Harry Styles
 |
| Hold on |
- Basszameg. - miután több káromkodást is elmormoltam magamban rájöttem, hogy visszaaludni már semmiképp nem fogok. A hátamra fordulok. Könyökömre felemelkedek amitől közelebbinek érzem magam a plafonhoz pedig alig pár centit emelkedhettem. A fejem hatalmasat üt egészen a halántékomnál. Majdnem visszahanyatlok a párnámra. Kell valami gyógyszer. Lassan felülök, hisz mégis csak másnapos vagyok, nem kell elkapkodni a dolgokat. Beletúrok a hajamba, ettől úgy érzem mintha a szoba forogni kezdene. Hiába hunyom be egy pillanatra a szemem, visszazuhanok az ágyba. Nagyokat nyögdécselve fordulok hasra. Kezeimet a párnám alá nyújtom ki, így érzem, hogy nem is találom meg az ágy végét, mikor egyszer csak az ujjaim ütköztek valamiben, de az nem az ágy vége volt.
Ujjaim közé csavartam majd kihúztam a huzat alól. Felvont szemöldökkel bámulom a melltartót. Hacsak nem változtam nővé az este - erről, hogy megbizonyosodjak a takaró alá kukkantok - márpedig nem, ez valaki másnak a melltartója. Fura szokás, de általában mindent megszagolok, mint egy vadállat az erdőben és ez most sincs másként. De amint megérzem azt az illatot beugrik minden.
Hosszú piros kockás ing, villogó zöld szemek, vastag ajkak, forró leheletek, hosszú italok, lendületes mozdulatok, kéz a kézben, száj a szájon, test a testen. Alli.
Bágyadt mosollyal szétzilált arcomon a konyha felé sétálok. Mutató ujjamon pörgetem a melltartó fekete pántját. Csipkéi néha megcsikizik a karomat. Csak a fél szememet tartom nyitva, de az is nehézkes. Úgy érzem bármelyik pillanatban összeeshetek. Be kell valljam, hogy nem kellett volna ennyit innom tegnap, de ... talán akkor másképp történt volna minden. Mivel miután kiléptem a nappaliba és Alli nem volt sehol biztos vagyok benne, hogy már réges-régen elment, ami rosszul esik. De kezemben tartom a zálogát, ami majd visszavezeti hozzám őt.
Jobb lett volna ha mind a ketten józanok vagyunk, jót tett volna nekünk egy kis beszélgetés - is -, de ezt sem bánom. Sőt.
A fehérneműt a pultra rakom, már rutinosan nyúlok a felső polc kilincse után, hogy előkeressem a fájdalomcsillapítót, ami biztos, hogy segíteni fog. Gyors lehúzom egy hideg pohár vízzel, ami egy picit felfrissít. Végig fut a hátamon a hideg. Megborzongok, de már érzem, hogy kezd múlni a fejemből a lüktető fájás.
Kezdek visszatérni a régi kerékvágásba, felsóhajtva húzom magam után Alli tulajdonát, majd leülök a nappaliban. Bár az emlékezés néhol még mindig egy-egy kis lyukat hagy maga után az Allivel töltött éjszaka teljes mértékben beleégett a tudatomba, a telefonom pontos helyével kapcsolatban. Megvakarom az államat. Tekintetemmel végig futok a nappalin, mikor szemem a sarokban állapodik meg.
- Na baszdmeg. - káromkodok újból mikor eszembe jut a napokkal ezelőtti dühöngésem eredménye. Szóval még csak jelezni sem tudom, hogy valamit nálam felejtett. Remek.
Fejemet hátradöntöm. Úgy tűnik egy hosszú pihenős napnak nézünk elébe amiben istápolhatom magam. Lábaimat feldobom a kanapé karfájára, és lehunyom a szemem. Majd azonnal nyithatom is ki, mikor egy ismeretlen eredetű hang kezdi zaklatni a nyugalmamat az előszobából. Érdekes tekintettel pillantok a szoba felé. Mivel a hang nem marad annyiban kénytelen vagyok felállni. Ujjaimmal végig szántom kusza tincseimet. Meztelen talpam csattog a padlón ahol tegnap még forró vágyak hada a hálószobám felé tartott.
Megkapaszkodok az előszoba falában. Meglepetten veszem észre a fehér vezetékes telefont velem szemben éppen majdnem a sarokban, eldugva a kabátok mögött. Egy pillanatig vacillálok, hogy most mégis mit is csináljak, de végül odanyúlok érte. Csak tartom a kezemben majd a fülemhez emelem a nagyjából 2 generációval ezelőtti készüléket.
- Háló? - mély hangon dünnyögök, talán nem is fogják érteni.
- Harry ?
- Szia haver. - mosolyodom el, fejemet a falnak döntöm és rezzenéstelen lábujjaimat kezdem bámulni.
- Csá, tesó. - az ő hangján is hallani, hogy mosolyog. Egy pillanatra megszűnik köztünk a beszélgetés. Mindketten ráébredünk, hogy ez pont olyan volt mint régen. Mikor még minden rendben volt. Megköszörülöm a torkom.
- Mért hívtál? - próbálok keménynek mutatkozni amire még a másnapos állapotom is rátesz egy lapáttal. Szinte látom magam előtt ahogy megrázza szőkés barna haját majd koncentrálni kezd.
- Csak kérdezni szerettem volna valamit.
- Figyelek.
- Szóval... - körülbelül fél percig nem szólt semmit. Azt hittem már el is tűnt. Elemeltem a kagylót a fülemtől majd mikor újra beleszólt gyorsan visszahúztam. - Tehát... Lefeküdtetek Allivel? - szemeimet hatalmasra tágítom. Kicsit hátrahőkölök, de a telefon vezetéke visszaránt.
- Tessék?
- Hajnalban ért haza, este pedig együtt mentetek el... részegen. - Stan apáskodó hangja teljesen máshogy cseng mint a régi cimborás hangja.
- Közöd? - vágok vissza flegmán, bár ahogy kimondtam megbántam.
- Csalódtam benned, hogy kihasználsz egy részeg lányt. Főleg Allit. - teljesen nyugodtnak tűnik.
- Semmi közöd nincs hozzá, Stan - csak ismételgetni tudom magam - semmi közöd. Fogd fel, hogy nem lehet a tiéd és kész. Tudod azt mondják, hogy a részeg emberek a legőszintébbek. Képzeld, azt mondta szeret. - arcomon önelégült mosoly pihen. Régóta kikívánkozott már belőlem. Igenis tudnia kellett róla, hogy soha nem érintheti majd meg úgy őt, mint én.
- Teljesen elment az eszed. - egészen szórakozottnak tűnik - Mindegy. - kuncog halkan - Azt hiszem, jobb ha többet nem beszélünk.
- Jó! - vágom rá határozottan.
- Allit se keresd! ... Őt főleg ne! - megforgatom a szemeim.
- Hé cukifiú! - hallottam ahogy hangja távolodik a mikrofontól. Nem hagyhatom elmenni. Még nem. - Üzenem Allinek, hogy a melltartóját az ágyamban hagyta. - utolsó szavaim csak úgy csengtek a vonalban. Mintha ő is valami üres helyen lett volna, raktárban vagy ilyesmi helyen.
Válasz egyértelműen nem jött. A telefon olyan gyorsan sípolt ki mint ahogy percekkel ezelőtt csengeni kezdett. komoly arccal bámultam a már visszahelyezett készüléket a falon. Életemben nem használtam. Ő mégis tudta, hogy itt keressen. Sóhajtok egyet. Fejemben mintha egy kis dobozkát nyitottam volna fel tele Stannel kapcsolatos emlékekkel, de gyorsan bezárom. Nem akarom, hogy az agyam csupa hülyeséggel legyen tele. Nem akarok tudni róluk, vagy legalábbis emlékezni rájuk.
Már egy pár perce ok nélkül csak az előszobában állok. Titkon remélem, hogy a telefon újra megcsörren. Akár veszekedni is jó lenne, de legalább beszélnénk. Hallani akarom a hangját, azt az ideges és aggódó hangot amivel valószínűleg egész nap futkosott fel alá a házban.
Remélem nem bánta meg.
- Szereznem kell egy telefont. - jegyzem meg magamban. A hálószobám felé tartok ahol a szétszórt ruhadarabjaimat nehézkesen kapdosom fel ezzel felidézve a tegnap emlékeit. Egyik lábammal belebújok szűk fekete farmerembe, az egyik szakadásnál a lábujjaim kikandikálnak, de megigazítom és húzom tovább a szárát. Kómás fejjel pislogok bele a tükrömbe. Felsőtestemet csak egy nyaklánc és pár tetoválás díszíti, amik most homályosabban és feketébben oszlanak szét a testemen. Fancsali képpel végig húzom a kezem a mellkasomon majd azzal a lendülettel a földön lévő fehér póló után nyúlok.
Kint szép időnek ígérkezik. Elindulok.
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése