Nagyon sajnálom, hogy megint ennyit késtem a résszel, de gyakran belefelejtkezek a tanulásba, vagy megpróbálok pihenni, így nem sok időm marad erre. Igyekszek újra ráállni a megszokott időpontra. Ígérem többet nem lesz ilyen! Remélem azért jól sikerült a rész. Jó olvasást! xx Taylor
HARRY STYLES
 |
| Arsonist's Lullabye |
Bambán pislogok magam elé. Fejemet szinte azonnal kapom fel, mikor a nevemen szólítanak. Elmosolyodom, majd biccentek egyet az előttem ülő Marynek, aki szintén elmosolyodik és felpattan a helyéről. Vörös körsálából kibújva, azt a padra dobja, majd elindul a pult felé. Nagyot sóhajtok. Hogy kerülök én ide?! Többször átfut a fejemen ez a gondolat, hisz magam sem értem mit keresek itt. Apró pillantásokat vetek Mary hosszú lábaira és derekát csapdosó szőkés barna hajára. Éppen a pult előtt hátrafordul. Elpirulva vigyorodik el, mint egy kisiskolás lány, majd miután a pult mögött álló hölgy megszólítja visszafordul.
Megforgatom a szemem. Még a pad is kényelmetlennek tűnik ebben a kávézóban, ahol még életemben nem jártam. Megvallva az őszintét, még a környéken sem jártam. Mary lakhelyét eddig számomra sűrű köd fedte , ám most éppen hogy ő állt elő ezzel a csodás ötlettel, miszerint ugorjak el erre. Teljesen hülye voltam, hogy belementem. Felkönyökölök az asztalra, államat a tenyerembe temetem. A kinti naplemente miatt az ablak teljesen visszatükrözi az alakomat. Nem nézek ki túl jól.
- Minden rendben? - vékony hangja zavarja a fülem. Kiráz a hideg, majd mosolyogva felé fordulok. Bólintok mire az előbb rendelt kávét a kezembe nyomja. - Örülök, hogy eljöttél. - ecseteli, saját italát az asztalra rakja, majd nehézkesen de beül velem szembe. Kedvetlenül nézem őt. Semmi érzelmet nem vált ki belőlem vörös ajka és arcába lógó tincsei, amikért oly régen még majd megőrültem.
- Köszönöm a kávét. - jegyzem meg mellékesen. Gödröcskék jelennek meg pirosas pofiján, majd belekortyol a pohárba, hogy fedje zavartságát. - És... - fejemben hirtelen egy kérdés sem jutott eszembe, amivel egyáltalán valami témát fel tudnék hozni, hogy ne üljünk kukán - szereted ezt a helyet? - Mary szemei egy kicsit kidüllednek, szájától elemeli a poharat, hogy beszélhessen.
- Imádom! Nagyon finom a kávéjuk. - ecseteli lelkesen - Mondjuk a székek nem túl kényelmesek. - egyből a starbucks kipárnázott ülőkéinek képe ugrik be. Lassan pislogok, magam egy sokkal barátságosabb helyre képzelem. - Meg hát pont itt lakok a kávézó felett. - arcom nem fordítom felé. Bámulok ki az ablakon közben bólogatok, mint egy pszichiátriáról szökött beteg. - Ha gondolod, akkor bemutathatom....
Telefonom hangos csörgésbe kezd, ami az egész kávézót átjárja, hisz rajtunk és a pultban álló nőn kívül senki más nem tartózkodik a helységben. Mutató ujjamat Mary felé mutatom, majd biztatóan biccentek. Kávéját ajkaihoz emeli, majd kicsiket kortyolva ő is kinéz az ablakon.
- Háló? - szólok bele a telefonba anélkül, hogy legalább a névre rápillantanék.
- H.! - rekedt irritáló hang szól bele a másik oldalról. Jól ismerem őt. Arról nem is beszélve, hogy már ezer éve nem hívott így senki. - Hogy vagy?
- Mit akarsz? - fogaim közt csak úgy sercegnek a betűk.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy merre jársz mostanság. Rég nem hallottam rólad. - J nagyon szórakoztatónak találja idegességem. Tudja, hogy már azzal, hogy felhívott teljesen felhúzott.
- Az nem fontos, hogy merre vagyok. - próbálok teljes magabiztosságot színlelni, miközben látom Mary néha lopott félénk pillantásait. - Szóval? - próbálom minél gyorsabban lerendezni az egészet.
- Jaj, ha már ennyire siettetsz. - sértődést játszik, de szinte látom magam előtt elégedett mosolyát ahogy szétterül kegyetlenül éles arcán.
Utolsó találkozásunkkor haja erősen felborotvált volt oldalt, feje tetején pedig hátranyalva hosszú hajszálai. Szeme alatt vörösen izzott a bőr az általam mért ütés miatt. Megkapaszkodott a háztető korlátjában. Hatalmas szemei könyörgően pislogtak rám, de én nem kegyelmeztem. Kezemet újra emeltem, majd ütöttem. Zihálva és kimerülten figyeltem ahogy kábultan véres ajkakkal esik a földre. Kicsit megszédültem, majd erőt véve magamon hátat fordítva elindultam a hatalmas épület lépcsőházának ajtaja felé.
- Lenne egy kis feladat. Tőlem akár a nődet is hozhatod. - köpködi a szavakat flegmán. Nyelek egyet. Elfordulok Marytől majd hangom erősségéből kissé lejjebb veszek. Összevont szemöldökkel bámulom a kávézó kockás csempéjét.
- Nem dolgozok neked. - és habár nem akartam felhozni őt... - Allit pedig hagyd ki ebből.
- Mert mi történt a kis hős szerelmes párral?
- Nincs semmiféle szerelmes pár.
- Ó - hangját hosszan elnyújtja, sajnálatot fejez ki, csak úgy csöpög belőle az irónia - Akkor épp ideális.
- Ettől eltekintve nem dolgozok neked. - a másik oldalról J halkan nevet, majd mintha teljesen el is tűnne a vonalból, de nincs ilyen szerencsém.
- Elkotródott a szuka, mindvégig ezért sírt a pofád. Még mindig ugyanaz a véleményem róla mint mikor a tetőn voltunk - az agyamon átfut minden egyes szava amit odafent mondott Alliről - DE nem kell ő neked. Mégis mi volt benne a jó? Meghúztad egyszer, kétszer. Ugyan Harry. Megéri emiatt marnunk egymást, hogyha dobott a nő? - ajkaim elválnak. Nyelek egyet. Az igazság, hogy teljesen igaza van. Tenyeremmel végigsimítok az arcomon. A ráncok tucatszámra jelennek meg a homlokomon. J hagy egy kis szünetet mielőtt belekezd következő mondatában. Nagyon jól tudja, hogy az agyamban csak úgy kattognak a fogaskerekek jelen pillanatban. - 24 órád lesz választ adni, de ez azt hiszem egyértelmű. Visszamegyünk a kezdetekhez. Az Angliába tartó repülőjegyed a hálószobádban lesz az ágyadon. - kínomban elnevetem magam. Tipikus J. Minden egyes lépésemet tudja előre, sőt ő talán már sokkal előrébb jár fejben. A vonal hirtelen kisípol. Eltűnt.
- Sajnálom Mary! - össze-vissza kapkodom a fejem, majd visszahajolok hozzá. Félénken mosolyog egyet, majd megrázza a fejét. Kortyol egyet a kávéjából, mire én a sajátomra nézek ami biztos, hogy már teljesen kihűlt.
- Szóval külön utakon jártok Allivel? - kérdi még mindig megszeppenve. Arcomra sármos, féloldalas mosoly csúszik ahogy eszembe jut az említett lány arca. Felpillantok a velem szemben ülőre aki érdeklődéssel rejti el egyre jobban kunkorodó mosolyát. Megrázom a fejem, s ezzel mintha a fejemből is kitörölném a szőke lány képét. - Hát... sajnálom. - jegyzi meg takargatva piruló arcát.
- Én is. - mosolygok bágyadtan a kávém felé, amit lassan a számhoz emelek, majd kortyolok belőle.
Lassan nyitom ki a hálószoba ajtót. Fejemben végigpörgetem a délután történéseit. A találkozás Maryvel, a beszélgetés J-vel, a kellemetlen magyarázkodás Marynek, hogy miért is kell olyan hamar hazasietnem és a még kellemetlenebb csók az ölelésünk végén. Keserű volt és kávé illatú. Ajkai érdesek voltak, mintha borotvák próbáltak volna apró darabokra szabdalni. Alig pár másodperc volt. Utána minden megváltozott. Mary feje felett mintha szívecskék repkedtek volna, én meg csak felhúztam a kapucnim, hogy a fejem felett keringő eső felhők el ne áztassák arcom.
Kiráz a hideg, hogyha arra gondolok, hogy talán többször is kell találkoznom vele. Hacsak....
