30. Rész - Nem vagyok kicsi

Sziasztok!

A beígért rész kicsit korábban érkezik. Reméljük nem bánjátok.;) Úgy döntöttünk ,hogy az reális ,ha én most rakom ki a részt , ő pedig a 16.-i hétvégén hozza a következőt . Reméljük addig tudtok várni és elégedettek lesztek ezzel a résszel is :)
Köszönjük a támogatást!
Puszi: Alice W. , Taylor H. 

Harry Styles

      Idegesen rágogattam a már íztelen rágógumimat mikor a kocsiban ülve végig néztem a hatalmas kastélyszerű épületet.

Sail

  Ez lenne Alliék háza? merült fel többször is bennem a kérdés. A toronyszerű háztető egészen magasra nyúlt. Az ablakokat mindenhol fehér függönyök fedték belülről így az egész ház világosnak tűnt. A "kastély" mellett egy lejáró volt. Gondolom a garázsba vezetett. Az egész udvar virágokkal és zöldellő fűvel volt vetve. A válasz a kérdésemre egyre egyértelműbbnek tűnt mikor a bejárati ajtón a Jackson testvérpár lépett ki. Dave húzta maga után Alli bőröndjét aki a bátyjába karolva sétált egyre közelebb a kocsimhoz. Kiszálltam és kinyitottam a csomagtartót. A szürke bőrönd kerekei egyre hangosabban szántották fel az utat ahogy közeledtek felém a macskaköves járdán. Dave bedobta a táskát hátra én pedig lecsuktam a csomagtartó ajtaját. Beültem a sofőr ülésre és idegesen gondoltam az előttünk álló útra. A visszapillantó tükörbe pillantva láttam ahogy Alli Dave mellkasába borul. A szívem megszakadt már-már könnyes arcát látva. A bátyja egy puszit ad a sokkal kisebb lány fejére majd az anyós üléshez vezeti őt.
-Nagyon vigyázz rá!-köti az orromra miközben Alli beül mellém az autóba és lehúzza az ablakot hogy még tudjon beszélni Dave-vel.
-Mint a szemem fényére.-válaszolok őszintén egy mosollyal keretezve. Barátnőm megfogja a váltón pihentetett kezemet és egy puszit ad a számra ami felvillanyoz de miután rájövök hogy csak ennyi volt, elszomorít.
-Egy két nap és jövünk haza.-mosolyog bátyjára aki biccent egyet és eltávolodik a kocsitól mikor beindítom .  Ha tudná ,hogy az a pár nap nem is pár nap lesz. Megszólal a rádióból a zene és én tolatni kezdek. Alli még integet addig a bátyjának amíg csak bír majd visszafordul az út felé.
-Izgulok.-mondja mosolyogva miközben beköti magát. Nem válaszolok hiszen az én gondolataim teljesen máshol járnak. Méghozzá a ma hajnalban történteken. Az a levél... hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Csak az jutott eszembe ami előzőnek.Azok a szavak:  Menekülj! .Bár akkor nem hátráltam. Most nem tehetem meg. Nem kockáztathatok.
Nem kellett az egész levelet elolvasnom hisz az egyetlen dolog ami egyből szemet szúrt az csak a "most már tudjuk ki a legfontosabb" szöveg volt. Félek. Még most is . Ráz a hideg ha eszembe jutnak azok a dolgok amik ott történtek.
     -Harry.-ébreszt fel a barátnőm mély gondolataimból . Rá mosolygok ,de igazából nem tudom ,hogy mondott-e valamit előtte.-Nem is figyeltél ugye?-kundog halkan.
-Sajnálom.-mosolygok és biccentek egyet utalva arra ,hogy ismételje meg amit mondott.
-Csak annyit mondtam ,hogy félek ,hogy mit fognak szólni a szüleid,meg a nővéred.-nevet halkan szinte már remegő hangon.
-Nyugi . Aranyosak lesznek.-mosolygok közben reménykedek ,hogy ez tényleg így fog történni.
     A zenén kívül nincs is más zaj az autóban. Gondolataimon próbálok uralkodni és hangot adok a kérdéseimnek.
-Mért nem mondtad ,hogy gazdagok vagytok?-kérdezem mosolyogva mire Alli kicsit elpirul.
-Nem tartottam fontosnak.-mondja halkan.-Nem szeretem ha tudják,hogy apám Will Jackson.-arcomra meglepettség ül ki.
-Az apád Will Jackson?-nevetek és egy pillanatra a szőke lányra nézek aki gúnyosan tekint vissza rám. Fejemben végig szántok az eddigi arcok között mikor rátalálok Alli apjára és most már hozzá tudom párosítani a nevet is. Ezért volt ilyen ismerős. Az újságokból,címlapokról. Egyszer még régebben mesélt is a lányáról az egyik cikkben. Nem hittem ,hogy ő Alli apja.
-Harry.-mondja kérlelően.
-Oké oké.-mosolygok.-de ez akkor is milyen király.
Újra egy kisebb csend lesz úrrá a kocsiban addig míg eszembe nem jut egy kérdés.
-Várj...A szüleid nem is voltak itthon?-a meglepettség kiült az arcomra mikor Alli hezitált a válasszal.- Na ne.-mondom kicsit gondterhelten és könyökömmel neki támaszkodok az ajtónak
-Dave azt mondta elintézi.-mondta halkan.
-Basszus.-adtam hangot a gondolataimnak. Ez nagy baj lehet még a közeljövőben. Így sem kedvelnek a szülei,de így most még jobban "örvendezni" fognak nekem . Lesz még mit megoldanom,de egyelőre a legfőbb problémát kell eltusolnom.


