Harry Styles
 |
| Summertime sadness |
Amikor érzed minden szusszanását . Amikor a kezét a saját kezedben tarthatod . Amikor eszeveszettül beleszeretsz az illatába , amibe újra és újra beleszagolhatsz , hisz ott fekszik melletted . A mennyekben érzem magam . Egyértelmű ,hogy nem döntöttem rosszul amikor hazajöttem .... de ennek még lehetnek következményei . De jelen pillanatban nem érdekel a jövő , sem a múlt . Az érdekel ,hogy Alli itt fekszik rajtam és én lágyan simogathatom a szőke fürtjeit amik kócosan állnak , hisz gondolom - mint én sem - nem aludt mostanság túl sokat.
- Hol kezdjem ? - kérdezem miután felsóhajtva rájövök ; nem menekülök az elől , hogy mindent bevalljak neki . Várom a válaszát , de ő ugyanúgy szuszog mint eddig . Felvonom a szemöldököm . Lehetséges , hogy elaludt volna ? Már épp én is hátradöntöttem volna a fejem Alli ágytámlájának , amikor egyszer csak az eddig a mellkasomon tartott kezével megszorította a pólómat .
- Ne meséld el . Nem érdekel .
- Tessék ? - meglepődök azon amit mond . Mondjuk eddig se fordított túl nagy érdeklődést afelé , hogy hogy kerülök haza . Annál inkább érdekelte az ajkaim íze .
- Nem számít , hogy mi történt . Az számít ,hogy itt vagy . És itt is maradsz . - hangja erős . Teljesen magabiztos , de egy pillanatra mégis elbizonytalanodik . - Ugye ? - felkönyököl az ágyon ,hogy rám bírjon nézni , hisz mindeddig csak az ablakon át bámulta a ragyogó holdat ami most - talán csak a mi tiszteletünkre - sárga fényben pompázik .
- Itt maradok . - mosolygok rá és megszorítom a kezét . - Egész éjszaka . - közelebb húzomm magamhoz az arcát , hogy egy lágy csókot tudjak nyomni az ajkaira. Mintha mindkettőnket felvillanyozna az érzés ,hogy éreztük egymást . Ő lehunyt szzemekkel és elvált ajkakkal tartja magát ,hogy érezni tudja még egy kis ideig a csókunk ízét .
- Szeretlek . - suttogja miután kinyitja az ajtót .
- Én is ! - erősen válaszolok ,hogy tudja , Tényleg igaz .
Lágy álomból felébredve pislogok a plafonra . Először megijedek a fehér plafon és a halvány lila kombója miatt hisz így reggel nem fogtam fel ,hol is vagyok . De mikor meghallottam azt a halk szuszogást ami még mindig ugyanúgy a mellkasomba fordulva alszik elmosolyodok . Alli szobája . Kicsit feljebb húzódok ,hogy a fejemet meg tudjam támasztani . Fáradtan simítom végig a kezem Alli hátán majd betakarom a takaróval ami aligha volt magára húzva .
Most látom először Alli szobáját . Fura ,hogy szinte két hónapja ismerem és még sosem jártam a szobájában . Normális esetben talán már az első nap eljutok egy lány szobájába . Fura... de mégis megértem . Eddig nekem sem jutott eszembe az ,hogy ide feljöjjek .
Oldalra fordítom a fejem , hogy az ablakon kinézve megállapítsam ; az ősz most sem hazuttolta meg magát . Esik az eső és szinte minden egyes esőcsepp koppanását hallani lehet . Nem tudom hány óra lehet . Talán 6 óra . Nem bírnám megállapítani . Szememmel keresni kezdek egy órát valamelyik falon , de rájövök , hogy hiába . alli ugyanolyan hanyag mint én . Se egy óra ,se valami olyan tárgy amiből meg lehetne állapítani ,hogy mennyi az idő . Mindegy is . Nem fontos most .
Az asztalát nézegetem ami a szoba másik oldalán van . Az asztal mögötti falon egy hatalmas tábla virít. Tele van képekkel . A legtöbbön Dave-vel van . Egyik képen se látok egy legjobb barátnőt vagy csak egy női mosolyt. Összehúzom a szemöldököm . Hiába keresgélek , nem találok egy barátnőt se akivel egy közös képen lenne . Furcsának találom . Viszont megmosolyogtat a sok díj amit találok elvetve a képek között . Az érmet a tábla szélére vannak akasztva gondosan. Mindegyik más színben pompázik és külömbféle minták vannak belevésve . Elképzelem ,hogy milyen kis okos tojás lehetett kis korában ha ennyi díja és érme van . Biztos vagyok benne ha régen itt laktam volna New York ezen részén és ismertem volna biztos ,hogy kicsúfoltam volna , ahogy ismerem magam . Elképzeltem a kis szeplős, pattanásos arcát ahogy szőke hajával próbálja elrejteni az arcát . Félénk lány aki senkihez nem szól a suliban . Sajnálom mégis viccesnek találom .
A szoba különböző pontjaiban elvétve egy egy ruhadarabot pillantok meg és az asztalával összevetve rájövök ,hogy ő is egy tipikus rendetlen lány . Nem is meglepő , mert sokszor szétszort .
Egyszer csak miközben bambulom a szoba " bájait" mintha csak halk lépkedést hallanék , de mindig megnyugtatom magam ,hogy biztos csak a képzeletem szórakozik velem . Ám amikor egyszer csak hallom ,hogy a kilincs megmoccan szinte azonnal a földre gördülök . Felnyögök mikor leesek az ágyról és gondolom a zajra Alli is felébred mert hallom ahogy meglepődve szuszog .
-Alli?! - egy komoly mély hang nyit be a szobába . Az ajkaimat beszívom és próbálok nem levegőt venni ,hogy még csak véletlen se vegyenek észre . Lehunyom a szemem
-Apa?! Mit keresel itt ilyen korán ? - kérdezi Alli még igazán kora reggeli hangjával .
-Gondoltam szólok ,hogy haza értünk . - hangja egy fokkal nyájasabb én mégis rettegek még mindig ,hogy lebukok . Oldalra fordítom a fejem ,így látom a lábait . Kék papucsba bujtatva közeledik az ágyhoz amitől csak még gyorsabban dobog a szívem . Egy lágy atyai puszi hangzik el . - Örülök ,hogy hazaértél , kicsim . Dave mondta , hogy elküldött téged egy kiruccanásra Angliába . Kipihented magad ? - összzehúzom a szemöldököm . Alli Apja bedől egy ekkora hülyeségnek ?!
-P-persze .- válaszol Alli halkan . Elmosolyodok . Vicces ,hogy még a saját szüleivel is ilyen közvetetten beszél .
-Jól van . Látom még nem aludtad ki magad . - hangján érződik , hogy mennyire szereti a lányát . Nyájas és kedves , de mikor magam elé képzelem a pillanatot amikor ott álltunk egymással szemben az esküvőn eléggé megrémülök . -De azért egy fél óra múlva kelj fel . Szóltunk a munkahelyeden ,hogy késni fogsz ,de nem akarom ,hogy bolondot csináljak magamból ,hogy még a megbeszélt időpontot is lekésed . - zsörtölődik az apa aki hátrál egyet az ágytól .
-Miért ? Mennyi az idő ? - érdeklődik a barátnőm . Tulajdonképpen szerintem miattam is aggódik . Nem hinném ,hogy túl gyakran bújkál a fiúja az ágya alatt .
- Körülbelül olyan fél egy lehet .
-Fél egy ?! - Alli hangot adott az én gondolataimnak . Fejemet az ablak felé fordítom . A sötét felhők megtévesztően keringenek még mindig felettünk .
- Hát jobb lenne ha belehúznál . - hangja gyorsan vált át fegyelmező apává . - Majd Dave eldob téged . - hallom ahogy léptei az ajtó felé vezetnek . Kinyitja azt majd kilép a folyosóra ami most halvány sárga színben pompázik és szinte virít befelé . Tegnap este még semennyire nem vettem észre a házuk szépségeit . - Siess ! - szól rá utoljára és becsapja az ajtót . Halljuk ahogy elsétál a folyosón én pedig miután teljesen eltűnik a lépteinek zaját felsóhajtok és felülök .
Alli hanyatt vágódik az ágyon és röhögve fogja a kezeit az arca elé . Mellkasa fel le hullámzik a nevető görcsei miatt. Nekem is hatalmas mosolyra tágul a szám ahogy elnézem őt . Olyan aranyosan fetreng az ágyában . Feltámaszkodok az ágyára . Ha reálisan gondolkodnék akkor rászólnék , hogy hagyja abba ,hisz normális ember nem röhög csak úgy a szobájában és nem várnám meg míg az édesapja visszajön . Miközben gondolkodok , hogy mikor fog valaki újra betoppanni hozzánk addig Alli egészen közel hajol hozzám és szinte a takarójába simulva figyel engem .
-Min gondolkodsz ?
-Hogy vajon mikor jön vissza az apád . - nevetek én is , de csak halkan , hisz tényleg nem tudhatom ,hogy az az ajtó meddig marad csukva .
-De cuki vagy . - mondja halkan a lány miközben kezével végig simítja az arcomat . Felvonom a szemöldökömet . Az előbbi nevetős hangulat teljesen elcsöndesedett és komolyan nézünk egymás szemébe . Egy pillanatra mintha kisütne a nap és megvilágítaná bájos mégis gyerekes arcát . Kócos haja az arcába hullot ,de próbálta eltűrni füle mögé azt ám én elkaptam a kezét ,hogy ezt megakadályozhassam . Meglepett arccal nézi a gesztusomat , ami lassan de biztosan egy lágy csókká alakul át , hisz egyre közelebb és közelebb kúszunk egymáshoz .
- Kik vannak ezeken a képeken ? - kérdezem miközben zsebretett kézzel állok az asztala előtt . Alli kinéz a szekrényajtaja mögül ahol mind ez idáig valami normális és meleg ruhát keresett . Tekintetem cikázik a kis táblán ami csak ugyan tele van képekkel és díjakkal . A díjakat már átvizsgáltam ,de nem fordítottam rájuk különösebb figyelmet . Jobba érdekel ,hogy kik azok a fiúk akikkel Alli egy képen szerepel .
-Jaaj azokat ne nézd . Már nagyon régiek . - ijedezik a barátnőm aki egyből mellém toppan ,hogy párat ő is szemügyre vegyen . - Adam meg is ölne ha meglátná ezt a képet . - mosolyog és rámutat az egyik képre amin a bátyja , ő meg egy másik srác szerepel de sokkal fiatalabbak még . Látszik ,hogy nem most készült . Én nem veszem le a szemem a képről . Oldalba bök amitől egy kicsit arrébb lépek . Mosolyt csal az arcomra a próbálkozása ,hogy végre figyeljek rá is . - Tényleg ne nézegesd ezeket . - még el is fordít a faltól körülbelül 180°-kal . - Nagyon csúnya voltam régen .
-Mert most már nem vagy az ? - ajkamba harapok . Kíváncsi vagyyok a reakciójára . Tudja ,hogy imádom őt ,de sajnos nem bírom ki ,hogy ne ugrassam egy kicsit .
-Seggfej ! - nevet és meglök az ágy felé . - Ha ennyire csúnyának tartasz akkor menj vissza az előző barátnődhöz . - dünnyögi , bár tudom ,hogy nem gondolja komolyan . Visszasétál a szekrényéhez én pedig ellenszegülve a tiltásának visszasétálok a falhoz ,hogy tovább nézegessem a képeket .
-Ha szakítanánk akkor visszamennék az exemhez . - mondom magabiztosan . Szám szélén egy kacér mosoly lapul ,de ezt ő persze nem látja . Szememmel azokra a régi képekre pillantok . Rá kell jönnöm ,hogy Alli nem olyan volt kis korában mint gondoltam . Nem volt szemüvege , sem fogszabályozója . Nem volt csúf két oldalt fonott haja , sem pedig pattanásai . Ugyanolyan mosolygós lány volt mint most . Vastag ajkak és gyönyörű világító szemek . Csak épp egy kisebb változatban . Úgy érzem ,hogy nem döntöttem rosszul .
-Komolyan ? - egy pár másodpercet vár .. de csak épp annyit amennyiben felfogja ,hogy mit is mondtam .
-Komolyan . - mosolygok elégedetten . Alli gyorsan kifújja a levegőt majd tovább lapozgat a ruhái között , mintha nem érdekelné , az amit mondtam .
-Oké . Akkor szakítsunk .
-Akkor szakítunk ? - mosolygok .
-Szakítunk . Ha annyira vissza akarsz menni az exedhez . -dünnyög az orra alatt .
Ajkamba harapok . Teszek egy kört a saját tenngerem körül majd elindulok a szekrény felé . Alli felfelé nyújtózkodik . Szemöldökét összehúzza . Tényleg nagyon ügyesen próbálja álcázni , hogy most tényleg szakítottunk . Lábujjhegyre emelkedik és a legfelső polcon kutat . A hosszú póló ami rajta van most aligha takar belőle valamit .
-Alli ! - szólítom meg ,hogy rám nézzen . Épp csak a szeme sarkából figyel engem a karjai felett . Nem szól semmit csak figyel . Ekkor elkapom a hasánál és a szekrény másik ajtajának döntöm ami így egy síkba kerül a fallal . - Te vagy az exem .
-Jobban tetszik a barátnő . - ajkait lebiggyeszti és boci szemeket játszva bambul rám . Kezeimet felcsúsztatom a pólója alatt .
-Te az enyém vagy ! - suttogom miközben egyre közelebb hajolok a nyakához ,hogy forró csókokkal árasszam el őt . Felnyög miközben meleg kezem után nyúl ami fel le cikázik a gerincén . Nem azért mert nem esik jól neki . Egyszerűen élvezzük ,hogy újra egymáséi lehetünk és érezzük egymást .
-Harry...- suttogja a nevem a lány majd épp mikor belelendülnénk a kis játékunkba az ajtó kilincse megrezzen és mi mind a ketten az ajtó felé kapjuk a fejünket .
A mosoly újra felcsúszik az arcomra az előbbi rémület után .
-Ijesztgetsz minket ! - Alli kislányos hangon szólítja meg ,de lerí róla ,hogy nem haragszik a magas srácra . Dave csak engem pislog . Nem azzal az apai szigorral . Inkább jó kedvel . Mintha örülne ,hogy együtt vagyunk .
-Bocsánat ,hogy meg kell zavarjam ezt az idilli helyzetet . - szemével az ablak felé néz miközben neki csúszik az ajtó félfának . -De Apa rám parancsolt ,hogy fél óra múlva vigyelek munkába . - mosolyog férfiasan és magabiztosan .
-Jól van . Készülök , na . - nevet Alli miközben megcsapja egy picit az arcom ,hogy a helyemre parancsoljon .
-Na ja . - miközben "vitatkoznak" elgondolkozok ,hogy mennyire hasonlít a stílusuk vagy az ahogy beszélnek . - Csak az már háromnegyed órája volt .
-Basszus . - sikolt fel Alli és szinte azonnal visszafordul a szekrényéhez majd kidob egy pulcsit amit a legfelső polcon talál .
Idegesen kapkod össze vissza . Lehuppan a tükre elé majd festegetni kezdi a szemét . Bár egyáltalán nem értek vele egyet ezzel kapcsolatban , abban biztos vagyok ,hogy ez a lány minden hogy gyönyörű . Miközben ő öltözkodik mind a kettőnket kitol az ajtón . Gondolom nem akartam ,hogy Dave-et kiküldi engem meg bent marasztal mert elég kínos helyzet lett volna a bátyjával szemben .
Miközben lefelé lépkedünk Dave-vel a lépcsőn , látom az arcán ,hogy valamit kérdezni akar ,de nem tudja , hol is kezdje .
-Jó estétek volt tegnap ? - mondja kicsit kínosan . tényleg kínos témába keveredünk ,de egyértelmű ,hogy érdekli mi van a húgával .
-Nem történt semmi olyan amire gondolsz . - válaszolok szinte hirtelen ,hogy ne értse félre . Dave elneveti magát és az utolsó két lépcsőfokot ugorva teszi meg .
-Én nem féltem tőled Allit . - mosolyog rám kedélyesen majd átsétálva a hallon a bejárati ajtóhoz lép , ami még gyönyörűbb belülről mint kivülről ,hisz az a kevés kis fény ami kint süt most teljesen csillogóvá teszi az előszobát . Megeresztek felé egy elégedett mosolyt . Tényleg örülök ,hogy nem félti tőlem azt a lányt aki mind kettőnknek fontos . Kinyitja a bejárati ajtót és egyből megcsap minket a kinti vihar előtti hideg szél .
-Jövök már! - ordítja Alli miközben a kapucnis felsőjébe dugja be a kezét . Alig bír lejönni a lépcsőn és félek ,hogy még el is esik .
Újra itthon . Kinyitom a bejárati ajtómat , ami teljesen hideg hisz aligha járt valaki erre mostanság . A benti háborús állapot még mindig fent áll , hisz eléggé osszedúrtuk a dolgokat akkor amikor elmentünk itthonról . Elnnevetem magam , hogy ki fogja ezt a sok kupit feltakarítani ,de nem törődve vele ledőlök a fotelembe . Lerúgom a lábaimról a cipőt . Arra gondolok ,hogy vajon mikor láthatom újra Allit. Hisz tudom ,hogy holnap az unokatestvérével lesz és a családjával . Nem állatíhatok be én is hozzájuk. Viszont most nem féltem őt . Biztos vagyok benne ,hogy Poppy teljesen megérti ,hogy mért volt ilyen sokáig távol ez a lány , így nem lesz nehéz dolga újra munkába állni .
Nagyot sóhajtok . A zsebemben lévő telefont előveszem . A rég nem nézem üzeneteimet lapozgatom át . Mind óvó és féltő üzenetek amik a szeretteimtől jöttek . A legtöbbet Jake-től kaptam . Mind az itthoni dolgokról értesítenek . Bánom ,hogy vele nem beszéltem meg a dolgokat ,de talán idejje lesz most majd elmondani ,hogy mi történt amikor otthon voltunk . Gondolom Stan már kitálalt neki , de a legtöbb dologról már tudott . Csak a részleteket is szeretném vele megosztani . Nem akarom semmiből sem kihagyni őt .
Miközben nézegetem a tőle kapott üzeneteket az egyik megüti a szememet. Egyből kilépek az üzenetekből . Egy pillanatig várakozok . Átgondolom ,hogy mit is válaszoljak a kérdésére. Majd fellapozom az ismerőseim listáját akiknek meg van a telefonszámuk . Kéne már egy rostálást csinálni . Tele van olyan telefonszámmal amiket - most már - biztos hogy nem fogok használni . Végül megtalálom Jake-et a llegtöbbet hívottak között . Megnyomom a zölden fénylő gombot majd a fülemhez emelem a telefont . Cseng egy ideig majd a másik oldalon felveszik .
-Tesó!- húzza el az "ó" betű .
-Áll a meghívás még ? - kérdezem semmi köszönés nélkül .
-Nélküled nem is lenne buli a buli . - nevet fel a másik oldalon . - De azt ugye tudod ,hogy ez nem csak egy sima buli lesz ? Nem olyan szokásos "tuc-tuc" . Ez inkább olyan elit . Nem is biztos ,hogy bejutunk
-Én vagyok a legelitebb ember akit ismerhetsz . Bejutunk . - nevetek fel . - tesós estét tartunk . - elképezelm Jake arcát ahogy a saját flancos kis ágyában feküdve visít az örömtől .
-Akkor beöltözünk ?
-Csak elegánsan . Nem olyan tipikus hallooweeni buli . Ez elit ! - emeli ki az elit szót .
-Hagyjál már ezzel az elittel . - nevetek fel , majd ő is . Tudjuk mind a ketten , hogy nagyon ki tudjuk csípni magunkat. Főleg ha ott van mellettünk Stan aki mindig úgy öltözik mint egy tróger . - Rettegjen mindenki akivel holnap találkozunk !
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése