36. Rész - Kiráz a hideg

Cry

Harry Styles

     Arra gondoltam ,hogy talán ez a kis cetli mindent megváltoztathat . Talán elveszíthetem Allit ezzel vagy esetleg az ezt követő dolgokkal . Bár ha nem mutatom meg neki akkor elkönyveli ,hogy hazudok neki és titkolózok előtte . Ami részben igaz is ,hisz tényleg eltitkolom előtte az igazságot ,de csak azért ,hogy megvédjem és magam mellett tartsam.
      Érzem ahogy Alli lélegzetvételei szaporábbak lesznek. Behunyom a szemem és erősebben szorítom meg hisz tudom ,hogyha most nem zárom magamhoz akkor elmenekül.
-E-ezt ki írta? - dadogja miközben a papír szélét gyűrögeti. - és honnan tud rólam ? - Fejemet a vállára hajtom. Próbálom összeszedni a gondolataimat ,hogy mégis milyen magyarázatot adhatnék neki. A gyomrom felfordul és ostorozom magam ,hogy mért nem mondtam el akkor amikor még nyugodtan beszélgettünk. - Harry magyarázd meg! - emeli fel egy kicsit a hangját és feláll így kiszabadulva a szorításomból . Megtörlöm az arcom.
-Ezt próbáltam elmondani nem rég.
-Az oké ,hogy el akartad mondani csak az a baj ,hogy nem sikerült.- dönti oldalra a fejét. Újra a cetlire néz. - Mégis ki ez a "J" ? - kiráz a hideg még csak a kezdőbetűje hallatán is. Felkelek az ágyról. Végig simítom a lábaimon a nadrágot. - Honnan tudja ,hogy itt vagyok és honnan tudta ,hogy én fogom először megtalálni? - szinte már könyörögve nyögte a szavait felém ,de én egyikre sem tudtam válaszolni. Csak zsebre tett kézzel bámultam gyönyörű szép zöld szemeit , majd ő törte meg ezt a kontaktust. Lehajtotta a fejét.-Rendben.
-Hidd el ,hogy én el akartam mondani. - állítom meg mikor elindul az ajtó felé.
-De nem tetted!
-De hisz te mondtad ,hogy akkor mondjam el amikor felkészültem rá . -karjaimat oldalra felemelem majd hanyagul a combomhoz csapódnak .
-De akkor még nem tudtam ,hogy megtalálom ezt a levelet!-nyújtja fel a cetlit amit őszinte dühből hozzám vág. A kezemet ökölbe szorítom.
-Alli!-szólítom meg hangosan és elkapom a csuklóját.-Szeretlek!És nem akarlak elveszteni.-a mondat végét már egészen halkan ejtettem ki a számon. A szőke hajú lány nem nézett rám.
-Szeretlek Harry...de félek.-suttogta a szavakat. Nyeltem egy hatalmasat. Szörnyű érzés volt hallani ,hogy fél. A kezénél fogva magamhoz rántottam így teljesen egy síkba kerültünk. Ő a mellkasomat bámulta,míg én fel nem emeltem az állánál .
-Semmitől nem kell félj , érted?-ajkait az én ajkaimra tapasztottam. Remegve csókolt meg , én pedig próbáltam valami életet lehelni bele. Mikor elhúzódott tőlem hangosan próbálta egyenletesen venni a levegőjét. - Ha tényleg szeretsz, akkor engeded ,hogy elmenjek és végre elintézzek mindent.-suttogtam a fülébe miközben öleltem.
-Tessék? Nem! Harry nem engedem , hogy elmenj! - erősen megszorította a pólóm szélét. - Tudom ,hogy ezek nem kedves emberek. Legalábbis a levél szavaiból ítélve.
-De el kell mennem.-kaptam el a kezeit és újra egy csókra húztam a száját.
      Halkan bekopogtam miközben Alli kezét fogtam.
-Ez még mindig nagyon nagy hülyeség a részedről!-morogja az orra alatt,de én nem törődök vele. Igyekszek csak arra figyelni ,hogy Allit most biztonságban,itthon tudjam. Az ajtón belülről halk lépteket lehet hallani. Felsóhajtok mikor a kilincs mozogni kezd és az ajtó kinyílik. Álmos szemekkel pillant rám majd a barátnőmre. Megtörli az arcát és igazán látszik rajta ,hogy nem érti mért jöttünk ilyen hajnalban hozzá.
-Igen?- rekedtes hangja átjárja a folyosó minden szegletét. Tekintetemet a barátnőmre vezetem aki lehajtott fejjel kémleli a padlót. Megszorítom a kezét . Tudom ,hogy teljesen kétségbe van esve azt illetően ,hogy elmegyek. Nem szívesen ment bele a dologba ,hogy ő itthon idegeskedjen miközben én valahol kószálok a városban. illetve felkeresem a cetli íróját.
-Itt aludhatna Alli nálad?-mosolygok kedvesen semmit nem sejtetve ám ő egyből reagál. Szinte biztos vagyok ,hogy tudja nagy baj van ,így azonnal magához húzza a barátnőmet és megöleli.
-Hogyne.-mosolyog rá majd rám. Kacsint egyet majd lassan becsukja az ajtót mikor Alli beljebb sétál. Várok egy kicsit ,hogy elkönyvelhessem magamban ,hogy alszanak mind a ketten ,majd elindulok lefelé , ám az első utam a konyhába vezet.


      A számba vett cigarettát a zsebemben lévő öngyújtóval meggyújtom . Kezemet a cigi közelében tartom ,hogy ne aludjon el a láng ,majd mikor megérzem azt az ízt a számban az ezüst öngyújtót a zsebembe dugom vissza . A kezemet ökölbe szorítva csúsztatom a zsebembe. Idegeskedek a cetli miatt aminek minden sorára emlékszek."Szia Alli! Nem találkoztunk még személyesen ,de hamarosan fogunk. Nagyon örülök ,hogy ilyen jóba lettetek Harryvel . Kíváncsi vagyok a folytatásra (Ha érted mire gondolok Harry) . Édesem megtennéd nekem ,hogy ezt a levelet odaadod a barátodnak? Harry. Fisher street 45. Tudod a dolgod. Ha nem....bajok lesznek. Tisztelettel :J" Beleborzongok a gondolatba ,hogy mi lesz ha nem megyek el. Erősen beleszívok a cigarettába amit lassan fújok ki. Tekintetemet felviszem a sarkon álló házra,azon is a táblára. Fisher street 1. Lehunyom a szemem és elnézek abba az utcába. Tudom ,hogy hova akar vinni. Tudom ,hogy mire készül.
      Egyre jobban belassítok mikor a hatalmas sor végére érek. A zene bömböl bent és rengetegen vannak. Megrázom a hajam majd lehajtom a fejem. Az előttem álló két lány hangosan nevetgél valamin,ami kissé elveszi a gondolataimat arról ,hogy nem sokára be kell mennem. Sóhajtok egyet ami gondolom hangosra sikeredik mert mind a két lány felfigyel rám. Egy pillanatig csak figyelnek majd a fekete hosszú hajú megszólal.
-Harrry... Harry Styles?-hangja ismerő mégsem ismerem fel kivel nézek szembe. Végig nézek rajta . Ismerős ,de mégsem jövök rá ki az. Látja rajtam ,hogy egyáltalán nem vagyok képben.- Én vagyok az. Lottie Carlson. -mosolyog kedvesen a vörös rúzzsal kikent lány. Kicsit hunyorítok és visszatekerek az emlékeim sorai között mikor beugrik egy régebbi kép egy Lottie nevű lányról. Rádobok még pár évet és rájövök ,hogy tényleg vele állok szemben. - Tudod padtársak voltunk kémián.-mosolyog kedvesen.
-Igen már tudom.-bólintok egyet .
-Nem hittem volna ,hogy találkozunk még, Harry.-fordul előre ,de még mindig mosolyog. Barátnője végig néz rajtam ,de semmi különös reakciót nem váltott ki belőle ez a kis csevej.
-Harry? Harry Styles-t mondott valaki?-kérdezi elölről egy mély hang. Körbe nézek . Kicsit kinézek a sorból mikor meglátom a biztonsági őrt ,aki szintén keres valakit,majd mikor rám pillant úgy tűnik megtalálta. Kezével mutogat felém. Fejével az ajtó felé biccent. Nyelek egyet. Jason felkészült. Kilépek a sorból és elhaladok a tömeg mellett. Jó páran rám pillantanak. Sokakat felismerek a régi időkről és meglep ,hogy ők még nem húzták el innen a csíkot.
      Meglep a sok ember látványa,a hangos zene ordítása és a furcsa illatok keveredése. Körülnézek a hatalmas teremben míg ki nem szúrok egy ajtót ami kissé eldugottabb helyen van a bár mellett majdnem. Sóhajtok egyet majd próbálok átkeveredni a terem másik oldalára. Sok ember nekem jön ,vagy a részegebb alakok verekedni akarnak mert "letapiztam a barátnőjüket" amiből persze semmi nem igaz. Nem volt buli hangulatom. Ráadásul szerettem volna minél előbb túlesni ezen. Mikor a pult mellé értem a levegő vételeim szaporábbak lettek. Valami megerősítést vártam valakitől ,hogy bemenjek.
-Harry Styles?-szólít meg oldalról a pultos srác. Felé fordulok mire mosolyogni kezd.- Már vártak.
       Ahogy belépek az ajtón minden csendes lesz. A zene csak alig hallhatóan visszhangzik . Cipőm kopogása sokkal inkább hangosabb lett. A folyosó végén egy fehér ajtó ékeskedett ami egy picit nyitva volt,de épp csak annyira ,hogy beszélgetés foszlányokat halljak. Nem jót sejtettek. Lehunytam a szemem és a kilincsre tettem a kezem.
-Harry Styles! - kiráz a hideg attól a hangtól. Felsóhajtva kinyitom a szemem. Megérkeztem.- Örülök ,hogy itt vagy.
-Én ezt nem mondhatom el.-mondom közömbös arccal. Jason egy kisebb fintort intéz az arcára ,majd csettintve egyet a mellette álló magas fickó felém közeledett. A karomnál fogva rángatott közelebb a székhez majd erősen leültetett. - Mit akarsz?
-Csak beszélgetni.-mosolyog egyáltalán nem kedvesen. Szőke haja a divathoz híven fel volt zselézve. Öltönyben és elegáns cuccban állt előttem. - Rég találkoztunk.
-De nem eléggé rég.-jelentem ki miközben lazára veszem a dolgot. Próbálok erősnek mutatkozni ,bár belülről rettegek.
       -Szóval. Hogy is volt az a rendőrségi ügy?-kérdez rá arra ami igazából foglalkoztatja. Lehajtom a fejem. Tényleg nem azt akartam ami lett belőle. Nem akartam ,hogy Jasont börtönbe csukják.Csak azt akartam ,hogy kicsit megfélemlítsék,hogy leálljon,hogy ne legyen többé az a maffia szerű közösség.
-Nem tudok mit mondani.-vonok vállat.
-Már pedig beszélni fogsz.-ő is közömbös arcot vág , majd int egyet a csicskásának aki elindul az ajtó felé.
-Mért vagy benne ilyen biztos?-mosolygok magabiztosan. Vár egy kicsit majd fejével az ajtó felé biccent.
-Engedj el!-sikít fel egy lány hang. Ledermedek. Arcomról eltűnik a mosoly. Teljesen ledöbbenek. Hátrafordulok és mikor meglátom a barátnőmet ahogy az a nagy darab állat rángatja ordítozni kezdek.

Taylor H.