     -Köszönöm.-mosolygok a kedves kiszolgáló lányra akitől egy kávét kértem. Megfordulok és a pultnak dőlök. Sosem szerettem a repülőtereken a büfét. Sosem olyan a kaja amit én szeretnék,de ez így van az italokkal is. Ám ez esetben finom volt a kávé . Sóhajtok egy nagyot mikor a kissé keserű íz végig fut a torkomon . Kora reggel van. Az este pedig egyikünk sem aludt . Körülnéztem a hatalmas reptéren.  Rengeteg ember jön-megy és alig bírom kiszúrni Alli-t aki az egyik padon ülve babrálja a haját és szintén engem keres. Mosolyom nem fagy le az arcomról . Olyan gyönyörű,olyan titokzatos...oh ha tudná ,hogy még mi mindent nem tud rólam. Örülök neki ,hogy elhitte a "bemutatlak a szüleimnek" sztorit. Nem akartam elmondani neki mi történt. Lezártam annyival ,hogy minél előbb szeretném ha megismernék egymást. A találkozástól is félek. Nem tudom mit reagálnak az otthoniak arra ,hogy haza megyek majdnem másfél év után. Ráadásul ott van Apa is... még meg kell oldanom ezt a helyzetet.
     Alli egyre elveszettebbnek tűnik ahogy ott ül magányosan és csak az öreg nénik veszik körbe. Miután megittam a kávémat elindulok felé. Lopakodok ,pedig tudom ,hogy ő egyébként sem látna meg. Mikor egészen mögé érek a tenyeremet a szemeire tapasztom.
-Ki az ? - ijed meg teljesen . Csak megforgatom a szemeimet.
-A nénikéd.-gúnyolódom mire ő felnevet.
-Harry.-mosolyog rám és kezeimet elveszi. Csillogó zöld szemeit rám tapasztja. Belehajolok a nyakába és egy puszit adok neki amit ő kuncogva fogad.-Nem jött be ,mert a nénikém Kanadában lakik.
-Alli.-suttogom szinte egészen halkan ,hogy csak mi ketten halljuk.A nevetés és a fáradtság lassan teljesen eluralkodik bennem.
-Imádom.-túr bele a hajamba.
-Micsodát?-kíváncsiskodok , így kicsit elhúzódva tőle.
-Ahogy a nevemet mondod. - harap az ajkába. - Olyan....hihetetlenül szexi. - nevet én pedig meglepődve nézek rá. Megismétlem a nevének szajkózását és újra a nyakába hajolok. - Szeretlek.-suttogja halkan ,de miután kimondja mintha megmerevedne és megbánná azt amit mond. Hirtelen én is megijedek ,de mivel egyikünk sem tud mit szólni csak úgy teszek mintha nem hallottam volna és tovább folytatom a nyaka puszilgatását. A barátnőm csak sóhajt egyet és megnyugodva dől rám. Ez minden pár esetében egy meghatározó pillanatnak kellene lennie,de egyikünk sem a megfelelő pillanatban mondta ki először. Talán jobb  is ha megfeledkezünk róla. Ennek akkor kell megtörténnie mikor a legromantikusabb,de eddig még sosem sikerült így összepontosítanunk.



