 |
| Shout |
HARRY STYLES
Gondosan próbálok egy szürke pulóvert összehajtogatni, de ez sosem volt az erősségem. Sokadjára igyekszem normálisan berakni a ruhaneműt a bőröndömbe, de valahogy sosem jó. Miután újból kiveszem - mert összegyűrődött - egészen közel emelem az arcomhoz. Az apró szálakat vizsgálom. Az igazság az, hogy ez is a régi életemre emlékeztet, amit épp most készülök itt hagyni. A földre vágom a többi nadrág és pulcsi közé. Sóhajtva emelem fel az üres utazótáskát, amit ki is dobhatnék az ablakon, mert úgy sem használom. Zsebre teszem a kezem. Azt hiszem én készen állok az utazásra. Körülnézek a mocskos szobában, ami tele van Allivel töltött éjszakák emlékeivel, az illatával, szerelemmel, érzésekkel. Unottan fújok egyet a levegőbe, majd hátat fordítva mindennek kisétálok a hálószobámból.
Ráérősen sétálok a pulthoz ahol a borítékból félig-meddig kilátszódó repülőjegyemért nyúlok. Forgatom egy ideig egyik sarkától a másikig, de a gondolat a fejemben, miszerint itt hagyok mindent - újra - még nem teljesen tiszta. Sokszor átfutott már a fejemben, mindaz ami ellene és mindaz ami mellette szól, de nem tudnék választani. Mégis megpróbáltam a táskámba bepakolni, talán tudatosan felkészülve az utazásra. De mégis csak J. Sosem szabadna bíznom benne még egyszer és az a baj, hogy ezt már rengetegszer megszegtem, hiába.
A bejárati ajtón hirtelen kopogtatni kezdenek én pedig ijedten dugom farzsebembe a jegyet, majd pólómat gondosan ráhúzom a zsebre. Gyanakvóan közelítek az ajtóhoz, a kint kopogtató személy minden bizonyára még nem ment el. Egészen odahajolok a fához, mire az megremeg a befelé kívánkozó személy ütéseitől. Megrázom a fejem. Mit bujkálok?! Férfiasan megmarkolom a kilincset, majd - erősebben mint szeretném - kirántom a helyéről.
- Nem hiszem el, hogy nem tudod kinyitni ezt a kibaszott ajtót... - szitkozódva beront a nappaliba, majd kérdőre vonva végig néz rajtam - Hogy nézel ki?! - felháborító ahogy Stan se köszönés vagy egyéb jó szó nélkül beállat hozzám és izzó szemekkel méreget. Összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. - Akkora idióta vagy. - beletúr barnán csillogó hajába majd kezeit melegítőnadrágjához csapja lazán. Elképedek rajta, hogy még ilyen hideg időkben is csak ilyen ruhában van, sem egy melegebb kabát vagy egy bakancs. Egy kardigán és egy edzőcipő neki bőven elég. Arca kicsit kipirosodva, azért a hideg az arcát elég könnyen eléri, így ott a legfogékonyabb. De talán most nem a hideg miatt annyira izzó az arca. Csak forgatja a fejét és közben mintha átkokat mormolna magába.
- Megkérdezhetem, hogy mit szeretnél? - halvány mosolyt erőltetek arcomra miután elviseltem Stan minden bántó szavát és zsörtölődő gondolatait amiket szemeivel közvetített. Barátom megilletődve pislog rám hatalmas szemeivel. Úgy tesz mintha mindent meg kéne értenem zavart viselkedéséből. Végig simít arcán, majd tudván, hogy háta mögött egy kényelmes szék pihen, hátraveti magát.
- Most jövök Allitől. - ahogy kiejti a nevét megfeszülök, de próbálok higgadtnak tűnni, mint akit még egy kis mértékben sem érdekel. Tulajdonképpen hiába tagadom, az utóbbi pár napban csak ő járt a fejemben, mint indok amiért itt kell maradnom. Stan megrázza fejét, kezét tördelve az ablakra néz, majd vissza rám. - Mióta tart Maryvel?
- Tessék?! - vágok vissza azonnal még hatásszünetet sem hagyva párbeszédünk között.
- Alli elmondta, ne add a hülyét. - szemeit megforgatva megkapaszkodik a szék karfájában majd fellöki magát így már szemben áll velem.
A levegő teljesen megfagy közöttünk, főleg azért mert nekem fogalmam sincs miről beszél és, hogy egyáltalán mi közöm lenne Maryhez. Hiába vágom értetlen fintoros képem az előttem álló idegesen próbál fejembe látni, mintha onnan több dolgot megtudna az ügyről, de az igazság az, hogy csak ürességet találna az ezzel kapcsolatos témában. Az tény, hogy eltöltöttünk egy kis időt a kávézóban, de semmi több. Alig mondható beszélgetésnek az a fél óra amíg ott tartózkodtunk.
- Nem tudom miről beszélsz. - vonok vállat már kevésbé idegesen, mint az elején, amivel Stant eléggé felhúzom. Szemei villogni kezdenek.
- Kurvára felidegesítetted ezzel Allit. - hangjában teljes higgadtság cseng, habár szavai nem erről árulkodnak. Ledermedve állok. Várom, hogy még többet mondjon Alliről, tudni akarom mi folyik itt és , hogy megint miért én lettem pellengérre állítva. - Mary bent volt a kávézóban és beszélgettek egy kicsit. Elmondta, hogy eléggé összemelegedtetek meg hogy sok időt töltötök együtt .. igazából nem is értem mit is mondott már... - nem várom meg mondandója végét az előszobába rohanok, kabátomat lekapom a fogasról és sietve belebújok - Most mégis mit csinálsz?
- Hol van Alli? - kérdem miközben megpróbálom felkapni a cipőimet. Le kell hajolnom, hogy bekössem a cipőfűzőt, ám ekkor hallom a kis vékony koppanást ahogy a repülőjegyem kicsússzan a zsebemből és a földre hull. Mielőtt még reagálhatnék Stan felkapja és alaposan megvizsgálja.
- Ez mégis mi? - felvont szemöldökkel nézegeti, majd kikapom a kezéből.
- Hol van Alli?! - kérdem egy szinttel erősebb hangon, a repülőjegyet a kabátom szőrős belső zsebébe dugom.
- Az egy repülőjegy volt? - értetlenkedik az előttem álló. Felsóhajtok, látom vele nem megyek semmire. Gyors léptekkel futok az ajtóhoz, már nyitnám is, mikor megszólal mögöttem. - Most nincs otthon.
- Stan, ne szórakozz. Nem kérdezem újra. Hol van Alli? - vibráló szemekkel pislogok vissza rá. Szemöldökét összehúzza és magabiztosan áll a nappalim és az előszoba közötti küszöbön.
- Dolga van.
- Hol?
- Találkozója van valakivel. Hagyd őt békén. - erős kezével eltolja a mellkasom, így ő kerül az ajtóba.
- De mégis kivel?!
Ráérősen sétálok a pulthoz ahol a borítékból félig-meddig kilátszódó repülőjegyemért nyúlok. Forgatom egy ideig egyik sarkától a másikig, de a gondolat a fejemben, miszerint itt hagyok mindent - újra - még nem teljesen tiszta. Sokszor átfutott már a fejemben, mindaz ami ellene és mindaz ami mellette szól, de nem tudnék választani. Mégis megpróbáltam a táskámba bepakolni, talán tudatosan felkészülve az utazásra. De mégis csak J. Sosem szabadna bíznom benne még egyszer és az a baj, hogy ezt már rengetegszer megszegtem, hiába.
A bejárati ajtón hirtelen kopogtatni kezdenek én pedig ijedten dugom farzsebembe a jegyet, majd pólómat gondosan ráhúzom a zsebre. Gyanakvóan közelítek az ajtóhoz, a kint kopogtató személy minden bizonyára még nem ment el. Egészen odahajolok a fához, mire az megremeg a befelé kívánkozó személy ütéseitől. Megrázom a fejem. Mit bujkálok?! Férfiasan megmarkolom a kilincset, majd - erősebben mint szeretném - kirántom a helyéről.