Tekintetem az ágyamon heverő borítékra esik. Felvonom egyik szemöldökömet. Lehuppanok az ágyamra, majd kinyitom a levelet. A repülő jegy az ölembe esik, arra pedig egy kocsi kulcs. Értetlenül pislogok a slusszkulcsra , majd kijjebb nyitom a boríték száját, hogy utána nézzek, van-e valamiféle indok erre. Mint ahogy arra számítottam, egy alig pár soros levélke pihen a boríték alján, amit azonnal kihajtogatok.
A hintó a tiéd. Flangálj csak a reptér körül, csak semmi tilos parkolás. J.
Végigsimítok az arcomon, nagyot sóhajtva. Lehet, hogy tényleg ez lenne a helyes?
Megforgatom a szemem. Még a pad is kényelmetlennek tűnik ebben a kávézóban, ahol még életemben nem jártam. Megvallva az őszintét, még a környéken sem jártam. Mary lakhelyét eddig számomra sűrű köd fedte , ám most éppen hogy ő állt elő ezzel a csodás ötlettel, miszerint ugorjak el erre. Teljesen hülye voltam, hogy belementem. Felkönyökölök az asztalra, államat a tenyerembe temetem. A kinti naplemente miatt az ablak teljesen visszatükrözi az alakomat. Nem nézek ki túl jól.
- Minden rendben? - vékony hangja zavarja a fülem. Kiráz a hideg, majd mosolyogva felé fordulok. Bólintok mire az előbb rendelt kávét a kezembe nyomja. - Örülök, hogy eljöttél. - ecseteli, saját italát az asztalra rakja, majd nehézkesen de beül velem szembe. Kedvetlenül nézem őt. Semmi érzelmet nem vált ki belőlem vörös ajka és arcába lógó tincsei, amikért oly régen még majd megőrültem.
- Köszönöm a kávét. - jegyzem meg mellékesen. Gödröcskék jelennek meg pirosas pofiján, majd belekortyol a pohárba, hogy fedje zavartságát. - És... - fejemben hirtelen egy kérdés sem jutott eszembe, amivel egyáltalán valami témát fel tudnék hozni, hogy ne üljünk kukán - szereted ezt a helyet? - Mary szemei egy kicsit kidüllednek, szájától elemeli a poharat, hogy beszélhessen.
- Imádom! Nagyon finom a kávéjuk. - ecseteli lelkesen - Mondjuk a székek nem túl kényelmesek. - egyből a starbucks kipárnázott ülőkéinek képe ugrik be. Lassan pislogok, magam egy sokkal barátságosabb helyre képzelem. - Meg hát pont itt lakok a kávézó felett. - arcom nem fordítom felé. Bámulok ki az ablakon közben bólogatok, mint egy pszichiátriáról szökött beteg. - Ha gondolod, akkor bemutathatom....
Telefonom hangos csörgésbe kezd, ami az egész kávézót átjárja, hisz rajtunk és a pultban álló nőn kívül senki más nem tartózkodik a helységben. Mutató ujjamat Mary felé mutatom, majd biztatóan biccentek. Kávéját ajkaihoz emeli, majd kicsiket kortyolva ő is kinéz az ablakon.
- Háló? - szólok bele a telefonba anélkül, hogy legalább a névre rápillantanék.
- H.! - rekedt irritáló hang szól bele a másik oldalról. Jól ismerem őt. Arról nem is beszélve, hogy már ezer éve nem hívott így senki. - Hogy vagy?
- Mit akarsz? - fogaim közt csak úgy sercegnek a betűk.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy merre jársz mostanság. Rég nem hallottam rólad. - J nagyon szórakoztatónak találja idegességem. Tudja, hogy már azzal, hogy felhívott teljesen felhúzott.
- Az nem fontos, hogy merre vagyok. - próbálok teljes magabiztosságot színlelni, miközben látom Mary néha lopott félénk pillantásait. - Szóval? - próbálom minél gyorsabban lerendezni az egészet.
- Jaj, ha már ennyire siettetsz. - sértődést játszik, de szinte látom magam előtt elégedett mosolyát ahogy szétterül kegyetlenül éles arcán.
Utolsó találkozásunkkor haja erősen felborotvált volt oldalt, feje tetején pedig hátranyalva hosszú hajszálai. Szeme alatt vörösen izzott a bőr az általam mért ütés miatt. Megkapaszkodott a háztető korlátjában. Hatalmas szemei könyörgően pislogtak rám, de én nem kegyelmeztem. Kezemet újra emeltem, majd ütöttem. Zihálva és kimerülten figyeltem ahogy kábultan véres ajkakkal esik a földre. Kicsit megszédültem, majd erőt véve magamon hátat fordítva elindultam a hatalmas épület lépcsőházának ajtaja felé.