      Alli erősen szorítja a kezem. Rápillantva látom ,hogy mennyire erőlködik a szemei összeszorításában és a félelem visszafojtásában.
-Nem utaztál még repülő gépen?-kérdezem mosolyogva épp mikor elhalad mellettünk egy sztyuárdesz.
-Igazából...félek a repüléstől.-mondja majd összeszorította az ajkait is. Csodálkozva nézek körbe. Pont most jut eszébe ezt elmondani?!
-Mért nem mondtad?-kérdezem meglepve,majd közelebb hajolok ,hogy csak mi ketten halljuk a beszélgetést.
-Nem gondoltam volna,hogy tényleg ilyen ijesztő.-nevet kínjába.-Le is zuhanhatunk.- Elnevetem magam ,majd egészen közel hajolok hozzá.-Láttam már ilyen filmeket. A csinos lány és a helyes srác balesetet szenvednek és egy szigeten kötnek ki. Hidd el Harry . Nem lett jó vége a filmnek.-a szavak csak úgy dőlnek a szájából és idegesen szorítja az ülés karfáját.
-Alli.-szólítom meg.
-Mi az?-kérdezi anélkül ,hogy rám nézne.
-Nyisd ki a szemed! - utasítom . Kezét szorosan magamhoz húzom ő pedig kinyitja az egyik szemét. Rámosolygok és egészen magamhoz húzom,hogy a homlokunk összeérjen. Érzem ahogy reszket mégis megpróbál mosolyogni. - Nem lesz semmi baj ,oké? Csak figyelj rám és nem lesz semmi baj. - állát közelebb húzom magamhoz és egy csókot adok az ajkára.
-Köszönöm.-mosolyog de nem mozdul  abból a pózból amibe az előbb hoztam. Nem válaszolok csak átteszem a karomat a vállán és adok egy puszit a feje búbjára.Belegondolva ez is egy jó pillanat lett volna A Szó kimondására,de nem láttam helyesnek ,hogy most említsem meg. A kis aranyosom hamar el is aludt. Elfáradt az egész napos ébren léttől.


      A taxi belassít és az én szívem is zakatolni kezdett , mikor meglátom a hatalmas kerítést ami mögé aligha  lehet be látni.
-Megjöttünk?-kérdezi riadtan Alli . Még magamnak is alig merem bevallani ,de igen. Kicsit változott az utca mióta nem voltam itt. A szomszéd háza teljesen elromosodott és a gaz is benőtte az egészet. Az utca régi hepe-hupás útját rendbe hozták és teljesen simára javították. Minden változott egy kicsit. Kivéve a mi kerítésünk. Még mindig borostyán fut fel a hatalmas kő falon.
     Kiszálltunk a taxiból és kivettem a csomagjainkat is. Alli idegesen helyezte az egyensúlyát az egyik lábáról a másikra és szégyenlősen megfogta a karját miközben a kerítésünket bámulta.  Mellé léptem.
-Be kellene menni.-nevetek bár még én is félek megtenni ezt a lépést.
-Igen.-fújja ki a levegőt a mellettem álló lány és ő lép előre elsőként.  Csoszogok utána és húzom magam után a csomagokat is.
Alli megáll a kapuban és bevár engem. Leállítom magam mellé a bőröndöket majd a kapu telefonra pislogok. Tudom ,hogy volt valami kód amit régen még én is tudtam ,de mostanra már teljesen elfelejtettem mi is volt az ,így már csak egy választás maradt. Benyomom a kapu csengőt, ami szinte azonnal hangosan csengeni kezdett. Alli kicsit ijedten kapaszkodik belém mikor a telefon másik oldaláról megszólal a már számomra ismerős hang . Lágy és kedves mégis bájos . Eszembe juttatta a gyerekkoromat.
-Ki az?-egy kis pillanatra leblokkolok , de miután a barátnőm picit meglök muszáj volt szólnom.
-Szia Gem. Harry vagyok.


