58. Rész - Szórakozol ?!

Miss Jackson

Harry Styles

    Üvöltő zene, a legjobb barátaim, a szerelmem, a szülinapom, a buli. Egyszerűen minden tökéletes. Minden. Csak egy pici bökkenő zavarja meg a felhőtlen társalgásomat a többiekkel. Hol van Alli? Összevont szemöldökkel körülnézek a beszélgető, táncoló emberek között, de természetesen nem látok senki rá hasonlító lányt.

- Minden oké? - löki meg a vállam valamelyik barátom, megrázom a fejem majd felkönyökölve az asztalra körbe nézek a kis társaságunkon.

- Persze.

     Mintha valami rossz történt volna, kiráz a hideg. Egyből a kávézó ajtaja felé kapom a fejem. Épp akkor csukódott be. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet, inkább visszafordultam Stanék felé akik még mindig a korommal cukkoltak. De nem tud zavarni, hisz talán ez az eddigi legszebb szülinapom. Igaz, csak holnap fog elkezdődni. Karórámra pillantok. Kerek 10 perc és hivatalosan is huszonnegyedike lesz. Kezdetét veheti majd az igazi születésnapom. Végig simítom a kezem a hajamon, ezzel próbálok valami kis ötletecskét szerezni ahhoz, hogy milyen módon szökjek meg barátaim elől, hogy megkeressem a párom.

      Egy pillanatra oldalra fordítom a fejem pont abban a pillanatban amikor a barátnőm váratlanul előtűnik a tömegből. Tekintete nem túl tiszta, talán dühös vagy ilyesmi.

- Szia kicsim - mosolyogva nyújtom felé a kezem, hogy már rutinosan ülhessen az ölembe és csatlakozzon a társaságunkhoz. De segítőkész kezemet ellöki és mély levegőt vesz.

- Egy fogadás ?! Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc ! - lefagyok, szavai hallatán. Most komolyan arról beszél amire gondolok? Jake-re nézek aki pontosan szemben ül velem. Hasonlóképp ő is csak tátott szájjal mered a barátnőmre, akinek ezen az estén ez a második meglepetése amit okozott. - Válaszolj már, te szemét! - a kissé sötétebb fények ellenére is látom a könnycseppet mely megbújik szeme sarkában.

- Miről beszélsz? - kérdezem kicsit halkabban. Elkapom a csuklóját és felkelek a helyemről. Úgy érzem, úgy magabiztosabb lennék valamivel ebben a helyzetben. Körül nézek mégis mennyien nézhetnek minket. Hitem nem csal, hiszen szinte mindenki felénk szegezi tekintetét.

- Szórakozol ?! - vágja hozzám szavait. Lenézek rá, sötét szemeiben csak úgy ég a tűz és a harag. Ajkai elválnak egymástól, összehúzott szemöldökkel vizsgálja az arcom. - Mondd, hogy hazudott. - halkabban nyögi ki a szavakat, szinte könyörög.

- Ki mondta el ? - kérdezek vissza. Őszintén engem jobban érdekel, hogy mégis ki a franctól tudta meg ezt. Alli arca lefagy. Hatalmas kerek szemekkel bámul rám.

- Alli, nehogy komolyan vedd már ezt a hülye gyereket! - pattan fel a helyéről Jake aki próbál a segítségemre sietni, de a barátnőm arckifejezése mindent elárul. Ekkor esik le igazán, hogy mit is mondtam.

- Mármint..

- Szóval .. igaz. - mosolyog halványan. Homlokát ráncolja, próbál erős maradni. Ajkait összepréseli pár könnycsepp hull le az arcán, ami elrontja gyönyörű sminkjének hatását.

- Dehogy igaz !  Nem ! - megrázom a fejem és próbálom kiverni a hülyeségeket a fejemből főként az övéből.

      Megrázza a fejét. Haja az arcába hull. Ajkába harap,majd erősen kirántja csuklóját szorításomból. Felpillant rám, ekkor elkapom az arcát a két kezemmel, hogy csak rám figyeljen.

- Nem tudom kitől hallottad, de ez egy hatalmas hazugság! - hüvelykujjam letörlök pár könnyet az arcáról. Lesüti a szemét. Erőt vesz magán,majd ellök magától.

- Nem akarlak többet látni. - mosolyog. Kínoz hamis mosolyával, miközben látom, hogy az érzelmek lassan teljesen ki fognak törni belőle.

- Alli ! - ordítok utána miközben ő hátat fordítva nekem elindul az ajtó felé.

- Egy kibaszott fogadás ! - ordít vissza. - Ennyire szerettél ?! - fordul vissza felém. Arcát tenyerébe temeti. Próbálok közelebb menni hozzá, de mindannyiszor én megteszek felé egy lépést, ő az ajtó felé.- Egy utolsó szemét vagy ! - csuklójánál fogva próbálom magamhoz ráncigálni. - Jól mondták már a legelején. Neked is csak arra kellettem. Meg, hogy megnyerj egy fogadást. Gratulálok. - nevet flegmán majd könnyes zöld szemeivel az arcomat kezdi pásztázni. - Mit kaptál érte? Hmm ? Fizettek neked egy sört? - oldalra hajtja a fejét és érdeklődve pislog rám.

- Ne csináld ezt. - döntöm hátra a fejem.

- Megbíztam benned! Szánalmas vagy. - nincs erőm magamnál tartani. Lazán kicsúsztatja a csuklóját a tenyeremből és elindul újra eredeti úti célja felé, de hirtelen megáll. Mintha eszébe jutott volna valami. Figyelem minden egyes mozdulatát, és velem együtt még körülbelül 10 szempár ragad rá. A pulthoz sétál. Magassarkúban most épp kellő magasságban van ahhoz, hogy elérje a táskáját. Kutat benne egy kicsit, majd mosolyogva nyugtázza , hogy megtalálta. Kivesz belőle egy kissé hosszúkás dobozt, kinyitja majd rám néz.

      Megtörli a szemét és kivesz egy nyakláncra hasonlító tárgyat belőle. Idegesen hozzám vágja a láncot ami a zenéhez képest hangosan csattan a földön.

-Boldog szülinapot Mr Styles ! - felvonja az egyik szemöldökét és bájosan mosolyog.

-BOLDOG SZÜLINAPOT! - harsogják túl a zenét páran. Hangos duda szó és sikítás követi az éneket, ami nekem szól. Összezavarodok. Hirtelen azt sem tudom mit tegyek. Oldalra pillantok ahonnan a zsibongás szól. Poppy kezében egy hatalmas tortával közeleg. A villanyt lekapcsolják, hogy még jobban látszódjék a gyertya lángja. Hirtelen mintha kismillió ember állna körém, alacsonyak és magasak egyaránt.

-Alli ! - hangomat felemelem és a plafonig nyújtózkodok, hogy lássam barátnőm arcát mielőtt még késő és teljesen eltűnik a szemem elől, de azt hiszem tényleg késő.

       Még mielőtt a tömeg eltapos, lehajolok a láncért, amivel mintha ezer darabra próbált volna törni. Nem látom túl jól ,de érzem az alakját. Tenyeremben pihentetem a kis medált,majd ökölbe szorítom mind a két kezem. A kis háromszög egy picit még vágja is a tenyerem hajlatát. Lehajtom a fejem. Ez nem olyan kis piti ügy amit hipp-hopp meg tudunk beszélni. Ez sokkal durvább. Tulajdonképpen minden kiderült. Minden amire eddig nem is gondoltam volna. Elvesztettem a legfontosabb embert számomra. Megrázom a karom, hogy előbukkanjon a karórám az ingujjam alól. 00:03 . Boldog szülinapot Harry!

         -Boldog születésnapot drágám! - hátulról két hosszú kar ölel át. Kisebb nálam, ami eszembe juttatja Allit. Nem akarok megfordulni, de a mögöttem álló erőszakosabb, amivel már el is árulja magát. Nem nézek a szemébe, mert félek. - Harry , jól vagy? - emeli fel az arcomat. Gemma fürkésző szemei végigpásztázzák az arcomat, de addig nem is volt gond, míg hajamat el nem fésülte ujjaival hátra. - Te....

- Nem ! - válaszolok hirtelen mielőtt belemennénk egy olyan témába ami valószínűleg mindkettőnknek kínos lenne. Ujjaimmal a medált a kezemben még jobban a bőrömbe nyomom. Fájdalmas, de muszáj valahogy elterelnem a figyelmet , de nem sikerül.

Taylor H.