32.Rész - Kínzás mesterfokon

Harry Styles

Radioactiv

   -Hát te?
-Közöd?-morgok Gemma felé aki felvonja a szemöldökét. Felsóhajtok . A fejemet a zárt ajtónak döntöm. A másik oldalról csak halk zokogás féleség hallatszik. Ostorozom magam amiért így történtek a dolgok . El kellett volna mondanom az igazat ,de az túl durva Allinek .
-Csak kérdeztem na. - mormolja a nővérem aki fellép a lépcsőről az emeltre. Kezét a korláton pihenteti és szét néz a sötét folyosón. Érzem ,hogy mit fog kérdezni ,de még mielőtt bármit tehetne megelőzöm.
-Hogy ,hogy ilyen korán hazaértél?
-Hát... - elém sétál . A korlátnak dől és szégyenlősen megfogja a karját. - Sarah lemondta a találkozót.-szinte suttogta a szavakat.
-Akkor a lemondott találkozó tartott majdnem két órán keresztül? - pontosan tudom mennyi időt töltött távol hisz minden percét számoltam annak ,hogy Allivel összevesztünk.
-Összefutottam Eliottal.- egy ideig nem mer rám nézni. Majd gyönyörű sötét szemeivel engem céloz meg.
-Együtt vagytok?-kérdeztem közömbösen.
-Nem.-válaszolt hirtelen.-Csak .... barátkozunk.-vallja be egész halkan.. Úgy érzem magam mintha én lennék az idősebb és a fiú ügyeiről kéne faggatnom őt.
-Oh.-nyögöm ki és végig nézek rajta. Hát persze...  nem véletlenül van ennyire csinosan öltözve. Fodros aljú miniruha és kiskabát, ami feltűnően nagy rá. Gondolom tőle kapta.
-Harry!Jogom van azt csinálni amit akarok!-válaszolja a fel nem tett mondatomra . Tudja ,hogy ha nem ilyen kedvem lenne akkor azonnal megtiltanám neki azt ,hogy találkozzanak.
-Akkor őt már el is felejtetted?-mosolygok kacéran felé. Ez elég gonosz húzás volt,hisz Gemma arca elfehéredik és megdermedve próbálja összeszedni magát . Egy tincset a füle mögé tűr és elgondolkozik
-Te nem tudod milyen nehéz volt elengedni...mind a kettőtöket.-erősen szemembe néz mintha tudatni akarná velem mit élt át akkor . Tekintetemet a földre szegezem. Belegondolva tényleg szörnyű lehetett amikor mind a ketten kiléptünk az életéből. - Szóval van még kérdésed? - hangja makacs. Tudja ,hogy ezzel most megfogott . Halványan megrázom a fejem válaszadásképp és ez úgy tűnik neki pont elég. - Alli merre van? - a szívem megáll a kérdés hallatán hisz tudom nem tudnék mit mondani.
-Bent van. Hisztizik. - hüvelykujjammal az ajtó felé bökök. Tekintetemet Gemmára irányítom aki leeset állal figyel engem. Vár egy kicsit majd erőteljesen belerúg a bokámba.-Hé!-nyögök fel.
- Hogy mondhatsz ilyet?!-háborodik fel.
-De hát azt csinálja.- vágok vissza.
-Talán mert volt oka rá,te vadbarom. - odasétál mellém és bekopok az ajtón,de én már tudom ,hogy válasz nem fog jönni. Eléggé értelmesen a tudtomra adta ,hogy nem akar velem beszélni mikor kirúgta a lábamat az ajtóból . -Alli.-szólítja meg a nővérem közben lelkesen kopog az ajtón.
-Nem fogja kinyitni.- tudatom vele a tényeket majd felállok az ajtóból ,mert a hideg padló már kényszerített erre a tettre. Gemma nem veszi figyelembe az előbb elszajkózott mondatomat így elsétálok mellette egészen a lépcsőig.