- Lenne egy kis feladat. Tőlem akár a nődet is hozhatod. - köpködi a szavakat flegmán. Nyelek egyet. Elfordulok Marytől majd hangom erősségéből kissé lejjebb veszek. Összevont szemöldökkel bámulom a kávézó kockás csempéjét.
- Nem dolgozok neked. - és habár nem akartam felhozni őt... - Allit pedig hagyd ki ebből.
- Mert mi történt a kis hős szerelmes párral?
- Nincs semmiféle szerelmes pár.
- Ó - hangját hosszan elnyújtja, sajnálatot fejez ki, csak úgy csöpög belőle az irónia - Akkor épp ideális.
- Ettől eltekintve nem dolgozok neked. - a másik oldalról J halkan nevet, majd mintha teljesen el is tűnne a vonalból, de nincs ilyen szerencsém.
- Elkotródott a szuka, mindvégig ezért sírt a pofád. Még mindig ugyanaz a véleményem róla mint mikor a tetőn voltunk - az agyamon átfut minden egyes szava amit odafent mondott Alliről - DE nem kell ő neked. Mégis mi volt benne a jó? Meghúztad egyszer, kétszer. Ugyan Harry. Megéri emiatt marnunk egymást, hogyha dobott a nő? - ajkaim elválnak. Nyelek egyet. Az igazság, hogy teljesen igaza van. Tenyeremmel végigsimítok az arcomon. A ráncok tucatszámra jelennek meg a homlokomon. J hagy egy kis szünetet mielőtt belekezd következő mondatában. Nagyon jól tudja, hogy az agyamban csak úgy kattognak a fogaskerekek jelen pillanatban. - 24 órád lesz választ adni, de ez azt hiszem egyértelmű. Visszamegyünk a kezdetekhez. Az Angliába tartó repülőjegyed a hálószobádban lesz az ágyadon. - kínomban elnevetem magam. Tipikus J. Minden egyes lépésemet tudja előre, sőt ő talán már sokkal előrébb jár fejben. A vonal hirtelen kisípol. Eltűnt.
- Sajnálom Mary! - össze-vissza kapkodom a fejem, majd visszahajolok hozzá. Félénken mosolyog egyet, majd megrázza a fejét. Kortyol egyet a kávéjából, mire én a sajátomra nézek ami biztos, hogy már teljesen kihűlt.
- Szóval külön utakon jártok Allivel? - kérdi még mindig megszeppenve. Arcomra sármos, féloldalas mosoly csúszik ahogy eszembe jut az említett lány arca. Felpillantok a velem szemben ülőre aki érdeklődéssel rejti el egyre jobban kunkorodó mosolyát. Megrázom a fejem, s ezzel mintha a fejemből is kitörölném a szőke lány képét. - Hát... sajnálom. - jegyzi meg takargatva piruló arcát.
- Én is. - mosolygok bágyadtan a kávém felé, amit lassan a számhoz emelek, majd kortyolok belőle.
Lassan nyitom ki a hálószoba ajtót. Fejemben végigpörgetem a délután történéseit. A találkozás Maryvel, a beszélgetés J-vel, a kellemetlen magyarázkodás Marynek, hogy miért is kell olyan hamar hazasietnem és a még kellemetlenebb csók az ölelésünk végén. Keserű volt és kávé illatú. Ajkai érdesek voltak, mintha borotvák próbáltak volna apró darabokra szabdalni. Alig pár másodperc volt. Utána minden megváltozott. Mary feje felett mintha szívecskék repkedtek volna, én meg csak felhúztam a kapucnim, hogy a fejem felett keringő eső felhők el ne áztassák arcom.
Kiráz a hideg, hogyha arra gondolok, hogy talán többször is kell találkoznom vele. Hacsak....
Tekintetem az ágyamon heverő borítékra esik. Felvonom egyik szemöldökömet. Lehuppanok az ágyamra, majd kinyitom a levelet. A repülő jegy az ölembe esik, arra pedig egy kocsi kulcs. Értetlenül pislogok a slusszkulcsra , majd kijjebb nyitom a boríték száját, hogy utána nézzek, van-e valamiféle indok erre. Mint ahogy arra számítottam, egy alig pár soros levélke pihen a boríték alján, amit azonnal kihajtogatok.
A hintó a tiéd. Flangálj csak a reptér körül, csak semmi tilos parkolás. J.
Végigsimítok az arcomon, nagyot sóhajtva. Lehet, hogy tényleg ez lenne a helyes?
Taylor H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése