26. Rész - Együtt

Harry Styles

     Csurom víz volt mindene , talán még sírt is , de abban a helyzetben nem tudtam volna megállapítani. A csókunk után szorosan megölelt ami kicsit megdöbbentett. Azt hittem csak nekem hiányzott őrülten ez a lány. De úgy tűnik akkor ez fordítva is így van. Mélyen beszippantottam ázott mégis isteni illatát ahogy belém kapaszkodik. Erősen szorított és nem úgy tűnt ,hogy egy hamar el akar engedni.

Apologize

-Alli, ha elengedsz akkor talán be is mehetünk.- nevettem halkan ,de nem jött válasz. Megsimítottam a fejét mire a mellkasomba dünnyögve kezdett beszélni.
-Nem foglak elengedni.-felvontam az egyik szemöldököm. Alli tényleg nem tágított tőlem.
-Alli tényleg menjünk már be!-nevettem és a fejemet lehajtottam a nevetésem közbe.
-Tényleg nem foglak elengedni.- éreztem ,hogy neki is mosolyra húzódik a szája. Egy kis pillanatra gondolkodni kezdtem ,hogy milyen módon vigyem be a lakásba aztán maradtam a legegyszerűbbnél. A derekánál fogva magamhoz szorítottam és mivel hihetetlenül könnyen felkaptam ,bevittem a nappaliba miközben ő nevetve szólongatott ,hogy tegyem le.
      Mikor bent leraktam ő kicsit szégyenlősen kapott a vizes pulcsijához ami enyhén nagy volt rá. Már meg sem mertem kérdezni ,hogy honnan szerezte inkább megfogtam a kezét és húzni kezdtem a hálószobám felé egy másik ruháért. Mondtam ,hogy nyugodtan leülhet az ágyra ,de ő makacsan megállt mellette,mert nem akarta a vizes gönceivel még az ágyat is összevizezni. Gyorsan kikaptam a legelső inget amit találtam és az ágyra dobtam.
-Nadrágot is szeretnél?-még mindig a szekrényben kutattam nadrág után így épp csak hátrafordítottam a fejem.
-Nem kell. Az ing is elég.-mondta szégyenlősen . Mosolyt csalt az arcomra ,hogy megint csak egy szál ingben fogom látni őt. Becsuktam a szekrényt és természetesen kimentem. Más esetben biztos bent maradtam volna , de nem akartam elrontani az esélyemet. Azt akartam ,hogy tudja ,hogy bennem bízhat.
      Én a fotelben ültem és ,hogy addig is míg Alli öltözik csináljak valamit, a Tv távirányítóját kapcsolgattam , de persze egyik csatorna sem érdekelt. Mikor az ajtó kinyílt hirtelen kaptam oda a fejem. Alli lassan csukta be maga mögött az ajtót már az én ingemben. Az a mosoly amivel rám nézett ráébresztett ,hogy most már minden a régi lesz. Lábujjhegyen sétált végig a hideg parkettán majd lehuppant mellém a fotelbe. Lábait szorosan összezárta , kezét pedig maga mellett tartotta , mintha feszengene. Úgy éreztem rám hárult az a hatalmas feladat ,hogy megkérdezzem.
-Akkor most..újra együtt vagyunk?
     Pillanatokig nem néztünk egymásra és nem is mondott semmit. A Tv hangja eluralkodott a szobában. Kint az eső verte az ablakot. Kezdett egészen besötétedni. Én pedig kezdtem egészen beleőrülni a helyzetbe ,hogy Alli nem mond semmit.
-Nem vagyunk együtt.-mosolygott miközben az ingem gallérjába harapott. A szívem abban a pillanatban megállt. Annak ellenére ,hogy azt hittem minden rendben , úgy tűnik semmi sincs. Nem bocsátott meg és talán soha nem is fog. De akkor mért jöttél.
-Oh.-arcomat elfordítottam. Hirtelen én is feszengeni kezdtem. Sosem éreztem még ekkora lyukat magamban. Nem vagyunk együtt . Iszonyatos belegondolni. Nem kellene ,hogy ennyire érdekeljen, hisz ezt a tényt még ő is jobban viseli. Amikor rápillantottam mosolygott. Zöld szemeivel ő is többször eltalált engem.
-Harry.-nevetett kínjában.-mi sosem voltunk együtt.- szemeim kikerekedtek miközben figyeltem ahogy felém fordul és lábait felhúzza majd oldalra engedi.- Mi hivatalosan sosem voltunk barát és barátnő. Mi sosem voltunk együtt. -ráébresztett. Hiába mondtam ki neki azt a szót. Az mégsem ugyanaz mint ha konkrétan rákérdeznék arra amire most ő céloz.
     Megfogtam a kezét majd magamhoz húztam. Ő engedelmeskedett ,de nem nézett rám. Szomorúan mosolygott és csak a földet nézte.
-Alli Jackson.-szólítottam meg.
-Nocsak tudod az egész nevem?-most először láttam igazából nevetni mióta átlépte ma a küszöböt.
-Ne hülyéskedj.-nevettem én is. Jeleztem neki ,hogy álljon fel és üljön az ölembe lovagló pózba . Engedelmesen leült ,de alig mert rám nézni.- Szóval. Alli Jackson!-hangsúlyoztam ki a nevét.-Leszel a barátnőm?


     Alli válaszát egy heves csókcsata követte ami azt jelentette ,hogy minden rendben van. Újra éreztem a szívdobbanásait a mellkasomon amikor szorosan összefonódtunk és újra éreztem azt az illatot amit imádok.
     Csak ücsörögtünk a Tv előtt szótlanul. Nem kellett mondanunk egymásnak semmit. Talán így jobb volt ,hogy élvezhettük egymás mozdulatait. Alli nekem dőlve feküdt és nézte a falra függesztett Tv-t.
-Harry.-szólított meg miközben még mindig a falat bámulta.
-Hmm?-dünnyögtem válaszként majd eltűztem a füle mögé a kósza tincseit.
-Keresnél másik barátnőt ha történne velem valami?-megdöbbenve figyeltem a komoly lányt ahogy felém fordult,de az arcáról semmit nem tudok leolvasni.
-Mi a francról beszélsz?-válaszolok mogorván,pedig nem akarok csak a helyzet így hozza.
-Tudod...-fordul a sötét vizes ablakok felé.- ha mondjuk én beteg lennék és történne velem valami...szóval érted.Akkor mit csinálnál?-a mondat közepét alig hallhatóan motyogta.
-Ne hülyéskedj! Nem fog történni veled semmi. Nem vagy beteg!-mondom megnyugtatásképp , mire ő csak egy mély levegőt vesz.
-Komolyan mit csinálnál? Beszereznél egy másik lányt?-érdeklődött. Igazából ez egy nagyon jó kérdés. Nekem a kapcsolatok sosem jöttek be. Nem ez az életem,de most ,hogy jött Alli és megváltoztatott ... nem tudom mit tennék ha ő nem lenne. Nem akarok belegondolni ,hogy milyen lenne nélküle már az életem.
-Nem hinném....-vakartam meg a fejem,de nem voltam olyan nagyon bátor ,hogy ezt hangosan mondjam.-Vagyis..nem tudom. Már tudsz egy s mást a régi életemről. De most ,hogy te vagy nekem mindent máshogy látok.- egy pillanatra megállok.- Alli nekem még sosem volt igazi kapcsolatom.- a lány felém fordult és egy halvány mosoly húzódott az arcára.
-Én vagyok neked az első?
-Igen.-mosolyogtam félénken bár nem szokásom. Nem szoktak lányok zavarba hozni. Nem olyan vagyok aki ilyenektől zavarba jön. Vagyis azt hittem. De elkalandozott gondolataim visszatértek az eredeti témára.-De nem vagy beteg...ugye?-a mondat végére kételkedni kezdtem magamban.
-Egy kis fejfásától eltekintve amit a mai napom okozott semmi gond.-mosolygott bátran.-Csak érdekelt,hogy mit tennél ha én nem lennék.
-Abba bele sem merek gondolni.-lehajoltam hozzá és egy csókot leheltem az ajkára ami mind a kettőnket felvillanyozott.-Na de gyere adok neked gyógyszert a fejedre.Nem akarom ,hogy nagyobb bajod legyen.-álltam fel és kezénél fogva felemeltem őt is.


        A pultnál ültünk. Csináltam neki teát. Nem akartam ,hogy megfázzon miattam.Vagyis amiatt ,hogy futott hozzám az esőben. Belemosolyogtam a gondolatba ,hogy rohant hozzám. Csak őt néztem ahogy kortyolgatja a meleg teáját.
-Mit éreztél?
-Mikor?-kérdezett vissza két korty között.
-Amikor láttál engem... Colourba.
-Először megőrültem ,hogy végre láthassalak.-sóhajtott majd mosolyogni kezdett.-Aztán amikor láttalak Brittanyval akkor úgy összetörtem. Még nem éreztem olyat azelőtt.-mondta halkabban. A helyébe képzeltem magam. Látni Allit csókolózni mással iszonyatos lett volna.
-Sajnálom.
-Már nem érdekel.-mosolygott és a kezemre tette kis kezét.Mellékesen azt a kezemet  fogta meg ami már így is fájt a pár nappal ezelőtti ütéseimtől amiket a falra mértem.Én egy kicsit fancsali képet vágtam mire ő kérdő pillantásokat mért rám.
-Mi a baj?
-Semmi.-vágtam rá azonnal és még el is fordultam hisz eszembe jutott az a kis vágás ami a szám szélén ékeskedett már napok óta. Bár a többiek szerint már alig látszik valami és úgy tűnik ez Allinek sem tűnt fel. Sőt ez így ,hogy elfordultam csak még feltűnőbben adja a tudtára ,hogy valami baj van.
-Nem tudsz hazudni.-nevetett és még jobban megszorította a kezeimet.
-Basszus.-mondtam halkan és elhúztam a kezem.
-Harry.Mi van veled?-kérdezte már kicsit meglepődve.
-Csak.. kicsit fáj a kezem.Biztos beüthettem-mosolyogtam lágyan.Próbáltam leplezni a fájdalmat ami már napok óta bennem van. Összemosolyogtunk . Kicsit megnyugodva újra kortyolt egyet a bögréjéből. Én pedig felsóhajtottam ,hogy végre nem foglalkozik az én kezemmel. Ha lehet akkor inkább titkolom azt ,hogy mi is történt azután miután ő elment. A Dave úgy tűnt megtartotta a szavát és nem mondta el. Én meg végképp nem fogom. Ha már nem fogom tudni titkolni talán elmondom,de addig inkább maradjon titok.

        A telefonom csörgése törte meg a csöndet köztünk. Hirtelen kaptuk mind a ketten a pult szélén lévő fekete mobilra a tekintetünk.Mikor megláttam Stan villogó nevét a kijelzőn a kezembe kaptam azt,majd a zöld gombra téve a kezem felvettem a telefont.-Hello. Mi az?-kérdeztem hisz tudtam ,hogy Stan csak okkal hívna fel engem. Nyomós okkal.
-Cső tesó.-szokása volt letesózni minket Jake-kel ,de mi ennek csak örültünk. A mi barátságunk már olyan régi és erős ,hogy simán nevezhetjük egymást tesónak.-Figyelj már. Ráérsz csütörtökön? Poppy sütögetést szervez náluk.-hallottam a hangján ,hogy nagyon örülne ha én is mennék,hisz általában mi hárman mindig együtt mászkálunk.
-Lehetséges.Majd szólj ,hogy mikor lesz pontosan.
-Fuu. Remek.Akkor később hívlak. Hello.-elköszöntem és  kinyomtam a telefont. Alli érdeklődve pillantott rám ,de nem kérdezett semmit.
-Csak Stan. -mosolyogtam a telefonra mutatva. Mosolyogva bólintott egyet majd kinézett az ablakon. Egészen sötét volt már. Ráadásul kint még mindig iszonyatos idő volt.
-Harry...maradhatnék nálad estére?-kérdezte félénken. Féloldalasan mosolyogni kezdtem majd közelebb húzódtam ,hogy megcsókoljam válaszként.


        Kint kopogott az eső az ablakon. Én az ablak felől aludtam ,de hamar átfordultam Alli felé aki hatalmas zöld szemeivel mosolyogva nézett engem. Felvontam az egyik szemöldökömet. Furcsa volt megszokni ,hogy néz engem mielőtt elalszik. Mintha ez megnyugvást jelentene neki.
-Gyönyörű szemeid vannak.-mondtam mosolyogva mire ő kicsit elpirulva bújt a párnája mögé.
-Köszönöm.-suttogta egy kicsivel később. Megsimítottam az arcát majd teljesen a párnába fúrtam a fejem. Alli egészen közel volt hozzám így át tudtam karolni és magamhoz húztam.-Harry.
-Hmm?-kérdezte álmosan már behunyt szemekkel.
-Azt akarom ,hogy vigyél el.-suttogta egészen az ajkaimra.
-Tessék?-lepődtem meg teljesen. Az ajkaimat "o" betűre formáztam.
-Szeretném ha elvinnél.-mondta kicsit bátortalanul már. Kicsit eltávolodtam tőle ,hogy egészen a szemébe tudjak nézni. Meglepődtem ,hisz nem értem ,hogy pont Alli akarja ,hogy elvigyem. Kijött a perverz énem és mosolyogva haraptam az ajkamra.
-Szóval azt akarod ,hogy elvigyelek?-mosolyogtam kajánul.
-Igen.
-Most?-kérdeztem szinte már nevetve.
-Dehogyis most. Majd hétvégén...vagy nem tudom.Csak megszeretném ismerni őket.-na itt kiakadt az én képzeletem.
-Várj..mi most egyről beszélünk?-kérdezem ráncolt homlokkal. Alli ajkai elváltak és ő is kicsit összezavarodott.
-Arról beszélünk ,hogy bemutatsz a szüleidnek...vagy nem?-már ő is összezavarodott.
-JA hogy arról.-mondta kicsit halkabban.-Én mása gondoltam.-haraptam újra az ajkamba. Mire Allinek is leesett az arca tiszta piros volt. Nyelt egy hatalmasat majd nevetve ordította a nevemet és fejbe vágott a párnával amin aludt.
-Perverz!-ordította majd miközben a párnával ütögetett elkaptam a csuklóját és magamra rántottam.
-Pedig én szívesen elvinnélek.-az arcomról még mindig nem fagyott le a folytonos mosoly. Alli nevetve a mellkasomba fúrta az arcát.válaszolni nem válaszolt. Csak nevetett. Elképzeltem a helyzetet. Végül is már láttam őt félmeztelenül és ő is engem szóval nem tudom mért szégyenlősködik még mindig. Hisz már hivatalosan is barát,barátnő vagyunk.
     -Komolyan Harry. Szeretném megismerni a családod.-mosolygott mikor végre felnézett rám. Elgondolkoztam. Még soha senkit nem mutattam be anyáéknak. Igazából nem mertem. Egy olyan lány sem volt aki bemutathattam volna. Ráadásul a szüleim teljesen mások mint általában a normál szülők. Anya aranyos,de Apa teljesen konzervatív.Más mint én.
-Egyszer elviszlek.-hangsúlyoztam ki az "egyszer" szót.
-Köszönöm.-mosolygott halványan. Megfogtam a derekát és feljebb toltam magamon a lányt ,hogy elérjen a számig. A csókunk miatt a felhők felett szárnyaltam és mostanság egyre többet éreztem ezt miatta. De nagyon tetszik.

                                                                                                                                         Taylor H.