Harry Styles
 |
| dance without you |
Nem tudom, hogy jutottunk el idáig onnan, hogy épp forró csókokkal árasztottuk el egymást. De teljesen biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja. Húzni akarja az agyamat. Hátradöntöm a fejem és elnevetem magam. A kezembe temetem az arcom.
- Na, most min nevetsz? - közelebb jön, hogy felkutassa az okát. Várok egy pillanatot, hogy még közelebb osonjon hozzám. Komolyan nem sejti, mire megy ki a játék? Mikor már kellőképp hatótávolságban van, elkapom a karját és magamra rántom. Ekkor egy kisebb sikoly zengi át a szobát.
- Segítsek ? - kezét szája elé téve nevet ki. Halkan hallom kuncogását épp ezért komolyan nézek rá. Mérges vagyok amiért majdnem "meggyilkolt" odalent. Igazából én se így terveztem. Azt hittem, majd valahogy az ölembe esik. Nem pont oda! Nem kicsit érintett meg a dolog. Miközben én próbálom elrendezni az "ügyet" , addig ő a mellőle felkapott párnával próbálja elfedni vörös arcát és nevetését, ami az egész szobát átjárja.
- Sajnálom.
- Sajnálhatod is ! - mordulok rá, megjátszott fegyelemmel.
- Adjak rá puszit? - arcomat felé kapom. Csak csillogó szemei és szanaszét álló szőke kontyát lehet felfedezni a fekete díszpárna mögül. Ő a két személyes fotel egyik, én pedig a másik felén ülök.
Csak pislogunk egy ideig egymásra, majd mivel én ezt gyorsan megunom , megfogom a lábfejét és magamhoz rántom. Ő körülbelül olyan hangerővel mint én az előbb, felsikít és próbálja takargatni piruló arcát.
- Khm. Mi is van azzal a puszival ? - a rajta lévő ingem csábítóan feszegeti a határaimat.
- Milyen puszival ? - megköszörüli a torkát majd flegma arccal a Tv felé néz.
- Mintha előbb valami ilyesmit hallottam volna. - fogaim közé veszem a párna sarkát és a földre dobom, ami halkan puffan egyet a parkettán.
- Rosszul hallottad. - válaszol hidegen. Mellkasomnak nyomja két kezét. Teljes erejét beleadva ellök magától. Egy pillanat alatt változik meg közöttünk a hangulat. Újra. Csak pislogok nagyokat mikor fogja magát és egy könnyed mozdulattal elsétál a konyháig ahol eltűnik a szemem elől.
- Most komolyan ?! - felemelem a hangom. Ideges leszek. Egész este ezt játszottuk. Kezd elegem lenni. Nem szeretem, ha valamit nem kapok meg, ez esetben Allit.
Fogom a földre ejtett távirányítót és kikapcsolom a Tv-t. A szintén földön pihenő párnát visszadobom a fotelbe és kedvetlenül indulok vissza a szobámba. Még egyszer nem játssza el ezt velem. Egyszer csak hideg ujjait érzem a hátamon, ahogy fel le futkosnak mielőtt átlépek a küszöbön. Fordulok egyet és lendületből szorítom oda a falhoz. Nyög egyet, de nem tűnik úgy mintha fájt volna neki.
- Nem játszunk ilyet. - felnyúlok az ing alá és közelebb rántom magamhoz.
- Majd meglátjuk. - suttogja miközben a nyakamba mászik. Szám szélén kacér mosoly jelenik meg. Belekap a hajamba és az alsó ajkamra harap. Ezúttal én nyögök fel, majd várom a folytatást.
Kéz a kézben sétálunk egymás mellett. Gondolataiba merülve sétál mellettem az én farmer dzsekimben. Az idő egész jónak tűnik, így én csak egy kockás inget és egy fekete farmert vettem fel, de ő még így is fázott és az én felsőmet találta a leghasznosabbnak. Sokkal lassabban kell sétálnom mint Allinek, hisz olyan apró hozzám képest, hogy alig érne utol.
- Merre? - kérdem mikor kereszteződéshez érünk. Felkapja a fejét és körül néz. Vállat von, majd balra int. Átsétálunk a zebrán, ami épp most váltott át zöldre.
Ajkamba harapok ha a tegnap estére gondolok. Mennyit marakodtunk, mégis folyamatosan kibékülünk. Megszorítom kezét, hogy rám figyeljen. Mosolygó arccal felpillant rám és ő is megszorítja a kezem. Annyira szeretem. Nem tudom mit fogok csinálni ha esetlegesen kiderülne mi is volt az az egész még Starbucksban. Talán begurulnék újból, de már próbálom kontrollálni magamat. büszke vagyok rá, hogy ilyen barátnőm van, de fellobbantja a szikrát már egy olyan is ha egy velünk szemben sétál rápillant.
- Nézd! - kizökkent mély gondolataimból . Ujjával a mellettem lévő kicsinyke bolt felé mutat. Végig nézek a kirakatban. Különféle nyakláncok voltak. Kicsi nagy, medálos, lánc. Felragyogott a szeme a lánynak, nekem pedig mint a párjának kötelességem követni őt és a legjobbat adni.
- Bemenjünk? - válasz nem jött. Már egyből nyitotta is az ajtaját a kis boltnak.
Kellemetlenül járkáltam az állványok mellett, melyek között Alli ide-oda sétálgatott. Megnézett egyet kettőt magának, de nem mondta rá egyikre sem azt, hogy mennyire tetszik neki. Tulajdonképpen nem is értem minek nézegetünk nyakláncokat, hisz a legértékesebb már ott lóg a nyakában, vagy nem? Az neki nem fontos? Nem fontosak azok az emlékek amik ehhez a pici papírrepülőcskéhez szólnak? Megköszörülöm a torkom.
- Találtál valamit, szívem? - még mindig az állványokat bámulva megrázza a fejét.
- Mehetünk. - jelenti ki és már el is indul. Követem lépteit, de még körül nézek egy kicsit. Akkor pillantom meg az egyetlen szememre való nyakláncot a boltban. Nem mondom, volt jó pár fiús nyaklánc villámokkal, felirattal meg mi egymással, de nekem csak az az egy tetszett igazán. Egészen majdnem a kirakatban volt. Szinte a bolt legszélén a sarokban. - Harry? - szólít meg a barátnőm aki mielőtt még kilépett volna a bolt ajtaján visszafordult felém.
- Ezt nézd! - leveszem a helyéről és felé mutatom mint valami kincset. A kis lefelé mutató háromszög minden egyes fokára volt valami kis felirat vésve, mint az ókori egyiptomi piramisoknál. - Ez de jól néz ki. - tenyerembe helyezem a medált, a láncot lelógatom. Egyszerűen imádom! Kell nekem. Valószínűleg meg is veszem de előtte oldalra pillantok. Barátnőm véleményét próbálom leolvasni az arcáról. Szótlan. Csak bambul maga elé. Talán szomorú, hogy nem talált magának nyakláncot? Sóhajtok egy picit. Beadom a derekam. - Szeretnéd felpróbálni? Biztos jól állna neked. - szólok halkan. Meglepődik a kijelentésemen. Gondolkozik egy kicsit. A nyakláncra néz majd rám. Kicsit hunyorít majd nemleges választ ad. - Nem kell az engedélyed. - vállat vonok majd mögé osonok és a nyakába aggatom. Haját kihúzom alóla ő pedig hátrafordul felém. Nekem simul és tarkómnál fogva közelebb húz magához, hogy egy aprócska csókot adjon az arcomra. Elmosolyodom, majd lesütöm a szemem. - Megyek kifizetem. - otthagyva őt elindulok a nő felé aki a pult mögött épp újságot olvas.
- Harry! - fut utánam barátnőm miközben kikapcsolja a láncot. Rám kacsint majd a pultra rakja. Megtámaszkodik a faanyagon és kedvesen az eladó nőre mosolyog. - Ezt szeretném megvenni.
- Siess már! - végig simít a mellkasomon miközben az ingemet húzom fel. Alli szerint csinosan öltözzek, ennek ellenére én az összes csinos embernek ellentmondva fekete farmert veszek fel és egy fehér pólót, amire csak egy fekete piros kockás inget veszek fel. Alli valami szexis fekete bőr ruhában van. Minden egyes pillanatban mikor elsétált mellettem az ajkamba haraptam és figyeltem ahogy arrébb libben.
- Készen állok. - lépek ki a szobámból széttárt karokkal. Ő a mellkasomnak támaszkodik és egy csókot ad vörös ajkaival.
- Szívdöglesztő vagy. - suttogja miközben összekulcsolja a kezünket. Felvonom a szemöldökömet és nevetek egyet. Azt hittem szidást fogok kapni amiért ilyen lengén öltöztem, de úgy tűnik neki így is kellek.
Kezemnél fogva húz lefelé a lépcsőn mint egy kutyát, de engem nem nagyon zavar,mert addig is csodálhatom Alli idomait.
- Leteperhetem, hölgyem ? - kérdezem meg udvariasan miközben másik kezemmel lelassítom a hasát átkarolva.
- Sietünk, Harry ! - nevet fel, majd egy kósza tincset a füle mögé tűr. Kecses léptekkel ugrándozik le a lépcsőfokokon, míg a földszintre nem érünk.
Ahogy kilépünk a házból egyből egy sárga taxit pillantok meg. Fancsali képet vágok.
- Mikor hívtál fuvart? - kérdem, de ő nem válaszol csak kinyitja a hátsó ajtót és beül. Behuppanok mellé. Kezemet megnyugtatóan védtelen combján helyezem el. Ujjaimmal fel el futkározok bőrén míg el nem neveti magát és meg nem csókol.
Egyszer csak hirtelen megállunk. Kinézek a sötétített ablakon. Ismerősnek tűnik a hely. Úgy volt, hogy vacsorázni megyünk, nem?
- Életem. - kezét a combomra teszi és mélyen a szemembe néz. - Még be kell ugranom egy kicsit, de mindjárt megyünk tovább, jó ? - másik kezével az arcomat közelebb húzza magához, hogy egy hosszabb csókkal "elköszönjön". Átmászik rajtam és kinyitja a taxi ajtaját.
- Most komolyan itt hagysz? - kérdem elterülve a hátsó ülésen. Hátrafordul felém és kacsint egyet. Fejemet a háttámlára hajtom. Figyelem lépteit a fekete magassarkújában, ahogy megáll a kávézó ajtaja előtt, majd egy laza mozdulattal belép rajta.
Végigsimítom az arcomat. Várakozok már egy ideje. A sofőr már tucatjára lapozza át a rádió csatornáit. Kezdem megunna a folyamatos ugrálást a zenék között.
- Kikapcsolná, kérem? - hajolok előre, mire a zene hirtelen elhallgat. Újra hátradőlök. Mélyet szívok a levegőbe. Már lassan 10 perce ment be. Mit csinálhat ennyi ideig? Ha újra az utolsó itt töltött pillanatunkra gondolok nem jót sejtek. De megígértem, hogy bízok benne és ő is elmondta, hogy csak engem szeret. A Starbucks sötét ablakai arra utalnak, hogy az égvilágon senki nincs bent. A visszapillantó tükörré nézek. - Uram !
- Hmm. - rám összpontosít a tükörből az öreg ráncos férfi.
- Maga szerint bemenjek?
- Nem értem eddig mért nem tette. - mosolyog kedvesen majd biccent egyet. Ujjaimra pillantok. Idegesen tördelem azokat. Döntök.
Bevágom magam mögött a taxi ajtaját, ami abban a pillanatban el is hajt. Összehúzott szemöldökkel nézek utána a sárga autónak ami nem sokkal később el is tűnik a sötétben. Hát most már muszáj bemenni. Lassú , határozatlan léptekkel sétálok az ajtó elé. Hunyorítva benézek az ablakon hátha látok valamit. Bemenjek? Nem akarom, hogy azt higgye nem bízom benne. Ajkamba harapva a kilincsre teszem a kezem. Megöl a kíváncsiság. Végül kinyitom az ajtót . A lámpák feloltódnak és sikolyok veszik el a hallásomat.
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése