 |
| Your song |
HARRY STYLES
Kezemet ökölbe szorítom, majd ellazítom. Emlékezz mit ígértél! Nyelek egy nagyot. Igyekszem higgadtan végig simítani a bedagadt és elszíneződött részen. Most teljesen másképp néz rám. Fél attól, hogy mit mondok, mit teszek, vagy mit fogok tenni. Nem okozhatok csalódást.
Számat szólásra nyitom, de egyszerűen nem jön ki hang. Elakad a szavam, ha csak Allire nézek. Remegek, ha arra gondolok, hogy milyen régóta lehet ilyen az arca. Ekkor beugrik az a pillanat is amikor tegnap egy kis időre eltűnt. Egészen a hajának a tövében egy kis ragtapasz éktelenkedik a sok csúnya sebhely mellett. Lehunyom a szemem.
Hátrálok pár lépést, majd neki dőlve az ajtónak megkérdem.
- Mi történt? - Alli csak bámul rám. Nem akar megszólalni. Nyel egy nagyot majd oldalra fordítja a fejét.
- Tegnap este elhívtak a party folytatására. Kicsit eltévedtem. És megpróbáltak kirabolni. - próbál erősnek tűnni. Magabiztosan felém fordítja a fejét. Kíváncsi a válaszomra, de ahogy végig néz rajtam már tudja, hogy milyen állapotban vagyok. Ujjamat feszülten ütögetem a mögöttem lévő ajtó anyagának.
- Hogy lehettél olyan buta, hogy éjjel egyedül mész ki az utcára? - hangom halk marad. Nem akarom megbántani, de ez a véleményem. Felveszem pillantásait. - Nem szabadott volna elmenned itthonról!
- Szerinted én tudtam, hogy ez lesz? - idegesen az arcára mutat és értetlen fejjel hadonászni kezd - Szerinted én ezt akartam?!
Nyelek egy nagyot. Ellököm magam az ajtótól. Kezemet előrenyújtom mire ő karjaimba hullik. Fejét a mellkasomba temeti. Ijedten próbálok kicsit elhúzódni, hogy ne fájjanak neki az érzékeny pontok, de őt nem érdekli. Vékony kezeivel szorosan fogja a hátamnál lazán lebegő pólót. Én sajátjaimmal védelmezően magamhoz szorítom. Nem is tudom mikor öleltük meg utoljára egymást, így.
Alli percekig tartó halk zokogása és az én gondolataim zuhataga színesíti be a szoba csendjét. Szinte ostorozom magam, amiért tegnap nem voltam itt mellette. Amiért nem vettem le a jeleket, hogy mégis mennyire rosszul van. Kezemmel végig simítok szőke fején ami kóctól és a tegnap megpróbáltatásától hullámos. Nagy levegőt vesz, majd mellkasomra téve a kezét, eltolja magát. Reménykedő arccal elkapja a tenyerem, majd maga után húzva engem a nappaliba megyünk.
- Bejössz? - kérdi mintha lényeges lenne, hogy mit válaszolok.
- Bejövök.
Kényelmesen elhelyezkedem abban a fotelben amelyikben valamelyik nap is. Zavartan tördelem az ujjaimat, mikor a konyha felé nézek ahova épp az előbb robogott be a lány. Ajkam belső felét kezdem el harapdálni. Az előttem lévő asztalon egy fehér telefon pihen, és mintha megéreztem volna, az abban a pillanatban csengeni kezdett. De mielőtt megnézhettem volna a kijelzőt Alli ott termett és felvette.
- Szia. - szól bele halkan és kedvesen. - Tudom, hogy nem voltam. Akadt egy ki dolgom este. - ekkor rám pillant. - Stannel voltál? ... Nagyon aranyos vagy, hogy vártál. Majd talán legközelebb. ... Hát mostanság nem nagyon érek rá. Szabadnapot vettem ki. - óvatosan az arcához nyúl, felsóhajt. - Én is remélem. Örülök, hogy hívtál ... Szia. - megszakítva a beszélgetést egy halvány mosollyal az arcán elrakja a telefont a zsebébe. Hiába van tele lila foltokkal, ő még így is gyönyörű.
- Ki volt az? - érdeklődök, hogy mégis ki derítette őt ilyen jó kedvre. Felém kapja a fejét, arcáról egyből lefagy a mosoly.
- Egy ismerősöm. - intézi el ennyivel. Felvonom az egyik szemöldököm és gúnyosan nézek vissza rá.
- Neve nincs? - kérdezek utána, mikor újból elindul a konyhája felé.
- Fontos az? - kiált vissza, hogy jól halljam.
Feszengve ülök az egyébként kényelmes bőrborításon, mikor Alli két bögrével a kezében igyekszik egyensúlyozni. Ahhoz képest, hogy pincérnő, néha nagyon ügyetlen tud lenni. Óvatosan lehajol, majd leteszi az asztalra a gőzölgő italt.
- Tea. - válaszol kérdésemre, mintha csak a fejemben kutatna. A színe teljesen fekete, mondjuk ez a bögre sötét kék belsejére is fogható. Miközben ő a kétszemélyes fotelbe ül és kényelmesen felhúzva a lábát kortyol egyet a bögréből, én is felveszem az asztalról. Belenézek és csak az önarcképem fodrozódó mását látom. Gyorsan belekortyolok mielőtt még Alli rákérdezne, hogy mit is csinálok, majd előre hajolva, megtámaszkodva a térdemen két kezembe fogom a bögrét.
- Finom. - mosolygok kedvesen. Bár nem sokszor iszok teát, és igazából nem is szeretem, ez egész tűrhetőnek tűnik.
- Örülök. - biccent majd még egyet kortyol belőle.
- Szóval... merre jártál tegnap este, pontosan? - Felkapja a fejét és ijedten mered felém.
- Fogalmam sincs, már elmondtam. - oldalra billenti a fejét. Erősebben szorítom meg a bögrét, félő, hogy a felmelegedett oldala teljesen meg fogja égetni a kezem.
- Gondolkozz egy kicsit. Merre indultál el?
- Nem tudom. - válaszol hisztisen. Megvonja a vállát, majd újabbat kortyol. - Csak nem figyeltem oda. - hátrahajtom a fejem. Nyugodj le! Mosolyogva visszanézek rá. Próbálom a legkedvesebb arcomat elővenni.
- Valamire csak emlékszel. - Alli teljesen átlát "kedvességemen". Hunyorogni kezd és bögréje mögül kezd el pislogni rám. Lila foltja most még jobban izzik, mintha csak érzései uralnák az erősségét.
- Mi ez, Harry? Valami kihallgatás? - rázza meg a fejét. Unott arckifejezéssel felkel a helyéről, majd a már üres bögrét a konyhában rakja le. Én is felpattanok a helyemről és utána megyek. Ijedten pislog rám, mikor észreveszi, hogy mögötte állok. Értetlenül néz körbe, mintha szemei segélykiáltást adnának le valahol.
Óvatosan megfogom a kezét. Mosolygok biztatásképp, amitől megenyhül és újból meg akarna ölelni, de most nem gyengülhetek el. Meglepi, hogy nem engedem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Állkapcsom megfeszül. Állánál fogva felemelem arcát, hogy szemtől szembe legyünk. Most figyelnie kell rám.
- Alli, hogy néztek ki a támadóid? - lehunyja a szemét. Nagyot nyel. Tudja, hogy nem menekülhet ezek elől a kérdések elől, többet. Arcán a fájdalom kínkeserves érzése jelenik meg, ahogy visszaemlékezik és annyira bánom, hogy miattam kell ezt tennie. De muszáj kideríteni kik is voltak azok. Nagy valószínűséggel, nem ismerem az illetőket, de ezek után nyitott szemmel fogok járni az utcán.
- Egy 18 év körüli srác volt. Melegítő volt rajta. Kócos fekete haja volt... vagyis feketének tűnt a sötétben - pislog maga elé.
- Mondd tovább! - vállánál fogva tartom őt, hogy az akkor érte sokk ne kerítse újra maga alá.
- Volt vele két idősebb fickó. Magasak voltak, erősek és az egyik srácon, azt hiszem egy kör alakú tetoválás volt. A házak ablakai be voltak deszkázva. Minden lepukkant volt. Nem is járt senki az utcán. - sorol majd egyszer csak rám pillant aggódva - többre tényleg nem emlékszem. - elcsuklik a hangja, én pedig biztatásképp erősen húzom magamhoz. Félénken kapaszkodik bele pólómba. Hiába tartottam az egyetlen olyan személyt a karjaimban, aki a legfontosabb, nem tudtam rá odafigyelni. Fejemben forogtak a fogaskerekek. Kör alakú tetoválás, bedeszkázott ablakok, üresség. Gondolataim át vették felettem az uralmat, amiből Alli ébreszt fel egy jóleső mozdulattal. Karjait nyakam köré tekeri, félénken szinte már könyörgően néz rám. - Ugye nem fogsz semmit csinálni, Harry? - sokszor kell pislognom. Nem szólok semmit, inkább közelebb hajolok. Elveszem a köztünk lévő pár centit. Ajkát óvatosan árasztom el forró puszikkal, mintha félnék, hogy fáj neki. Teljesen meglepődik, de miután uralmam alá kerítem, ő is bele lendül. Ujjaival a tarkómon lévő fürtökkel kezd el játszani, míg az egyiket játékosan meg nem rántja. Ekkor combjainál fogva felkapom, erősen tartom. Már szinte el is felejtettem, hogy mennyire könnyű. Pár lépést teszek, majd felültetem a legközelebbi asztalra. Megkapaszkodik a szélében, majd visszapillant rám. Gyerekes mosolyát, már annyira régen láttam. Felkuncog, majd előrébb hajol, hogy újra megcsókolhassam.
Miután ajkaink kezdenek unalmassá válni - pedig Alli ajkai egyáltalán nem unalmasak - apró puszikkal kezdem sorozni az arcát, amitől ő kicsit hátradől. Mindketten élvezzük, míg el nem érek Alli szeme alá, ahol egy csók után felszisszen. Hátrahőkölök, mikor meghallom. Nem egy jóleső nyögés volt. Akkor veszem észre, hogy a lila terület, milyen pirosan izzik. Alaposan megnézem. Mintha csak smink lenne. A folt szélei, már kezdenek bőrszínűvé válni, de még mindig izzik. Combjaira teszem a kezem, úgy hajolok közelebb. Alli lehunyja a szemeit. Vastag ajkaimmal egy lágy puszit adok az érzékeny területre. A lány kezeit csuklóm köré fonja.
Gyönyörű arca egy tökéletlen sebbel ékeskedik. Felsóhajtok. Nem fogom annyiban hagyni, hogy csak ennyivel megússzák.
Számat szólásra nyitom, de egyszerűen nem jön ki hang. Elakad a szavam, ha csak Allire nézek. Remegek, ha arra gondolok, hogy milyen régóta lehet ilyen az arca. Ekkor beugrik az a pillanat is amikor tegnap egy kis időre eltűnt. Egészen a hajának a tövében egy kis ragtapasz éktelenkedik a sok csúnya sebhely mellett. Lehunyom a szemem.
Hátrálok pár lépést, majd neki dőlve az ajtónak megkérdem.
- Mi történt? - Alli csak bámul rám. Nem akar megszólalni. Nyel egy nagyot majd oldalra fordítja a fejét.
- Tegnap este elhívtak a party folytatására. Kicsit eltévedtem. És megpróbáltak kirabolni. - próbál erősnek tűnni. Magabiztosan felém fordítja a fejét. Kíváncsi a válaszomra, de ahogy végig néz rajtam már tudja, hogy milyen állapotban vagyok. Ujjamat feszülten ütögetem a mögöttem lévő ajtó anyagának.
- Hogy lehettél olyan buta, hogy éjjel egyedül mész ki az utcára? - hangom halk marad. Nem akarom megbántani, de ez a véleményem. Felveszem pillantásait. - Nem szabadott volna elmenned itthonról!
- Szerinted én tudtam, hogy ez lesz? - idegesen az arcára mutat és értetlen fejjel hadonászni kezd - Szerinted én ezt akartam?!
Nyelek egy nagyot. Ellököm magam az ajtótól. Kezemet előrenyújtom mire ő karjaimba hullik. Fejét a mellkasomba temeti. Ijedten próbálok kicsit elhúzódni, hogy ne fájjanak neki az érzékeny pontok, de őt nem érdekli. Vékony kezeivel szorosan fogja a hátamnál lazán lebegő pólót. Én sajátjaimmal védelmezően magamhoz szorítom. Nem is tudom mikor öleltük meg utoljára egymást, így.
Alli percekig tartó halk zokogása és az én gondolataim zuhataga színesíti be a szoba csendjét. Szinte ostorozom magam, amiért tegnap nem voltam itt mellette. Amiért nem vettem le a jeleket, hogy mégis mennyire rosszul van. Kezemmel végig simítok szőke fején ami kóctól és a tegnap megpróbáltatásától hullámos. Nagy levegőt vesz, majd mellkasomra téve a kezét, eltolja magát. Reménykedő arccal elkapja a tenyerem, majd maga után húzva engem a nappaliba megyünk.
- Bejössz? - kérdi mintha lényeges lenne, hogy mit válaszolok.
- Bejövök.
Kényelmesen elhelyezkedem abban a fotelben amelyikben valamelyik nap is. Zavartan tördelem az ujjaimat, mikor a konyha felé nézek ahova épp az előbb robogott be a lány. Ajkam belső felét kezdem el harapdálni. Az előttem lévő asztalon egy fehér telefon pihen, és mintha megéreztem volna, az abban a pillanatban csengeni kezdett. De mielőtt megnézhettem volna a kijelzőt Alli ott termett és felvette.
- Szia. - szól bele halkan és kedvesen. - Tudom, hogy nem voltam. Akadt egy ki dolgom este. - ekkor rám pillant. - Stannel voltál? ... Nagyon aranyos vagy, hogy vártál. Majd talán legközelebb. ... Hát mostanság nem nagyon érek rá. Szabadnapot vettem ki. - óvatosan az arcához nyúl, felsóhajt. - Én is remélem. Örülök, hogy hívtál ... Szia. - megszakítva a beszélgetést egy halvány mosollyal az arcán elrakja a telefont a zsebébe. Hiába van tele lila foltokkal, ő még így is gyönyörű.
- Ki volt az? - érdeklődök, hogy mégis ki derítette őt ilyen jó kedvre. Felém kapja a fejét, arcáról egyből lefagy a mosoly.
- Egy ismerősöm. - intézi el ennyivel. Felvonom az egyik szemöldököm és gúnyosan nézek vissza rá.
- Neve nincs? - kérdezek utána, mikor újból elindul a konyhája felé.
- Fontos az? - kiált vissza, hogy jól halljam.
Feszengve ülök az egyébként kényelmes bőrborításon, mikor Alli két bögrével a kezében igyekszik egyensúlyozni. Ahhoz képest, hogy pincérnő, néha nagyon ügyetlen tud lenni. Óvatosan lehajol, majd leteszi az asztalra a gőzölgő italt.
- Tea. - válaszol kérdésemre, mintha csak a fejemben kutatna. A színe teljesen fekete, mondjuk ez a bögre sötét kék belsejére is fogható. Miközben ő a kétszemélyes fotelbe ül és kényelmesen felhúzva a lábát kortyol egyet a bögréből, én is felveszem az asztalról. Belenézek és csak az önarcképem fodrozódó mását látom. Gyorsan belekortyolok mielőtt még Alli rákérdezne, hogy mit is csinálok, majd előre hajolva, megtámaszkodva a térdemen két kezembe fogom a bögrét.
- Finom. - mosolygok kedvesen. Bár nem sokszor iszok teát, és igazából nem is szeretem, ez egész tűrhetőnek tűnik.
- Örülök. - biccent majd még egyet kortyol belőle.
- Szóval... merre jártál tegnap este, pontosan? - Felkapja a fejét és ijedten mered felém.
- Fogalmam sincs, már elmondtam. - oldalra billenti a fejét. Erősebben szorítom meg a bögrét, félő, hogy a felmelegedett oldala teljesen meg fogja égetni a kezem.
- Gondolkozz egy kicsit. Merre indultál el?
- Nem tudom. - válaszol hisztisen. Megvonja a vállát, majd újabbat kortyol. - Csak nem figyeltem oda. - hátrahajtom a fejem. Nyugodj le! Mosolyogva visszanézek rá. Próbálom a legkedvesebb arcomat elővenni.
- Valamire csak emlékszel. - Alli teljesen átlát "kedvességemen". Hunyorogni kezd és bögréje mögül kezd el pislogni rám. Lila foltja most még jobban izzik, mintha csak érzései uralnák az erősségét.
- Mi ez, Harry? Valami kihallgatás? - rázza meg a fejét. Unott arckifejezéssel felkel a helyéről, majd a már üres bögrét a konyhában rakja le. Én is felpattanok a helyemről és utána megyek. Ijedten pislog rám, mikor észreveszi, hogy mögötte állok. Értetlenül néz körbe, mintha szemei segélykiáltást adnának le valahol.
Óvatosan megfogom a kezét. Mosolygok biztatásképp, amitől megenyhül és újból meg akarna ölelni, de most nem gyengülhetek el. Meglepi, hogy nem engedem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Állkapcsom megfeszül. Állánál fogva felemelem arcát, hogy szemtől szembe legyünk. Most figyelnie kell rám.
- Alli, hogy néztek ki a támadóid? - lehunyja a szemét. Nagyot nyel. Tudja, hogy nem menekülhet ezek elől a kérdések elől, többet. Arcán a fájdalom kínkeserves érzése jelenik meg, ahogy visszaemlékezik és annyira bánom, hogy miattam kell ezt tennie. De muszáj kideríteni kik is voltak azok. Nagy valószínűséggel, nem ismerem az illetőket, de ezek után nyitott szemmel fogok járni az utcán.
- Egy 18 év körüli srác volt. Melegítő volt rajta. Kócos fekete haja volt... vagyis feketének tűnt a sötétben - pislog maga elé.
- Mondd tovább! - vállánál fogva tartom őt, hogy az akkor érte sokk ne kerítse újra maga alá.
- Volt vele két idősebb fickó. Magasak voltak, erősek és az egyik srácon, azt hiszem egy kör alakú tetoválás volt. A házak ablakai be voltak deszkázva. Minden lepukkant volt. Nem is járt senki az utcán. - sorol majd egyszer csak rám pillant aggódva - többre tényleg nem emlékszem. - elcsuklik a hangja, én pedig biztatásképp erősen húzom magamhoz. Félénken kapaszkodik bele pólómba. Hiába tartottam az egyetlen olyan személyt a karjaimban, aki a legfontosabb, nem tudtam rá odafigyelni. Fejemben forogtak a fogaskerekek. Kör alakú tetoválás, bedeszkázott ablakok, üresség. Gondolataim át vették felettem az uralmat, amiből Alli ébreszt fel egy jóleső mozdulattal. Karjait nyakam köré tekeri, félénken szinte már könyörgően néz rám. - Ugye nem fogsz semmit csinálni, Harry? - sokszor kell pislognom. Nem szólok semmit, inkább közelebb hajolok. Elveszem a köztünk lévő pár centit. Ajkát óvatosan árasztom el forró puszikkal, mintha félnék, hogy fáj neki. Teljesen meglepődik, de miután uralmam alá kerítem, ő is bele lendül. Ujjaival a tarkómon lévő fürtökkel kezd el játszani, míg az egyiket játékosan meg nem rántja. Ekkor combjainál fogva felkapom, erősen tartom. Már szinte el is felejtettem, hogy mennyire könnyű. Pár lépést teszek, majd felültetem a legközelebbi asztalra. Megkapaszkodik a szélében, majd visszapillant rám. Gyerekes mosolyát, már annyira régen láttam. Felkuncog, majd előrébb hajol, hogy újra megcsókolhassam.
Miután ajkaink kezdenek unalmassá válni - pedig Alli ajkai egyáltalán nem unalmasak - apró puszikkal kezdem sorozni az arcát, amitől ő kicsit hátradől. Mindketten élvezzük, míg el nem érek Alli szeme alá, ahol egy csók után felszisszen. Hátrahőkölök, mikor meghallom. Nem egy jóleső nyögés volt. Akkor veszem észre, hogy a lila terület, milyen pirosan izzik. Alaposan megnézem. Mintha csak smink lenne. A folt szélei, már kezdenek bőrszínűvé válni, de még mindig izzik. Combjaira teszem a kezem, úgy hajolok közelebb. Alli lehunyja a szemeit. Vastag ajkaimmal egy lágy puszit adok az érzékeny területre. A lány kezeit csuklóm köré fonja.
Gyönyörű arca egy tökéletlen sebbel ékeskedik. Felsóhajtok. Nem fogom annyiban hagyni, hogy csak ennyivel megússzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése