27. Rész - Angyalom

ALLI JACKSON szemszöge

Both of Us

- Harry kérlek! Nem halsz bele - könyörgök megállás nélkül barátomnak, hogy nézzünk meg egy romantikus filmet. Igen.. most már hívhatom a barátomnak, hiszen hivatalosan is egy pár vagyunk.

Őszintén szólva nehezen igazodom ki magamon, de van egy olyan érzésem, hogy egyszerűen most semmire nem akarok magyarázatot. Egyszerűen élni szeretném az életem, úgy, hogy nincs minden perce előre megtervezve.

Szeretnék a pillanatnak élni.. a szabadságnak, s annak, hogy végre egyszer nem aszerint cselekszem, amit a szüleim kiszabtak nekem. 

- Nem fogsz rávenni, hogy romantikus filmet nézzek - rázza meg a fejét, miközben hangosan nevet könyörgésemen, ami eddig eredménytelennek bizonyul. 

- De ez nem tipikus romantikus film - próbálkozok tovább, majd közelebb mászok hozzá a kanapén. Orromat aranyosan az arcához nyomom, és úgy folytatom a rábeszélést. 

Fejét, amivel eddig a tévé felé fordult most felém fordítja, majd gyors csókot nyom ajkaimra és felkel az ülőgarnitúráról. 

- Nem nézek romantikus filmet - ismétli önmagát kitartóan, majd a konyha felé indul. Hátulról figyelem félmeztelen testét. Hátán az izmok megfeszülnek, ahogy megy, ennek hatására pedig akaratlanul is alsó ajkamba harapok. 

- Ugyan már - lépek be utána a konyhába - Egész délelőtt dolgoztam. Ennyit megérdemlek, nem? - biggyesztem le ajkaimat, miközben megállok a konyha közepén arra várva hogy megessen rajtam a szíve. 

- Én is dolgoztam - kuncog, mielőtt tetőtől talpig végig mérne. Fejemet kicsit félre döntöm, miközben figyelem arcát. Arcán kaján vigyor pihen, miközben végig mér, majd tekintete megakad lábaimon, amit teljesen fedetlenül hagy a rajtam pihenő ing. Hátrálni kezdek, mikor lassú, mégis határozott léptekkel indul el felém. Már csak a játék kedvéért sem hagyom, hogy utolérjen, ám mikor a konyhapultnak ütközöm kénytelen vagyok megállni. 

- Megvagy - suttogja, majd derekamnál fogva még közelebb húz magához. 

Nem nézek a szemébe. Tekintetemmel követem a mutatóujjam, amivel pontosan rajzolom körbe Harry mellkasát díszítő tetkót. 

- Biztos, hogy nem fogod megbánni, hogy ennyi mindent magadra varrattál? - kérdezem. Mivel nem válaszol felnézek rá. Pislogás nélkül figyeli mozdulataimat, zöld szemei csillognak. 

- Biztos - válaszolja végül suttogva. Rámosolygok, majd lábujjhegyre állok, hogy megtudjam csókolni. 

- Izgulsz a ma estétől? - kérdezi, miközben hajamat az egyik oldalról a másikra tűri, majd lágy csókot lehel nyakamra. 

- Izgulnom kellene? - kérdezek vissza, s bár tudom, hogy nem látja, de mosolygok. 

- Nem. Egy-két ember lesz, akit nem ismersz - nyugtat meg. Bólintok, majd hirtelen ismét eszembe jut a feledésbe merült téma, amiről ezelőtt beszélgettünk. 

- Nézzük meg azt a filmet - kezdek bele ismét, elnyújtva az utolsó szót. Harryből jóízű nevetés tör ki, majd homlokát az enyémnek nyomja. 

- Sokkal tartozol ezért - mosolyog pimaszul, majd puszit nyom homlokomra, és ujjainkat összekulcsolva kezd el húzni a nappali felé. 

A bőrkanapé besüpped, mikor Harry hanyagul levágódik, majd engem is maga után húz. Elfekszem a kényelmes kanapén, fejemet Harry ölébe rakom, majd a filmre kezdek koncentrálni. 

Akárhogy próbálok a filmre figyelni, az, hogy Harry kezét folyamatosan le-föl húzza az oldalamon elvonja a figyelmem a tévéről. 

- Így nem tudok a filmre figyelni - kuncogok, mikor egy olyan ponthoz ér ahol csikis vagyok. Figyelem mire készül, mikor fejemet óvatosan a kanapéra teszi, majd kimászik alólam. 

- Nem baj - suttogja ajkaimra, miután fölém mászott. Mosolygok, mikor megakar csókolni, de elfordítom a fejem és folytatom a filmnézést. 

- Alli - nyüszög. Kuncogva ránézek, majd tarkóját megragadva húzom közelebb magamhoz. 

Ajka az enyémnek esik, miközben én hajába túrok és próbálom minél közelebb húzni magamhoz. Alkarjára támaszkodik, hogy még közelebb jöhessen, majd egyik kezével lassan elkezdi kigombolni ingén a gombokat. 

Kuncogok, mikor az egyik gomb kifog rajta és elszakad tőlem, de mikor sikerül kigombolni ismét nekem esik. 

- Harry .. a film- nyögöm két csók között nevetve. 

- Most szórakozol velem, igaz? - távolodik el egy kicsit. Hangosan felnevetek, majd visszahúzom magamhoz. Lábaimat a dereka köré kulcsolom és nyakába kapaszkodok, mikor feláll a kanapéról és a szobája felé indul. 

Lábával kilöki az ajtót, majd be is rúgja azt és az ágyra ültet. Az inget lehúzza rólam, majd felém tornázza magát. 

Furcsa, de egyáltalán nem érzem magam zavarban attól, hogy Harry fehérneműben lát, pedig tőlem az sem lenne meglepő. 

Lányos zavarom mindig erősebb mint én, s szinte minden alkalommal megmutatkozik. 

- Mi a franc? - tolom el magamtól Harryt, mikor furcsa zajok ütik meg a fülem. Csendben maradunk, hallgatjuk a kintről beszűrődő zajokat, amik egyre közelebbről bántják fülünket.

- Bassza meg! - kiált fel Harry, mikor kék szemű haverja kivágja hálószobája ajtaját. A megilletődött Stan azonnal visszacsukja az ajtót, de én csak tátott szájjal fekszem Harry alatt. 

- Úr isten - kapom szám elé a kezem. 

- Nyugi. Elintézem - mászik le rólam, majd nem törődve meztelen felsőtestével hagyja el a szobát. Arcomat tenyerembe temetem, miközben azon gondolkodok, hogyan fogok innentől Stan szemébe nézni. 

- Haver, erről szokj le! - kiált vissza Harry, miközben egy pulóvert ránt elő a szekrényből. Hanyagul az ágyra dobja, gondolom azért, hogy felvegyem. Lemászok a kényelmes franciaágyról, majd magamra húzom a pulóvert, ami combközépig takar. Harry végig néz rajtam, majd egy gyors csókváltás után összekulcsolja ujjainkat és kihúz a szobából. 

- Bocs Alli - vigyorog Stan a kanapén ülve. Nem szólalok meg, egyszerűen felteszem a kezem, hogy nem számít, majd elengedve Harry kezét a konyhába megyek. 

Idegesen a hajamba túrok, miközben a konyhapultnak dőlve próbálom összeszedni a gondolataim. 

Próbálom feldolgozni az imént történteket, ami ahhoz képest, hogy semmiségnek tűnik, igenis kellemetlen az embernek. Alsó ajkamba harapok, mikor felmerül bennem, hogy mi lehet a véleménye rólam egy olyan embernek, aki fontos szerepet játszik Harry életében. 

A beszélgetésfoszlányok amik beszűrődnek nem sugallják azt, hogy valami érdekesről lenne szó. Ha jól hallom a ma este esedékes sütögetéssel kapcsolatban pontosítják a dolgokat, amiket remélhetőleg nem mos el az eső. 

- Basszus - motyogom orrom alatt, mikor ismét visszajátszom a történteket, de most Stan helyébe képzelem magam. Mindkét kezemmel hajamba túrok, próbálok nem ekkora feneket keríteni az egésznek. 

Nyugtatni próbálom magam, miközben suttogom, hogy nem történt akkora baj, mint amekkorának én beképzelem az egészet.  

Miért reagálom túl ennyire? Vagy nem is reagálom túl..? Ez tényleg annyira kellemetlen volt mindenkinek, mint nekem? Remegve fújom ki a levegőt, mikor végül rászánom magam, hogy kimegyek. Az ajtó felé indulok, de ekkor Harry lép be rajta, ezzel megakadályozva azt, hogy elhagyjam a sötét helyiséget. 

- Neked is.. legalább annyira kínos volt, mint nekem? - kérdezi, de hangján hallom, hogy mosolyog. 

- Ühüm - bólintok. 

- Esküszöm zárat cserélek - jön közelebb, ezzel arra kényszerítve, hogy a pultnak dőljek. 

- Hogy jutott be? - teszem fel azt a kérdést, ami valószínű mindenkit érdekelne. 

- Mindig elkéri a pótkulcsot a takarítónőtől - magyarázza meg. 

- Istenem - döntöm hátra a fejem. - Ha már itt tartunk... miért jött? - tárom szét a kezem. Kínomban felnevetek a kérdésem végén, ami Harry arcára is egy kis mosolyt varázsol. 

- Szólni akart, hogy egy órával előbb kellene menni - sóhajt. 

- És ezt személyesen kellett elmondani ... - jelentem ki. 

- Komolyan szerintem ők megérzik, mikor nem kéne idejönni  - mondja, miközben ölelésébe von. 

Mellkasába hümmögök, beszippantom isteni illatát.

- Angyalom - tol el egy kicsit magától - 1 óránk van elkészülni - nyögi, majd egy gyors csókot nyom ajkaimra, s a szoba felé invesztál, hogy kezdjek készülődni. 

Alice W.