      -Jézusom.-üvölt a nővérem mikor mi már az udvaron át sétálunk befelé. Felénk fut.Vagyis inkább konkrétan felém. Neki futásból csapódik nekem ,így a csomagok kiesnek a kezemből . Gemma ölelő karjai között találom magam. Erősen szorít és úgy tűnik nem akar elengedni. -Úristen. Annyira hiányoztál.-nyögi és a vállamba fúrja  fejét.
-Te is..el sem tudnád képzelni mennyire.-vallok színt. Minden érzés visszatért . Minden emlék. Jók és a rosszak is,de ebben a pillanatban csak azt tudom,hogy végre itthon vagyok.
      Mikor Gemma végre elenged feltűnően pislog  a mellettem álló szőke hajú lányra.
-Gemma ő itt a barátnőm ,Alli.-mosolygok rá és közelebb húzom magamhoz miközben ő szégyenlősen kezet nyújt.
-Barátnő?-kérdezi mosolyogva a nővérem aki kezet rázás helyett hamar megöleli a megszeppent lányt.
-Igen.-válaszolok bár tudom ,hogy Gemma nem várt választ.
-És mióta vagytok együtt?-kíváncsiskodik a nővérem és kissé aggodalmas szemekkel bámul engem,de megpróbálja a legkisebb látszatát sem kelteni,hogy ugyanattól tart ami ma hajnalban történt.
-Majd mindent elmesélek.-mosolygok sejtelmesen . Gemma biccent egyet majd a csomagjainkra néz.
-Itt maradtok?-kérdezi mosolyogva . Szeme csillogni kezd mikor biccentek egyet majd felkapom az előbb említett tárgyakat.-Úr isten.-mosolyog bájosan és teljesen felpörgött állapotba kerül.-Alig várom ,hogy megismerjelek Alli. És annyira örülök hogy itt vagytok.
-Oké.-nevetek.-csak nyugi.-simítom meg a hátát miközben folytatjuk az utunkat a ház felé,ami fölénk tornyosodik.
Semmit sem változott. A tornác egyik fele tele virágokkal ahogy anya szereti,a másik felén pedig a hintaágy pihen. Szememmel egyből a saját szobám ablakára pillantok ahol az ablak csukva és egészen sötét van odabent. A kis erkélyem teljesen üres. Nem olyan mint amilyennek itt hagytam. Eltűnt onnan a kis nyugágyam amibe imádtam ellazulni és kicsit elfelejteni a gondokat
-Ebben a nagy házban laktok?-kérdezi Alli aki hatalmas szemekkel vizsgálja a  szintén hatalmas házat.
-Igen.-válaszol helyettem a nővérem aki egy pillantást vet a lányra.
-De ha ilyen gazdagok vagytok akkor mért abba a kis lakásba laksz , Harry?-szegezi nekem a kérdést. Hirtelen nem tudom milyen frappáns választ kéne adnom,de Gemma hamarabb reagál és eltereli a témát.
-Anya annyira fog örülni nektek.
       Anya .Rég használtam ezt a szót. Szinte már majdnem el is tűnt a képzeletbeli szótáramból. De az arc ami eszembe jutott erről a szóról teljesen beleégett a fejembe. Minden egyes vonása. Gyönyörű szemei amik hasonlítanak az enyémre, ellenállhatatlan mosoly, vékony nevetés és az a gyengéd ölelés amit mindig is adott.
-Itthon vannak?-kérdezek rá egyből mikor magamhoz térek és észreveszem ,hogy már az ajtóban állunk.
-Csak anya . Apa...-hirtelen akarta kimondani de aztán eszébe jutott Alli.-Apának most dolga van.-mosolygott azzal a bájos mosollyal majd kinyitotta előttünk az ajtót és megcsapott az az illat. Teljesen tudtam mire is célzott Gemma, így nem is feszegettem tovább ezt a témát, de nem is akartam. Sokkal inkább érdekelt az otthoni érzés és az ,hogy láthatom az egyik legfontosabb nőt az életemben
-Harry!-mosolyog és szeméből könnyek csordulnak ki mikor meglát a konyhából.


      Kezdett sötétedni. Anya és Gemma teljesen kimerítettek minket a kérdéseikkel és a folyamatos mosolygásukkal. Hiányoltam őket ,de ez így a nap végére egészen sok lett. Gemma mindig is ilyen volt. Néha elgondolkoztam ,hogy lehetséges,hogy én vagyok az idősebb . Annyira gyerekesen viselkedett néha,de így szereti őt mindenki . Kis aranyos lányként. Mikor kisebbek voltunk szinte alig volt ,hogy összevesztünk.Jó testvéri viszony volt köztünk-ami még most is fenn áll- ami szét törhetetlen volt . Mindenhova kísérgettük egymást és ez sosem zavarta a másikat. Gemma sokszor kiállt mellettem apával szemben amiért nem lehetek elég hálás. Még emlékszem sírós arcára mikor bejelentettem ,hogy elköltözök itthonról. Nagyon hiányoltam őt és hihetetlenül örültem mikor annak idején meglátogatott. Igazi felüdülés volt.
       -És ,hogy ismerkedtetek meg?-kérdez Gemma a lehetetlenre. Torkomba gombóc szorul. Egészen eddig a mondatig nem jutott eszembe az indok amiért megszólítottam Alli-t abban a buliban.
-Azt hiszem a nyár legutolsó partiján.-gondolkodik a barátnőm és vékony ujjait az ajkai elé helyezi. - Harry odajött hozzám. Igazából én sem tudom miért.-nevet lágyan és a padlót kémleli.- Táncolni akart,de én visszautasítottam.-hirtelen elkapom a szőke hajú lány tekintetét aki csak rám mosolyog majd egy könnyed legyintéssel befejezi a mondatot.-és a sors mindig összehozott minket.
-És te azért mentél oda hozzá mert...?-kezdi el a mondatot Gem. Egy mély lélegzetet veszek . A barátnőm tekintete,anyáé és a nővéremé is rám vetül. Csak nem mondhatom el az igazi okát.
-Csak nézz rá. Szinte kívánta ,hogy odamenjek hozzá. Olyan gyönyörű-bökök Alli felé ,mire ő elpirul. Anyám száját egy jól eső sóhaj hagyja el . A szőke hajú lány arca még mindig piros és alig mer felém nézni. Egyetlen ember van a szobában aki értetlenül néz rám. Gemma. Álszent mosolya mindent elárul. Átlát rajtam.
-Gyerekek,nem fáradtatok el ebben a nagy utazásban?-kérdezi anya kicsit előre görnyedve.Felkészül a válaszra amit szinte már fejből tud.
-Én kicsit elálmosodtam.-vallja be Alli aki rám vet egy pillantást.
-Rendben akkor beágyazok neked az egyik vendégszobában.-mosolyog anya aki felém biccent jelezve ,hogy én is menjek.
-Oh,jó nekem Harry szobája is.-válaszol a barátnőm egy fel nem tett kérdésre.
-Tessék ?-lepődik meg a fekete hajú nő és felém kapja a fejét. Gondolkozik egy kicsit majd mosolyogva visszafordul Allihez aki nem igazán érti mi is történik. Tudtam ,hogy anya mire fog utalni.-Rendben . Akkor te Harry szobájában alszol, Harry meg majd Gemmával. -forgatja a szemeit.-Nem akarom ,hogy szextanyát csináljatok a szobádból.-fordul kacér mosollyal felém.
-Anya.-morgok rá,mire csak nevet,de nem tágít az előbbi mondatától. Alli elpirultam tördeli az ujjait.
-Jó nekem egyedül Harry szobájában.-mosolyog halványan. Végül is mit is tehetne egy ilyen helyzetben?
-Anya,ne csináld már! Nem vagyok kicsi.-dünnyögök az orrom alatt.
-Tudom ,hogy nem vagy kicsi.-nevet fel anya , miközben felfelé sétálunk a lépcsőn.-De akkor is jobban szeretném ha Alli egyedül aludna. Napközben majd beszéltek. Gemmával már úgyis olyan rég beszélgettél.-mosolyog hátra rám én pedig egy fintorral a nővérem felé fordulok.
