ALLI JACKSON
 |
| Recovery |
Vanília és méz illatúan lépek ki a zuhanyfülkéből, miközben a fürdőszobát ellepi a gőz. Megtörölközök, magamra húzom Harry egyik pólóját, majd a hajamat is alaposan áttörlöm, s a törölközőt a radiátorra rakom. Még bíbelődök pár percet, majd miután minden teendőmet sikeresen elvégzem kilépek a fürdőből.
Meglep, mikor megpillantom barátom alakját elterülni a hatalmas franciaágyon, hiszen arra számítottam, hogy még bőven beszélgetni fog barátaival, mire én végzek. Harry mosolygós, kissé álmos arccal néz végig rajtam, ettől nekem is mosolyra görbülnek ajkaim. Az ajtófélfának dőlök, tekintetem elidőzik Harry félmeztelen testén, ahogy egy melegítőnadrágban, az ágyon könyökölve néz vissza rám. Mosolyom még nagyobbra nő, mikor barátom feláll az ágyról, s pár felém tett lépéssel magas alakja fölém tornyosul.
- Szia - köszön, csillogó zöld szemeivel néz le rám.
- Szia - köszönök vissza szégyenlősen. Harry halkan felnevet, még egy lépéssel közelebb jön, ezzel is csökkentve a köztünk lévő távolságot. Számat halk sikoly hagyja el, mikor pillanatok leforgása alatt találom magam Harry vállán. Erősen ütök rá hátára, kiabálok, hogy tegyen le, de mintha meg se hallaná, s mintha meg se érezné - övéhez képest - apró kezeim ütlegelését izmos hátán. Hallom mély nevetését, ahogy jól szórakozik helyzetemen, de amilyen gyorsan vállán találtam magam, most olyan gyorsan kerülök hanyatt fekve az ágyra. Szemeim elkerekednek a hirtelen váltásra, de gondolataim nem sokáig keringenek ekörül. Harry felém mászik, egyik lábát két lábam között pihenteti, mellkasa hozzáér az enyémhez.
- Nem vártál meg a fürdéssel - szólal meg, hangjában sértettség cseng. Elmosolyodom, érzem ahogy a pír felkúszik az arcomra a Harryvel való fürdés gondolatára. Függetlenül attól, ami történt már köztünk, még mindig nem tudok parancsolni lányos zavaromnak... Harry legnagyobb örömére. Elégedett mosoly pihen számomra tökéletes arcán, amit akármeddig eltudnék nézegetni. Kezeimet próbálom arcom elé emelni, de Harry túlzott közelsége ezt nem teszi lehetővé, így inkább feladom a próbálkozást.
- Majd legközelebb - mondom halkan, mégis magabiztosan. Pár percig csak nézzük egymást, végül Harry szünteti meg a köztünk lévő néhány centit, mikor ajkait az enyémre nyomja. Kezeim kiszabadulnak, tarkójához emelve túrok bele hajába, ami érezhetően tovább hergeli őt. Megugrok, mikor hideg kezei pólóm alá csúsznak, de nem teszek ellenük semmit. A pólóm lassan kezd felfelé csúszni, ám mielőtt lekerülhetne rólam Harry telefonja hangos csengésbe kezd, ezzel mindkettőnket megugrasztva. Nagyot sóhajtok, kezeimet arcomra tapasztom, mikor Harry lemászik rólam és a telefonért nyúl. Arca megfeszül, ahogy elolvassa az őt kereső személy nevét, majd egy mély levegővétel után felveszi a még mindig türelmetlenül csengő telefont.
- Mondjad - szól bele köszönés nélkül, hangja idegességről árulkodik. Ha igazából nem is ideges, a vonal másik végén lévő személy biztos ennek az ellenkezőjét veszi le. Egy ideig csak hallgat, zöld szemeivel engem néz, míg én azon gondolkodok; vajon figyel egyáltalán arra amit mondanak neki?
- Akkor holnap találkozunk - mondja, és szét is kapcsol. Homlokomat ráncolva várom, hogy mondjon valamit, de ehelyett ő csak visszamászik felém, s ismét megcsókol. Komoly dilemmába vagyok; vagy hagyom, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk, vagy kíváncsiságomat jóllakatva eltolom magamtól Harryt, és kifaggatom arról, mi volt ez a telefonbeszélgetés. A döntés nehéz, de úgy vagyok vele, hogy ha befejeztük a beszélgetést, még bármi lehet, így arcomat elfordítom Harryétől, ezzel megszakítva csókunkat.
Kérdő tekintettel találom szembe magam, szemeimet barátom zöld szemeibe mélyesztem.
- Baj van? - kérdezi, arcáról meglepettség néz vissza rám.
- Kivel beszéltél? - kérdezem halkan, hisz nem tudom hogy reagálja le kíváncsiságomat. Azt hiszem, már hozzászokott, hogy minden vele kapcsolatos dologról tudni szeretnék, ezért csak sóhajt egyet, és legurulva rólam, mellém könyököl. Arca még mindig közel van az enyémhez, próbálok nem kezére koncentrálni, ami pólóm alatt simogatja hasamat.
- Apám találkozni akar velem holnap - sóhajt, szemeit egy pillanatra behunyja, majd ismét rám néz.
- Miért? - kérdezem. Ez egy normális apa-fia kapcsolatnál hülye kérdés lenne, de tudom milyen Harryék kapcsolata. Nem hiszem, hogy Robert csak azért akar találkozni a fiával, hogy hogyléte felől érdeklődjön, ezért is vagyok nyugtalan.
- Beszélni akar velem. Állítása szerint fontos - ideges. Látom arcán, hogy ideges, mégsem tudnám megmondani miért. Az nyilvánvaló, hogy az apjával lefolytatott telefonbeszélgetés az oka, de szerintem Robert mást is mondott Harrynek.
-Veled menjek? - kérdezem, kezemet Harryére rakom. Először elmosolyodik, apró csókot nyom ajkaimra, majd megrázza a fejét.
- Azt kérte egyedül menjek - mondja, miközben arcomat kezdi simogatni. Bólintok, bár nem igazán örülök ennek az egésznek. Fejemben azonnal a legutóbbi találkozás ugrik fel, sírás fojtogat, ha arra a pár napra gondolok.
- Mit szólsz? - Harry hangja kizökkent gondolataimból, fejemet kissé megrázom.
- Mihez? - kérdezem szégyenlősen, mire elmosolyogja magát.
- Utána haza jövök, és ha nem dolgozol, akkor együtt töltjük a délutánt - mosolyog rám.
- Délelőtt dolgozom, úgyhogy rendben - mondom, mire Harry biccent egyet és megcsókol. Hamar azon kapom magam, hogy barátom ismét fölöttem van, de ezúttal nem teszek ellene semmit. Csípőmet kissé megemelem, mikor Harry hideg kezei ismét pólóm alá tévednek, de én nem veszem el kezeimet Harry tarkójáról. Csókunk egy pillanatra megszakad, Harry lassan húzza le rólam a pólót, zöld szemeivel végig arcomat nézi, és ez zavarba hoz. Elmosolyodik, mikor a ruhadarabot hanyagul magam mellé dobom, ajkaink szinte azonnal ismét találkoznak. Harry a nyakamat csókolgatja, miközben ajkaimon mély sóhajok szöknek ki, és ahogy egyre lejjebb halad, én annál jobban kapaszkodom tarkójába...
ALICE W.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése