de hirtelen nem jutott eszembe hova is visz.
-Hova megyünk?-kérdeztem rá miközben kezemmel végig szántottam a hajamat majd kinéztem a szélvédőn.
-Hazaviszlek.-mondta ,majd oldalt kinézett az ablakon.-A barátaid elmondták hol laksz. Csak a Colour miatt minden hol fiatalok vannak így jó pár utca le van zárva.
-Oh értem.-megnyugodva hátradőltem a székemben. Akkor értünk az én utcámba. Ahogy az autó elkezdett lassítani és a reflektor megvilágította a tömbházat a lépcsőn megláttam egy lányt. Szőke haja volt. Összegörnyedve ült a lépcső egyik fokán.-Az Alli!-mondtam hangosan és az ajtó kilincse után nyúltam pedig még meg sem álltunk.
-Mit csinálsz!?-Dave hirtelen befékezett én pedig kiugrottam a kocsiból.
-Ott van Alli!-futottam a házunk felé ahol a lány sírdogált.
-Miről beszélsz?-szállt ki Dave is a kocsiból . Egy pillanatra felé fordultam majd vissza a lépcsőhöz...ahol már senki nem volt. Meg álltam. Meglepődve néztem a hatalmas tömbházat majd a járdát . Az egész utcában szinte csak mi voltunk. Összehúzott szemöldökkel pislogtam a kő lépcsőre ahol senki az ég világon nem volt.
-Halucinálok?-kérdeztem magamtól . Dave mellém ért majd maga felé fordított.
-Minden oké?
-Persze.-mondtam értetlenül. Elengedte a vállam én pedig a kocsi felé fordultam.
-Köszi ,hogy elhoztál.
-Köszi ,hogy nem perelsz be amiért megütöttelek.-nevetett majd kezet fogtunk.
     Épp indultam már az ajtó felé amikor Dave utánam szólt.
-Harry!-felé fordultam. Ő zsebre tett kézzel állt majdnem a kocsi mellett.- El kell mondanom Allinek ,hogy megütöttelek.-meglepődve néztem őt.
-Nem mondhatod el!-mondtam erősen.-Nem..nem akarom ,hogy sajnáljon.-hajtottam le a fejem majd visszanéztem Dave-re aki csak végig simított a tarkóján. Biccentett egy picit ,de látszott rajta ,hogy nem fogja betartani az ígéretét.
 

   Leültem a lépcsőházban. Hátradöntöttem a fejem. A házban már csend volt. Sehonnan nem szűrődött ki hang. Akkor jött ki rajtam minden. Egy könny csordult végig az arcomon. Mindig is nyápic dolognak tartottam ,ha egy srác sír és ennek ellenére én is azt teszem...túl sok fájdalom ért ma engem. A számon újra végig húztam az ujjam. Még mindig csípett. Ráadásul az öklöm is fájt a fal megütésétől. Egy picit megmozgattam ,de iszonyatosan fájt .Valószínűleg megzúzódott. Talán holnap vagy valamelyik nap el kellene mennem az orvoshoz. Tényleg nagyon fájt. Így inkább hagytam az erőltetést.Eldőltem a lépcsőn. Úgy érzem magam mintha szét hullottam volna és a darabjaimat Alli ásta volna el egy kert végében. Kikészültem.
     A nevetése, a kuncogása, a járása, a természetes arca, a néhai viccei , a vékony csuklója, a szőke haja , az anyajegy a vállán , a pillantása, ahogy a szél megfújja a haját, ahogy remeg, ahogy fél, ahogy aggódik, ahogy mosolyog, ahogy kiszolgálja az embereket kávéval, ahogy köszön, a puszija, a stílusa, a mini ruhái, a félénksége , az érintése ,a telt ajkai ,  a csókja..istenem a csókja. Beleszerettem

                                                                                                                                         Taylor H.