-Kibírod Harry ezt a pár napot.-mondja Alli mikor felértünk az emeletre.-Majd reggel beszélünk.-egy lágy csókot ad az arcomra majd jó éjszakát kívánva elindulnak anyával a másik irányba.
Néha elgondolkozok ,hogy vajon kitől is örökölhettem ezt a perverz jellemet, de utána mindig rájövök.
Gemmával halkan sétálunk a folyosón. Újra elkalandoztam a gondolataimban.Igazából csak az otthon történtekre tudtam gondolni,mikor Gem felébreszt.
-Nem azért jöttetek haza ,hogy bemutasd Allit...-áll meg az ajtó előtt és csak lefelé pislog.-ugye?
-Igen.-válaszolok csendesen ,hogy más meg ne hallja a beszélgetésünket,ugyan csak Alli és anya vannak rajtunk kívül na házba ,de nem akarom ,hogy kitudódjon akármi is.
-Levél?-nyit be a saját szobájába ami hatalmas és biztosan át lett rendezve ,mert amikor utoljára itt jártam még nem ilyen volt.
-Levél.-válaszolok közben belépek utána az ajtón.
Gemma semleges arccal beveti az ágyát ami számomra is hatalmas
-Mondtad Allinek?
-Dehogyis.-vágom rá egyből.
-Pedig kellene.-néz rám meggyötört szemekkel.-Harry, ez nem játék.
-Tudom...és sajnálom.-Figyeltem minden egyes mozdulatát. Ahogy egyik kezét végig simítja a csuklóján majd leül az ágy szélére.
-Te sem akarhatod,hogy az történjen mint velem és Stannel.- az események amik akkor történtek a fejembe vésődtek. Egy kis elzárt helyen tartottam ezeket az emlékeket , de most ,hogy Gemma megemlítette újra minden előjött.
-Dehogyis akarom.-ülök le mellé és átölelem . Érzem ,ahogy visszaemlékezik azokra  a dolgokra. Azt kívánom ,hogy bár csak én érezném azt amit ő,de sajnos nem tehetem meg. Nem vehetem el tőle a fájdalmas emlékeket.-Nem fog még egyszer megtörténni ugyanez.-nyugtatom mikor megérzem ,hogy egyre szaporábban veszi a levegőt. Szorosan megölelem ő pedig a vállamba fúrja a fejét. Hihetetlen trauma lehetett az neki ,de próbálta eltitkolni itthon . Próbált "megvédeni".
-Inkább aludjunk.-jelenti ki miközben elfordítja a fejét és megtörli az arcát.-Holnap Allivel reggelre lebeszéltem egy kávézást és nem akarok elaludni. Szeretném megismerni őt.-mosolyog rám.
-Veletek menjek?Tudod,hogy...
-Nem kell.-vágja rá egyből és még tiltakozóan a kezét is felnyújtja.
-Csak leugrunk a közeli kávézóba beszélgetni.-biccentek egyet majd hagyom ,hogy eldőljön az ágyon.- Amúgy.-állít meg szavaival.- Nem azért mentél oda Allihez aznap mert megtetszett ,ugye?- elmosolyodok. Jól gondoltam. Nem tudok hazudni neki. Kicsit megrázom a fejem mire ő felnevet.-Tudtam. Alli nem olyan lány akiket te kiszúrsz .
-De most már tudom ,hogy jól tettem.- mosolyom szívből jövő. Tényleg így gondolom. Elképzelem ahogy az én hűvös szobámban járkál fel s alá ,hogy felmérje a terepet. Végig húzza az ujjait a képeimen,majd jól megnézi azokat. Elsuhan az ágyamig majd megpróbál elaludni,de csak forgolódik. Valószínűleg én is így fogom tölteni az estémet.
Miután átöltöztem én is odasunnyogok Gemma mellé és befekszek az ágyába.
-Harry?
-Hmm?-dünnyögöm vissza szinte már fél álomban, hisz alig ,hogy elkényelmesedek az ágyban a nővérem felém fordul.
-Örülök,hogy itthon vagy.

Taylor H.