- Nem hiszem el, hogy nem tudod kinyitni ezt a kibaszott ajtót... - szitkozódva beront a nappaliba, majd kérdőre vonva végig néz rajtam - Hogy nézel ki?! - felháborító ahogy Stan se köszönés vagy egyéb jó szó nélkül beállat hozzám és izzó szemekkel méreget. Összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. - Akkora idióta vagy. - beletúr barnán csillogó hajába majd kezeit melegítőnadrágjához csapja lazán. Elképedek rajta, hogy még ilyen hideg időkben is csak ilyen ruhában van, sem egy melegebb kabát vagy egy bakancs. Egy kardigán és egy edzőcipő neki bőven elég. Arca kicsit kipirosodva, azért a hideg az arcát elég könnyen eléri, így ott a legfogékonyabb. De talán most nem a hideg miatt annyira izzó az arca. Csak forgatja a fejét és közben mintha átkokat mormolna magába.
- Megkérdezhetem, hogy mit szeretnél? - halvány mosolyt erőltetek arcomra miután elviseltem Stan minden bántó szavát és zsörtölődő gondolatait amiket szemeivel közvetített. Barátom megilletődve pislog rám hatalmas szemeivel. Úgy tesz mintha mindent meg kéne értenem zavart viselkedéséből. Végig simít arcán, majd tudván, hogy háta mögött egy kényelmes szék pihen, hátraveti magát.
- Most jövök Allitől. - ahogy kiejti a nevét megfeszülök, de próbálok higgadtnak tűnni, mint akit még egy kis mértékben sem érdekel. Tulajdonképpen hiába tagadom, az utóbbi pár napban csak ő járt a fejemben, mint indok amiért itt kell maradnom. Stan megrázza fejét, kezét tördelve az ablakra néz, majd vissza rám. - Mióta tart Maryvel?
- Tessék?! - vágok vissza azonnal még hatásszünetet sem hagyva párbeszédünk között.
- Alli elmondta, ne add a hülyét. - szemeit megforgatva megkapaszkodik a szék karfájában majd fellöki magát így már szemben áll velem.
A levegő teljesen megfagy közöttünk, főleg azért mert nekem fogalmam sincs miről beszél és, hogy egyáltalán mi közöm lenne Maryhez. Hiába vágom értetlen fintoros képem az előttem álló idegesen próbál fejembe látni, mintha onnan több dolgot megtudna az ügyről, de az igazság az, hogy csak ürességet találna az ezzel kapcsolatos témában. Az tény, hogy eltöltöttünk egy kis időt a kávézóban, de semmi több. Alig mondható beszélgetésnek az a fél óra amíg ott tartózkodtunk.
- Nem tudom miről beszélsz. - vonok vállat már kevésbé idegesen, mint az elején, amivel Stant eléggé felhúzom. Szemei villogni kezdenek.
- Kurvára felidegesítetted ezzel Allit. - hangjában teljes higgadtság cseng, habár szavai nem erről árulkodnak. Ledermedve állok. Várom, hogy még többet mondjon Alliről, tudni akarom mi folyik itt és , hogy megint miért én lettem pellengérre állítva. - Mary bent volt a kávézóban és beszélgettek egy kicsit. Elmondta, hogy eléggé összemelegedtetek meg hogy sok időt töltötök együtt .. igazából nem is értem mit is mondott már... - nem várom meg mondandója végét az előszobába rohanok, kabátomat lekapom a fogasról és sietve belebújok - Most mégis mit csinálsz?
- Hol van Alli? - kérdem miközben megpróbálom felkapni a cipőimet. Le kell hajolnom, hogy bekössem a cipőfűzőt, ám ekkor hallom a kis vékony koppanást ahogy a repülőjegyem kicsússzan a zsebemből és a földre hull. Mielőtt még reagálhatnék Stan felkapja és alaposan megvizsgálja.
- Ez mégis mi? - felvont szemöldökkel nézegeti, majd kikapom a kezéből.
- Hol van Alli?! - kérdem egy szinttel erősebb hangon, a repülőjegyet a kabátom szőrős belső zsebébe dugom.
- Az egy repülőjegy volt? - értetlenkedik az előttem álló. Felsóhajtok, látom vele nem megyek semmire. Gyors léptekkel futok az ajtóhoz, már nyitnám is, mikor megszólal mögöttem. - Most nincs otthon.
- Stan, ne szórakozz. Nem kérdezem újra. Hol van Alli? - vibráló szemekkel pislogok vissza rá. Szemöldökét összehúzza és magabiztosan áll a nappalim és az előszoba közötti küszöbön.
- Dolga van.
- Hol?
- Találkozója van valakivel. Hagyd őt békén. - erős kezével eltolja a mellkasom, így ő kerül az ajtóba.
- De mégis kivel?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése