51. Rész - Mérföldkő

Sziasztok! 

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyire botrányosan sokat késtem a résszel. 

Nem kezdek el magyarázkodni, hiszen annyi okom van rá, hogy lemenne a nap, 

mire azt végig olvassátok. Csak annyit kérek, hogy ne haragudjatok, és nézzétek el nekem. 

Ígérem, legközelebb nem fordul elő ilyesmi, innentől igyekezni fogok a megadott határidőre végezni a résszel. Jó olvasást ehhez a részhez, és továbbra se féljetek leírni a véleményeteket! 

Ölel, Alice  

 Alli Jackson

To Build a Home

Kipirult arccal, kócos, - szanaszét álló tincsekkel, mégis mosolygós arccal állok a fürdőszobai tükör előtt, saját magam tükörképét bámulva. Szívem vad dobogását érzem mellkasomon keresztül, apró kezeim még mindig remegnek egy kicsit. Nem ez volt az első ilyen élményem, most mégis máshogy érzem magam, mint máskor. Szám észrevétlenül húzódik mosolyra, mikor az elmúlt pár órára gondolok, észre se veszem mosolyomat egészen addig, míg ismét magamra nem pillantok a tükörben. Fejemet kissé lehajtom, halk nevetéssel reagálom le a mögöttem álló fiú jelenlétét. Testemen libabőr veszi át az uralmat, mikor megérzem Harry erős karjait, ahogy derekamat körülölelve von magához közelebb. Nagy levegőt veszek, férfias, tébolyító illatát beszívva nyugszom meg, s engedem át magam ölelő karjainak.

- Gyönyörű vagy - mondja alig hallhatóan, állát vállamra helyezi, miközben a tükör segítségével próbálja elkapni tekintetem. Én azonban lefelé nézek, egyszerűen nem tudok hozzászokni, hogy egy egyszerű bókkal képes zavarba hozni, de szemmel láthatóan, ő ezt nagyon élvezi. Apró csók éri vállam, mielőtt Harry karjai leválnának derekamról. Figyelem, ahogy ellép mögülem, a szoba egyik végében álló kádhoz sétál, és megnyitja a forró vizet. Áll még ott egy-két percig, ez idő alatt én teljesen bambán figyelem meztelen felsőtestét, és mosolygok azon, ha hátán egyszer-egyszer megfeszülnek az izmok. Úgy érzem magam, mint egy kamasz, aki most esett túl első fiúval töltött éjszakáján, azért viselkedik ilyen - már viccesen - gyermetegen. Csupán pár perc telik el, amit én - jelen pillanatban - összekuszált gondolataimból álló kis világomba töltök, mégis mire észbe kapok, a helységet gőz, és lágy kókusz illat borítja. Hátat fordítok tükörképemnek, a mosdókagylónak lazán nekidőlve keresem Harry tekintetét, amit hamar meg is találok. A falnak dőlve áll, mereven néz rám, arcán halvány mosoly díszeleg, miközben kezeit összefonva tartja mellkasa előtt. Nagy levegőt veszek, lábujjhegyen, apró léptekkel teszem meg a köztünk lévő távot, hogy végül Harryhez érve óvó, - ölelő karjaiba bújtathassam magam. Kezeivel szorosan közel tart magához, a kialakult szemkontaktus azonban nem szűnik meg. Zöld szemei pajkosan csillognak, arcát nem látom teljesen a hatalmas gőz miatt, ami a helységbe keletkezett, de ettől függetlenül tudom, hogy mosolyog. Kezei lassan vándorolnak derekamról arcomra, ajkaimon szinte azonnal megérzem az ő ajkait, s már majdnem csak rutinosan kapaszkodok nyakába, és túrok bele fürtjeibe. Hosszú ideig faljuk egymás ajkait, elválásunk oka végül a levegőhiány, de mindketten mosolyogva pillantunk a másikra. Harry jobb kezét lassan vezeti végig oldalamon, ezzel libabőrt vonva maga után, hogy aztán rajtam pihenő inge gombjaival kezdhessen játszadozni. Tekintetem a földre viszem, arcom lángba borul, mikor pár másodperc elteltével Harry lecsúsztatja ingét a vállamról, majd teljesen kibújtatva belőle a ruhadarab a földre esik. Érzem magamon égető pillantását, amely szinte lyukat éget belém, ezzel engem az őrületbe kergetve.... 

- Nem úszod meg, válaszolnod kell - nevet hangosan Harry, miután valami nagyon félresikerült tématereléssel próbálok kibújni egy számomra kínos kérdés megválaszolása alól.

- 19 éves voltam - válaszolok végül, szégyenlős mosollyal az arcomon. A velem szemben ülő fiú arcára széles mosoly ül, majd nem sokkal később halk kacagásba kezd. Vizet fröcskölök arcába, ezzel próbálom takarni lányos zavarom, ami - nem meglepő - ismét úrrá lett rajtam. 

- Na most te jössz nagyokos. Mesélj, neked mikor volt az "első"? - kérdezem, macskakörmöket rajzolva a levegőbe. Harry elkomolyodik, én kényelmesen dőlök neki a kád falának, büszke vagyok magamra, hogy végre sikerült megfognom valamivel. Az engem körülvevő habbal játszadozom, tekintetem nem veszem el Harryről, aki hirtelen nyitja szólásra a száját. 

- Nekem te voltál az első - jelenti ki a legváratlanabb választ. Elkomolyodok, arcomról lefagy a mosoly. Pár másodpercig némán bámulunk egymásra, amit végül Harry hangos nevetése tör meg. Viszonylag hamar észhez térek, arcába csomó vizet spriccelek amiért átvert. 

- Hazug - nevetek hangosan, mire Harrynek is harsányabb lesz a nevetése. Egy pillanat alatt csúszik közelebb, ragadja meg kezemet és ültet lábára, ezzel csak pár centire helyezve arcunkat egymástól. 

- Ettől függetlenül nem úszod meg a válaszadást - motyogom halkan, mélyen a szemébe nézve. 

- A nővérem egyik barátnője - böki ki, mire nekem elkerekednek szemeim. Hát, mi tagadás... Számítottam gimis szerelemre, nyári szerelemre, mindenre.. de erre nem. - Régen volt, és sokat ittunk. Nem jelentett semmit - mondja, mire én elnevetem magam. 

- Ne haragudj, csak olyan furcsa ezt hallani - vallom be mosolyogva. 

- Lehet egy kérdésem? - Harry hirtelen vált témát, amivel meglep, de mégsem annyira, mint komoly arckifejezésével. Szája szegletében apró mosoly bújik meg, mégis komolyabb mint az este folyamán bármikor. 

- Persze - mondom halkan, hagyom hogy megöleljen. 

- Ígérd meg, hogy igent fogsz mondani, és díjazni fogod az ötletem - mondja, mire én kuncogni kezdek. 

- Ilyet nem játszunk, ki tudja mit szeretnél - nevetek halkan. Ő is felnevet, egyik kezét a vízből kiemelve az arcomhoz viszi, könnyed mozdulattal fésül ki szemem elől egy árva tincset. 

- Költözzünk össze.

ALICE W.