-Kimegyek.-mondom halkan. Ki akartam mondani ,de nem akartam ,hogy hallja, ám ő éles hallásának köszönhetően hallotta és ennek okán visszarántott a pólómnál fogva.
-Miért mész ki?-sötét szemeivel az arcomat pásztázta.
-Istenem! Már levegőzni sem mehetek ki?-nevetek kínomban. Gemma szégyenlősen elengedi a pólómat és egy tincset a füle mögé tűr.
-Azt hittem megint...
-Nem vagyok idióta,hogy még egyszer ebbe a csapdába essek Gemma. - nem várom meg míg válaszol. Lekocogok a lépcsőn.
     Bekanyarodva a konyhába elkönyvelem magamban ,hogy anyáék még nem értek haza és ,hogy a szoba teljesen üres és sötét. Egy könnyed mozdulattal felcsapom a villanyt és körbe nézek. Úgy tűnik a szekrények és a polcok is maradtak a helyükön. Könnyű dolgom lesz. Nem akartam volna hazudni Gemmának ,de ha elmondom akkor biztos nekem ugrik.
A középső polchoz lépek. Meglepődve veszem észre ,hogy az a szekrény amihez régen egy kisebb sámli kellett volna , már teljesen szembe áll velem. Úgy tűnik sokat nőttem ezalatt a másfél év alatt. Kinyitom a szekrény ajtót és a legfelső polcra pillantok. Megforgatom a szemeimet mikor meglátom Gemma müzli gyűjteményét. Hihetetlen ,hogy még mindig mennyire szereti. Leveszek egy kettőt ,hogy a müzlik mögé lássak. Ujjaimmal végig futok a már poros polcon. Próbálom az agyamban felkutatni,hogy vajon merre is találhatom azt a kis dobozt. Lehet ,hogy már meg is találták és kidobták. Megnyugodva sóhajtok fel mikor az ujjbegyemmel megérintem a doboz sarkát. Hála az égnek. Most nagy szükség van rá. Középső ujjammal magam felé pöckölöm míg végül meg nem kaparintom. Azonnal zsebre vágom és halkan becsukom a szekrény ajtót. Szememmel egy újabb tárgyat keresek míg meg nem találom az egyik szék háttámlájára hanyagul levágva. Felkapom a dzsekimet majd anélkül ,hogy a lámpát leoltanám elviharzok át az összes szobán míg az üveg ajtóhoz nem érek. Kilököm magam előtt . Végre kiértem...
     Lehuppanok a padra. A kis ezüst dobozt az asztalra dobom. Egy pillanatig nézem azt. Elgondolkozok ,hogy tényleg ezt akarom-e. Visszatérni oda ahonnan elindultam. Sóhajtok egyet és kibontom. A New Yorkban töltött idő miatt a doboz szinte még tele van. Kihúzok egy szál cigarettát és előnyösen az ujjaim közé veszem. Másik kezemmel előveszem az öngyújtót a zsebemből ami még a fa begyújtása után maradt nálam. Remegő kézzel gyújtok rá majd szívok egyet a káros anyagomból. Istenem,de jóó... felnyögök miközben az anyag szétterjed bennem és végül kis felhőcskéket köpök ki a számon.
    Az elmúlt másfél év első cigije. Ez az egész arra az estére emlékeztet mikor megismertem őket. Csak úgy találkoztunk. Bevettek a csapatba. Az elején még minden szép és jó volt. Tetszett,hogy ilyen nagy társaság vagyunk és ,hogy bármit megtehetünk,de aztán Stan ráébresztett ,hogy megváltoztam. Már nem ugyanaz a Harry voltam mint régen. Ki akartam szállni. Nem hagyták. Belekeveredett a rendőrség és elvitték a "nagyfőnököt" . Azt hiszem innen indult ki az egész balhé. Aznap este nem véletlen támadták meg Gemmát és Stant. Tudták ,hogy mennyire fontosak. Pedig az az este is jól kezdődött. Elindultunk bulizni . Mindenki nevetett. Stan és Gemma kézen fogva sétáltak. Akkor még úgy tűnt lesz köztük valami. Aztán elszabadult a pokol. Míg én bent táncoltam és csábítottam addig őket kint a sikátorban elkapták. Ha akkor nem jut eszembe ,hogy megkeressem őket akkor talán már késő lett volna mire odaérek. Így is elég későn értem oda. Gemma a zokogástól nem tudott beszélni. A csuklóját masszírozta ahol mintha erős szorítás nyomai látszódtak volna. Stan pedig vért köhögött a falnál. Próbált úgy tenni mintha minden oké lenne , de nem !
Akkor indult l a harc köztünk és most újra itt vannak. Azt hittem ,ha New Yorkba költözöm akkor megtudom védeni a szeretteimet. Mégis rám találtak.
     A füst csak úgy gomolyog ki a számon ami eszembe juttatja,hogy ez nem jó. Még egy utolsó szippantok a cigarettából aztán a mellettem lévő virág földjébe dugtam. Erősen megszorítottam a Dunhill feliratú dobozt. El akartam dobni de végül csak arra jutottam ,hogy nem tudni mikor lesz még rá kereslet így a zsebembe dugtam mint ahogy az öngyújtót is. Épp mikor nyúltam utána észrevettem valamit az asztalon. Az asztal egyik gerendájába vésett feliratot."Harry a csúcs". Elnevettem magam. Ezt még úgy 11-12 évesen véshettem bele. Annyira gyerek voltam még. Kábultan néztem a kis feliratot míg meg nem hallottam a már rég nem hallott garázs ajtó csukódását. Apáék megjöttek. Felsóhajtok. Nem tudom ,hogy magyarázzam meg az Allivel történteket aki még mindig ki van élezve rám. Erőt veszek magamon és rájövök ,hogy nekem kell megoldanom ezt. Szeretem Allit és nem hagyhatom ,hogy valami olyat tegyen amit nem kéne. Az ajtóhoz lépek. Már épp húznám el mikor meghallom azt a mély férfi hangot.
-Harry Styles!- egyáltalán nem lep meg ,hogy apa nem fiamnak szólít hisz mikor megszülettem sem hívott annak. Viszont az sokkal inkább megdöbbent ,hogy mi lehet az oka annak ,hogy szólít.
     A konyha ajtó előtt állok. Tétován várakozok valamire ami talán sosem fog eljönni. Minél tovább várakozok apám annál idegesebb lesz. Nem várathatom meg. Mély levegőt veszek és belököm az ajtót.
-Igen?-kérdezem zsebre tett kézzel. A konyhában lévők közül az összes szempár rám szegeződik.
-Végre! Magyarázd el neki ,hogy mi a helyzet végre.-utasít apám és a szeretett lány felé mutat aki hirtelen elindul felé. Megijedek hisz nem tudom ,hogy mit akar. Esetleg megütni,ordítani,de ehelyett kellemes meglepetésben lesz részem.
-Mért nem mondtad te idióta? - ölelő karjaiban találom magam. Meglepetten nézek a szőke lányra aki a mellkasomba fúrja a fejét.
-Mi folyik itt?- kérdezem és végig simítom a lány fején a kezem. Habár nem hozzá intéztem a kérdést ő mégis válaszol.
-Adtam volna pénzt! Én segítettem volna.
-Tessék?-lepődök meg.
-Jaaaaj Harry! Ne játszd a hülyét.-mondja Gemma elég hangosan ,hogy ráébresszen ; hazudik.-Már elmondtam Allinek ,hogy azért jöttetek haza mert a házmester megfenyegetett ,hogyha nem fizetsz akkor kirak a házból.Ezért hazajöttetek Apától kérni.-szememmel átvándoroltam az apámra aki megvető szemekkel nézte a barátnőmet.
-Komolyan elmondtad?-színlelek . Alli beleüt a vállamba.
-Te komolyan hülye vagy!-szemöldökét összehúzza ,de látszik rajta ,hogy nem mérges rám. Szemezünk egymással. Komolyan azt látom a szemében ,hogy megbocsájtott és elhitte amit Gemma mondott.-Szeretlek.-suttogja és a pólómnál fogva közelebb húz magához ,hogy egy erős csókot adjon. Miközben csókolózunk csak az jár a fejemben ,hogy ezt most komolyan bevette? A házmester miatt?
-Hálleluja!-mondja rá Gemma az áment,aki ezzel egy időben ellöki magát az asztaltól elindul az ajtó felé.-Menjünk.-Apa csak megforgatja a szemeit és elindul a nővérem után.
     Egyedül maradunk a konyhában Allivel. Karjait a nyakamba rakja. Bájos mosolya megbabonáz. Zöld szemei égetően hatottak rám.
-Azt hitted beveszem ezt?-sóhajt.egy pillanatra lesüti a szemét majd visszatekint rám.-És most szépen kitálalsz.
-Mit akarsz?- próbálom megjátszani az agyam mintha tényleg ez történt volna amit Gemma -egészen hihetetlen módon- elmagyarázott neki.
-Az igazat,Harry!-emeli fel a hangját de nem annyira ,hogy esetleg a másik szobából is hallják. Megköszörülöm a torkom. Egyenesen a szemembe néz mintha ezzel jobban hatna rám. Hirtelen elrántom a fejem hisz ha még egy percig bámulom gyönyörű szép zöld szemeit biztosan elmondom az igazat.
-Ez az igazság!Kölcsön kellett kérnem.-rántom meg a vállam. Ujjaival elengedi a pólóm szegélyét .Azt hittem végre vége és megszabadulok a karmai közül,de ő hozzám simult.Egészen a hatalmába kerített. Kezemmel erősen megkapaszkodtam a pultba miközben próbáltam visszafogni a hamarosan előtörő vágyaimat. Szemeimet összeszorítom . Alli lábujjhegyre emelkedik ,hogy elérje az arcom. Beletúr a hajamba és egy halvány csókot nyom a szám szélére. Annyira magamhoz húztam volna. Hogy az enyém legyen. Felkaptam volna. Combjainál fogva tartottam volna meg kis alkatát és ebben a pillanatban úgy tűnt ebben ő is benne lenne. De nem tehetem meg hisz akkor ő győz és megkapja amit akar.
-Mond el!-suttogja az ajkaimra.
-Megfenyegetett.-vonok vállat. Igazából most nem is hazudtam. Csak a személy más. Alli megfogja a pólóm szélét és felfelé kezdi rángatni. Alsó ajkába harap. Ujjaival végig fut a hasamon. Teljesen kiráz a hideg(persze jó értelemben) -Most ezzel próbálsz faggatni?-nevetek kínomban.
-Ha igazat mondanám nem kellene faggatni.-Basszus. Elárultam magam. Alli a hajamba túr és maga felé fordít. Elkapja a kezem és a derekához simítja . Felnézek a plafonra. Alig bírok ellenállni ennek az Allinek ,de menekülni sem tudok. ujjaival a boxerem szegélyéhez téved. Ujjbegyével végig húzza annak a vonalát majd teljesen a hátamra kapaszkodik. Újra felemelkedik hozzám. Ráharap az alsó ajkamra amit én már alig bírok ki.
-Ez már kínzás mesterfokon.-nyögök fel mire elmosolyodik.de éppen csak annyira ,hogy ne essen ki a szerepéből. Testét egészen az enyémnek nyomja . Kezével lassan leemeli rólam a pólót amiből én játékosan bújok ki.-Még sosem láttam ezt a vad Allit.-mosolygok rá kacéran.
-Még sosem kényszerítettél erre.-mosolyog miközben a pólómat eldobja.
-Tetszik.-nevetek,mire ő a fülemhez hajol és csókokkal kezdi el sorozni a körülötte lévő részt.-Mond ki.-döntöm hátra a fejem.
-Harry!-suttogja. Felnyögök és elvesztem az eszem.-Mond el mi történt igazából!

 Taylor H.