Harry Styles
 |
| Bad for you |
A papírkát a hátsó zsebembe gyűröm . Úgy teszek mintha nem számítana az ,hogy megadta a számát . Biccentek egyet majd vállat vonok .
-Majd hívlak . - tettem még hozzá , bár nem tudom miért . A feladatot végre hajtottam .
-El is várom . - kuncogott halkan és a szavakat is épp csak meghallottam . Felvonom a szemöldököm . Ez az egész helyzet ravasz mosolyt csal az arcomra . Most komolyan azt mondta amit hallottam ?
Szóval meg van a száma . Most mi legyen vele? El kéne küldenem ? Szememmel a lépcsőház korlátjára pillantok . Elmosolyodva visszanézek a lányra aki csak vár ,hogy mégis mi lesz . Kínos a helyzet . El kéne küldenem (....) de nem akarom .
-Van kedved feljönni a tetőre ? - kezemmel az ő keze után nyúlok ,hogy egy kis önbizalmat adjak a szinte már falfehér lánynak . Meglepődve pislog rám . Nem tudja mit is válaszoljon ,de még mielőtt bármit is mondhatna magam után húzom a lépcsőházhoz . Mikor hátrafordulok felé meglepett arccal néz . Nem érti ,hogy most elküldöm-e vagy mit szeretnék . De szónélkül kéz a kézben megindulunk felfelé . - Fázós tipus vagy? - kérdezem mikor már majdnem a tetőre érünk . Válaszolni nem mer , de egyértelműen lerí róla ,hogy az a tipus .
Kilököm magunk előtt a csapó ajtót és megcsap minket az a hideg szél ami így este még hidegebbnek tűnik . Én ugyan már megszoktam , hisz sokat járok ki ide esténként ,de éreztem Alli kezén ,hogy megremeg .
-Wow . - végre körülbelül 5 perc csend után megszólalt . -Ez ...
-Gyönyörű ? - fejezem be a mondatát és körül nézek . - Igen . Ezért imádom .
-Én fantasztikusat akartam mondani . - kacag halkan . Teljesen biztos vagyok benne ,hogy ezt csak azért mondja ,hogy belém kössön . - De a gyönyörű is lehet . - mosolyog és a korláthoz sétál . A magas épület amelyben lakok pont szemben áll egy kis házzal így az nem takar sokat a New York-i kilátásban . Igazán szép a "táj". Fények tömkelege világítja meg a sötét eget .
-Ne nézz le . - ugratom egy kicsit . Reménykedem ,hogy legalább egy kicsit tériszonyos és meg tudom ijeszteni azzal ,hogy meglököm a hátát ,de ő egy könnyed mozdulattal kihajol a korláton és egészen szembe néz a beton úttal amin emberek száza sétálgat .
-Ez nem jött be . - mosolyog avaszul és hátrafordul hozzám . Meglep , hisz azt hittem egy ilyen félénk lány csak úgy fél a magasságtól mint a fiúktól . - Ha ismernél tudhatnád ,hogy kiskoromban a háztetőnkön éjszakáztam . - elnevetem magam és csak figyelem ahogy könyököl a korláton . Hátralépek egyet így a lábam a már jól ismert széknek ütközik . Lassan leülök rá és figyelem ahogy nézelődik .
-Akkor azt hiszem egy igazi rossz lánnyal van dolgom . - hangosan nevetni kezd és hátrafordul . Meglepetten kezd ell engem keresni a szemeivel ,mikor végre megtalál .
-Szóval nekem nem hoztál széket . - mondja lebiggyesztett ajkakkal . Kezeimet feldobom majd hanyagul engedem ,hogy a combomhoz csapódjanak .
-Egy hely még szabad. - mutatok az ölemre. Oldalra biccenti a fejét és gúnyos arcot vágva nemet int. Sóhajtok egyet és felkelek a székből . Zsebre tett kézzel odasunnyogok mögé , mivel ő újra , tiltakozva hátat fordított nekem . -Fázol . -jelentettem ki mikor a testére néztem ,hogy remeg . Levettem magamról a kardigánomat és a vállára tettem . Belesimult a pulcsiba éss jóleső hangot hallattatott.
-Köszönöm . -nem válaszoltam csak mellé léptem . Kezét amelyet a korláton pihentetett megfogtam ,hogy rám figyeljen , de nem akartam semmit mondani .
-Szereted a csillagokat ? - kérdezi miközben a mellkasomnak simul . Nagy nehezen rávettem ,hogy az ölembe üljön és elfeküdve a székben nézegessük az eget . Csodálkozva ránézek . - Anya mindig azt mesélte kis koromban ,hogy a csillagok egy egy holt szellemét ábrázolják . Ők onnan figyelnek minket . -Összevonom a szemöldököm .
-Ez ijesztő .
-Az volt . - mosolyog és felém fordul . Túl közel van az ő ajka az én ajkamhoz . Nem lépünk közelebb egymáshoz , pedig tehetnénk .
-Anyukád sokat volt veled kis korodban ? - elfordítom a fejem és egy újabb értelmetlen témát kezdek az "akció" helyett .
-Nem nagyon . -nyög fel és elnéz ő is egy másik irányba . - Folyamatosan dolgoztak . A mai napig .
-Nem lehetett kellemes.
-Megszoktam . - mosolyog ,de látszik az arcán a múlt fájdalma. Az egyedüllét és a magány . - De emiatt lettem az aki . - kezemmel végig simítom a karját amitől megborzong . Úgy érzem örül ,hogy velem lehet és ez kölcsönös . Ráadásul el is felejtem azt a picike fogadást amit kötöttem ennek a lánynak a fejére.
-Nekem tetszik az aki vagy . - szememmel rápillantok . Kacér mosoly fut végig az arcomon mikor meglátom elképedt tekintetét . De mikor megszólal rájövök ,hogy jobb lett volna ha nem mondom . Egyáltalán ,hogy jutott ilyen az eszembe ?! Ez egy fogadás ,Harry ! Fogd már fel .
-Komolyan?
-Komolyan ... igazából szeretnék is kérdezni valamit . - Alli arca teljesen meglepődik . Én sem tudom mit csinálok . Nem is tudom mit akarok kérdezni... csak azt akartam ,hogy szólásra bírjam . - Hazakísérhetlek ?
-Majd hívlak . - tettem még hozzá , bár nem tudom miért . A feladatot végre hajtottam .
-El is várom . - kuncogott halkan és a szavakat is épp csak meghallottam . Felvonom a szemöldököm . Ez az egész helyzet ravasz mosolyt csal az arcomra . Most komolyan azt mondta amit hallottam ?
Szóval meg van a száma . Most mi legyen vele? El kéne küldenem ? Szememmel a lépcsőház korlátjára pillantok . Elmosolyodva visszanézek a lányra aki csak vár ,hogy mégis mi lesz . Kínos a helyzet . El kéne küldenem (....) de nem akarom .
-Van kedved feljönni a tetőre ? - kezemmel az ő keze után nyúlok ,hogy egy kis önbizalmat adjak a szinte már falfehér lánynak . Meglepődve pislog rám . Nem tudja mit is válaszoljon ,de még mielőtt bármit is mondhatna magam után húzom a lépcsőházhoz . Mikor hátrafordulok felé meglepett arccal néz . Nem érti ,hogy most elküldöm-e vagy mit szeretnék . De szónélkül kéz a kézben megindulunk felfelé . - Fázós tipus vagy? - kérdezem mikor már majdnem a tetőre érünk . Válaszolni nem mer , de egyértelműen lerí róla ,hogy az a tipus .
Kilököm magunk előtt a csapó ajtót és megcsap minket az a hideg szél ami így este még hidegebbnek tűnik . Én ugyan már megszoktam , hisz sokat járok ki ide esténként ,de éreztem Alli kezén ,hogy megremeg .
-Wow . - végre körülbelül 5 perc csend után megszólalt . -Ez ...
-Gyönyörű ? - fejezem be a mondatát és körül nézek . - Igen . Ezért imádom .
-Én fantasztikusat akartam mondani . - kacag halkan . Teljesen biztos vagyok benne ,hogy ezt csak azért mondja ,hogy belém kössön . - De a gyönyörű is lehet . - mosolyog és a korláthoz sétál . A magas épület amelyben lakok pont szemben áll egy kis házzal így az nem takar sokat a New York-i kilátásban . Igazán szép a "táj". Fények tömkelege világítja meg a sötét eget .
-Ne nézz le . - ugratom egy kicsit . Reménykedem ,hogy legalább egy kicsit tériszonyos és meg tudom ijeszteni azzal ,hogy meglököm a hátát ,de ő egy könnyed mozdulattal kihajol a korláton és egészen szembe néz a beton úttal amin emberek száza sétálgat .
-Ez nem jött be . - mosolyog avaszul és hátrafordul hozzám . Meglep , hisz azt hittem egy ilyen félénk lány csak úgy fél a magasságtól mint a fiúktól . - Ha ismernél tudhatnád ,hogy kiskoromban a háztetőnkön éjszakáztam . - elnevetem magam és csak figyelem ahogy könyököl a korláton . Hátralépek egyet így a lábam a már jól ismert széknek ütközik . Lassan leülök rá és figyelem ahogy nézelődik .
-Akkor azt hiszem egy igazi rossz lánnyal van dolgom . - hangosan nevetni kezd és hátrafordul . Meglepetten kezd ell engem keresni a szemeivel ,mikor végre megtalál .
-Szóval nekem nem hoztál széket . - mondja lebiggyesztett ajkakkal . Kezeimet feldobom majd hanyagul engedem ,hogy a combomhoz csapódjanak .
-Egy hely még szabad. - mutatok az ölemre. Oldalra biccenti a fejét és gúnyos arcot vágva nemet int. Sóhajtok egyet és felkelek a székből . Zsebre tett kézzel odasunnyogok mögé , mivel ő újra , tiltakozva hátat fordított nekem . -Fázol . -jelentettem ki mikor a testére néztem ,hogy remeg . Levettem magamról a kardigánomat és a vállára tettem . Belesimult a pulcsiba éss jóleső hangot hallattatott.
-Köszönöm . -nem válaszoltam csak mellé léptem . Kezét amelyet a korláton pihentetett megfogtam ,hogy rám figyeljen , de nem akartam semmit mondani .
-Szereted a csillagokat ? - kérdezi miközben a mellkasomnak simul . Nagy nehezen rávettem ,hogy az ölembe üljön és elfeküdve a székben nézegessük az eget . Csodálkozva ránézek . - Anya mindig azt mesélte kis koromban ,hogy a csillagok egy egy holt szellemét ábrázolják . Ők onnan figyelnek minket . -Összevonom a szemöldököm .
-Ez ijesztő .
-Az volt . - mosolyog és felém fordul . Túl közel van az ő ajka az én ajkamhoz . Nem lépünk közelebb egymáshoz , pedig tehetnénk .
-Anyukád sokat volt veled kis korodban ? - elfordítom a fejem és egy újabb értelmetlen témát kezdek az "akció" helyett .
-Nem nagyon . -nyög fel és elnéz ő is egy másik irányba . - Folyamatosan dolgoztak . A mai napig .
-Nem lehetett kellemes.
-Megszoktam . - mosolyog ,de látszik az arcán a múlt fájdalma. Az egyedüllét és a magány . - De emiatt lettem az aki . - kezemmel végig simítom a karját amitől megborzong . Úgy érzem örül ,hogy velem lehet és ez kölcsönös . Ráadásul el is felejtem azt a picike fogadást amit kötöttem ennek a lánynak a fejére.
-Nekem tetszik az aki vagy . - szememmel rápillantok . Kacér mosoly fut végig az arcomon mikor meglátom elképedt tekintetét . De mikor megszólal rájövök ,hogy jobb lett volna ha nem mondom . Egyáltalán ,hogy jutott ilyen az eszembe ?! Ez egy fogadás ,Harry ! Fogd már fel .
-Komolyan?
-Komolyan ... igazából szeretnék is kérdezni valamit . - Alli arca teljesen meglepődik . Én sem tudom mit csinálok . Nem is tudom mit akarok kérdezni... csak azt akartam ,hogy szólásra bírjam . - Hazakísérhetlek ?
A szemeim kipattannak . Istenem . De gyönyörű álom. Illetve nem is álom volt . Csak az agyam hozta elő bennem a régi emlékeket hisz az ,hogy most aludjak szinte lehetetlen lenne . Nem túlzok ha azt mondom ,hogy nagyon megbántam ,hogy hagytam elmenni Allit , de rájöttem ,hogy így jobb mindenkinek . Neki Daniel nekem pedig a magány a végzetem .
Fejemet oldalra fordítom. A digitális óra 00:03 percet mutat . Nyolc óra óta csak fetrengek az ágyban . Feltornázom magam és körülnézek a már sötét szobában . Sajnálom ,hogy elküldtem Stant is haza , de nem marasztalhattam itt . Őt nem köti ide semmi . Engem viszont annál inkább minden . J , a családom (bár velük sem találkozhatok többet) ... és igazából ha belegondolunk , csak J miatt maradok itt .
Felnyögök mikor a kezembe veszem az egyetlen személyes dolgomat a szobában , a telefonomat . Feloldom a zárat és ok nélkül végig nézek a híváslistán . J többször is hívott ,de annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal ,hogy nem figyeltem oda rá . Most viszont vissza kell hívnom .
-Harry! Mióta hívogatlak ?! - teszi fel a kérdést amire remélem nem vár választ .
-Igen ? - kérdezek vissza mintha nem hallotam volna azt amit előbb mondott. Felsóhajt és egy pár pillanatig csak gondolkozik .
-Feladatod van , kölyök . - megforgatom a szemeimet és csak a falra bámulok . Régen nem adott feladatokat. Régen csak ott kellett vigyorognom mellette miközben a többiek kiraboltak pár boltot vagy épp drogot csempésztek . Most már én is ugyanolyan csatlósa lettem .
-Na , mi? - fáradtan az éjjeli szekrényre támaszkodok . A hotel - illetve inkább motelnek nevezném - eléggé rozoga és szinte aludni sincs kedve az embernek benne . Azt kívánom bárcsak közbe vágtam volna . Megüthettem volna Danielt mikor közeledni próbált Allihez . Odafuthattam volna mikor szálltak fel a gépre. Megakadályozhattam volna ,hogy mindez így alakuljon .
-Gyere ide ! Minél hamarabb .
Tombol a zene . Alig hallom magam miközben próbálom elmondani az őrnek ,hogy ki is vagyok .
-Harry Styles ?! -mosolyog a magas kreol bőrű őr . Bólintok egyet ,de arcomról nem tűnik el a komolyság . Nem rémít meg ,hogy fél kézzel el tudna bánni velem az őr . Úgy gondolom ha meg is verne valamiért (...) már nem lenne miért harcolnom . Ám mielőtt még felkészülhetnék arra ,hogy hazugnak állít be és kidob a diszkó ajtajából , a kezét nyújtja felém , hogy üdvözöljön . - A Főnök már várta.
Nehéz átverekedni magam a részeges vonagló testeken ,akik azt akarják ,hogy táncoljak velük vagy épp azt ,hogy tűnjek el a közelükből . A zene ugyanúgy mint mindenki más szívébwn csak úgy dübögött és valami hihetetlen érzés árasztotta el az emberek testét . Nem tudom miért ,de most minél hamarabb ki akartam innen jutni . Boldog lennék ha lenne kivel táncolnom . De így...
Felsóhajtok mikor kinyitom az ajtaját . Szemem kidülled mikor két ártatlan szempár szegeződik rám segítségért kiálltva. Mielőtt még bármit mondanék becsukom az ajtót .
-Ez mi az isten , Jason ?! - kérdezem a két kikötözött srácra mutatva .
-A feladatod . - vigyorog ördögien miközben odasétál hozzájuk . Értetlenül állok előttük . Mindketten nagyon fiatalok . A jobb oldali szőkés barna hajú eszeveszett kék szemekkel . Szinte csak úgy ragyogott a szeme a sötét szobában. Minden kis részlete látszott. Még az a kis fekete pont is látszik ami a pupillája mellett található . A másik egy pár évvel lehet idősebb . Olyan 20 év körüli . Fekete haj , borostás arc és barna boci szemek . Persze mind kettőjük szája bekötözve .
-Azt mond el nekem , hogy két ilyen srác mi a szarral tudott téged megbántani . - a fejemhez kapom a kezem és csak gondolkozok .
-Be akartak lógni a bulimra. De majd te megtanítod őket ,hogy nnem szabad ilyet csinálni . - mutató ujját felmutatja mintha csak iskolás diákokhoz beszélne.
-Ezt ,hogy érted? - kérdem már félve a választól . Fejét oldalra billenti és pislog egyet . Baszki.
Ott állok előttük és nem tudm mit mondhatnék nekik. Egy kis szobában vagyunk ahova Jason zárt be minket. Meg kéne kínoznom őket ,hogy szenvedjenek . A falnak dőlök . Próbálok ijesztőnek tűnni még akkor is ha nem akarom őket bántani . Ijedt szemekkel bámulják minden egyes mozdulatomat. Mikor épp emelném a kezem ,hogy leszedjem a szájukról a kendőt , amikor megcsörren a telefonom . Csak rezeg a hátsó zsebemben . Rápillantok a kijelzőre és egy pillanatig habozok . Alli neve csak úgy villog és csábít arra ,hogy felvegyem a telefont. Mikor észhez kapok az ujjamat a piros gombra csúsztatom .
-Haló? - szólok bele azonnal . A másik oldalon egy ideig semmi válasz nem jön. Aggódok ,hogy csak a zsebe hívott fel , bár ez eléggé lehetetlennek tűnik hisz már biztos alszik .
-H-Harry ? - meghallom az este legtisztább hangját. Mintha a zene eltörpült volna mellette . Csak ő számított .
-Igen ? - nem akarok az lenni ,de mégis kicsit lekezelő vagyok vele.
-Gyere haza kérlek . - csak állok . Fülemnél a telefon ,de elképedt arccal bámulok előre a cipőmre . A telefont kinyomom és zsebre dugom .
-Gyerekek. Szeretnétek megszabadulni ? -kérdezem az előttem ülő túszoktól .
-Istenem. Köszönjük . - mondja a fiatalabbik . Nem válaszolok nekik csak összehúzott szemöldökkel figyelem az utat . A legrövidebb utat nézem a reptér felé . Amikor Alli azt mondta "Gyere haza kérlek!" valami megtört bennem .Szerencsénkre Voltnak- az idősebb barnahajú srác- volt autója és a megmentésért cserébe kölcsönadta , persze nem hagyhattam ,hogy ott maradjanak . Magammal hoztam őket .
Ahogy a reptérre értünk kiugrottam a kocsiból . Visszaintettem a srácoknak akiknek talán ez volt életük legizgalmasabb estéje . Rohanok befelé a reptérre ahol már ilyen óratájban már nincs senki ,de mégis vannak még érkező és kimenő gépek . Az információs pulthoz kocogok és kérdezősködni kezdek a New York-i gép felől .
Ott állok előtte. Még emlékeztem az útra ,hogy hogy jöttünk ide. A házon semmi változás talán sötétebb van mint amikor utoljára itt jártam . Gondolkodás nélkül megnyomom a csengőt anélkül ,hogy belegondolnék, hogy hány óra van . Hallom , mintha papucs csattogás jönne belülről . Az ajtó kinyílik és ott áll előttem .
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése