 |
| Do it like a dude |
HARRY STYLES
A Tv elhomályosodik attól a gőzfelhőtől, amit Alli okozott a fürdőszobában. Bár napokig elnézegetném a testéről és hajából csöpögő vízcseppeket, kedvem mégsem a legfenségesebb. Unottan pillantok a lányról a Tv-re, ahol persze semmi normális műsor nem megy- mint általában. Érzem magamon a pillantását, mindjárt jön az a bizonyos mondat:
- Nélküled nem megyek el, Harry. – fejét oldalra billenti, kezével megigazítja a törölközőt, amit még a fürdőszobában magára csavart. Megforgatom szemeimet és hátat fordítva neki, a garnitúra párnás, zárt része felé fordulok.
Mióta Stan felhívta többször is átrágtuk magunkat ezen a témán, de persze mindennek csak annyi vége lett, hogy Alli úgy döntött ő elmegy készülődni. Nagyon jól tudja mi a véleményem arról a társaságról – nem mintha nem szeretném őket -, egyszerűen már nem illek oda. Míg barátnőm fürdött fejemben többször is lepörgettem az eseményt, mikor megérkezünk Poppyhoz és cseppet sem kellemesen reagálnak érkezésemre.
- Nincs ruhám. – suttogja angyali hanggal fülembe, amitől kiráz a hideg. Arcomra halvány mosoly kúszik, bár ő ezt nem látja. – Esetleg fel tudnál ajánlani valamit számomra?
- Mit szólsz … - felé fordulok, hogy lássam fürkésző zöld tekintetét. Órákra el tudnék veszni abban a szempárban. Érdeklődve hajol le hozzám, kezeit térdén tartja, hogy megtámassza magát. Gyors mozdulattal kapom le magamról az eddig viselt felsőt – mondjuk ehhez? – kacér csengéssel a hangomban nyújtom felé a ruhaneműt. Szeme csillog, ahogy felsőtestem megmutatkozik előtte. Mosolyát takargatva hajtja le fejét, így még hullámos fürtökben száradó haja az arcába omlik. Elkapom karját és magamra rántom. Törékeny testével mellkasomra esik, beszédes mosollyal az arcán kezdi vizsgálgatni a szám. Alig választ el minket pár centi, olyan vonzódás van közöttünk mint egy pozitív és egy negatív mágnes között, szétszakíthatatlan.
- Ha ezt nekem adod, akkor te mit veszel fel? – kérdi halkan, ujjával köröket rajzol az egyik tetoválásom köré. Mutatóujjamat az állához emelem, majd felemelem fejét, hogy rám nézzen. Fintorogni kezd, míg ajkamat egy halk nevetés hagyja el.
- Hát, úgy tűnik itt kell maradjunk, mert nincs mit felvennem. – biggyesztem le alsó ajkamat, mire Alli karjait nyakam köré fonja és vörös száját az enyémhez nyomja. A kezdetleges félénk csókból heves érzelmek vágtak közénk. Hosszú körmeit sokadjára húzza végig mellkasomon, valószínűleg nem veszi észre. Néha- néha felszisszenek, mikor a kelleténél mélyebbre jutnak azok a körmök. Lassan kezdünk eljutni abba a pozícióba, ahogy az egész napot átaludtuk. Alli teste az enyémhez lapul. Érzem, most sem fogom tudni türtőztetni magam. Majd egyszer csak felemelkedik mellkasomról és füle mögé tűr egy tincset szégyenlősen. Meglepetten és kiéhezve pislogok rá, mire csak megvonja a vállát.
- Ha eljössz velem ma, akkor ma is nálad alszom. – jegyzi meg halvány mosollyal az arcán, bár legbelül egy ádáz ördög rejtőzködik, aki fondorlatos tervvel próbál rávenni, hogy elmenjek vele.
- Akkor ma az utcán alszol, mert , hogy nálam nem, az biztos. – fapofával az arcomon áthajítom a lábaimat felette, hogy ülő pozícióba kerülve, felkelhessek és elhagyhassam a szobát.
Mogorva arckifejezéssel sétálok a lány mellett, aki teljesen izgatott szorongatja a kezem. Sóhajtok egyet, mire rám pillant. Miután bedobta aduászát és megmutatta bájait, kénytelen voltam belemenni mocskos kis játékába. Bár a hátam közepére sem kívánom most ezt a találkozót, rá kellett jönnöm, hogy ez Allinek fontos és ennyit megtehetek érte.
Cipőnk csattogása jól hallhatóvá válik az utcán, hisz ilyenkor aligha jár egy két ember, az autók is ritkábban járnak. Szélcsend van és korom sötét. Csak azok az utcai lámpák világítanak meg minket, amik alatt néha elsétálunk. Oldalra pillantva látom, hogy barátnőm mennyire magabiztosan megy mellettem, fülig érő mosollyal. Örülök, hogy biztonságban érzi magát mellettem még egy ilyen kihalt környéken is. Fura belegondolni, hogy egy nappal ezelőtt még azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg jó ötlet-e elrepülni, most pedig itt sétálok életem szerelmével épp afelé a csapat felé, akik régen az életet jelentették nekem. Az életem sebesen robog előre, újabb és újabb fordulatokat előhúzva a zsebéből. Épp ezért aggódok kicsit emiatt az összejövetel miatt.
- Szeretlek. – jelenti ki hirtelen a mellettem sétáló. Nem néz rám, a tőlem kapott kardigán kapucniját a fejére húzta, még mikor elindultunk, így arcát sem látom igazán jól.
- Persze, most már nyalizol. – nevetek halkan. Fejemen átfut a gondolat, hogy mennyire egyszerűen vett rá arra, hogy eljöjjek vele. Alli megszorítja a kezemet, ezzel késztetve engem, hogy ránézzek. Csillogó szemekkel bámul fel rám, míg meg nem ejt egy őszinte szívből jövő mosolyt.
- Komolyan szeretlek. – kissé meglep, de annál jobban esik a szájából hallani. Fejét közelebb húzom magam, hogy egy puszit adhassak feje búbjára. Karomat átdobom válla felett, így tartom magamhoz közel.
Idegesen ropogtatom az ujjaimat, állkapcsom megfeszül, ahogy Alli megnyomja Poppy nyaralójának kapucsengőjét. Belülről hallani a már ismerős női hangot. Rikácsol egyet, majd hangos trappolással közeledik az ajtóhoz. Szívemet a torkomban érzem, annak ellenére, hogy Poppy lenne az utolsó akitől ma félnem kell.
A hatalmas fatönkös ajtó lassan nyílik ki előttünk. A bentről kiszűrődő fények miatt, a lányból szinte semmit nem látni csak apró alkatát.
- Harry?! – cseppet sem kedvesen szólít meg, szememet megforgatom, kedvem lenni odahajolni Allihez és fülébe súgni, hogy én mennyire megmondtam. A szőke lány megragadja a karomat és erősen magához húz. Szinte látom magam előtt Poppy rezzenéstelen komoly arckifejezését, miszerint nem örül, hogy a „együtt vagyunk-nem vagyunk együtt” játékunknak most pozitív eredménye lett.
- Stan mondta, hogy ugorjunk be. – szól kollégája, mire a figyelem a mellettem állóra terelődik. A házigazda biccent egyet, majd megöleli vékonyka barátnőmet. Én magam mögött becsukva az ajtót kullogok oda a barna hajú lányhoz, akinek arca már teljesen kirajzolódik előttem, ahogy beljebb érünk.
- Nem kellene itt lenned. – suttog Poppy mikor megindulunk az épület felé. Alli lehetetlen, hogy hallja rejtélyes beszélgetésünket, hisz már jóval előttünk jár, egészen az ajtónál, ami tárva nyitva áll.
- Hidd el, én sem jó kedvemben jöttem el. –nyögöm kissé gúnyosan. Szinte hallani Poppy idegességében elmormolt imáit, amik cseppet sem bíztatnak. Zsebre dugom a kezem, próbálok magabiztosnak mutatkozni. – Nem maradunk sokáig. – döntöm el egyértelműen, majd belépek én is az ajtón.
Megcsap az a jellegzetes illat, ami egy nyaralóban szokás. Az az illat ami felhozza az összes emlékedet a nyárról, még akkor is ha odakint hideg az idő. Közvetlenül a bejárati ajtó mellett egy hatalmas tükör ékeskedik, így megmutatja nekem savanyú pofám. Arcomra egy halvány mosolyt erőltetek, ami talán túlságosan erőltetett.
- Ne is próbáld meg megjátszani. – jegyzi meg Poppy aki rám sem nézve elviharzik előttem egyenesen abba a szobába ahonnan a hangok kiszűrődnek. Zene, mulatozó fiatalok, alkohol illata. Pont az amire egy nyaralóban szükség van.
Követve az előbb elsuhanó lányt egy nappaliban találom magam, ahol Poppy elégedetlenül magyaráz a magas, jóképű, szőkésbarna hajú fiúnak, aki egyből rám emeli szúrós tekintetét. Kapucnimat a fejemre húzom, majd lépek előre pár lépést. A nappaliban rajtuk kívül még hárman vannak, de egyikőjüket sem ismerem. Bólintok egyet köszönésképp, ők pedig felemelik sörüket az égbe üdvözlésképp. Fejemet balra fordítom, szememmel egy konyhát pillantok meg- vagyis annak egy részét. Kezemet még mindig zsebembe dugva lépem át a küszöböt és nézek körbe odabent is. Négyen vannak a szobában, de csak kettőjüket ismerem. Alli szőkés búbja alig tűnik ki a „tömegből”, de végül rájövök, hogy nem ő az egyetlen ismerős arc itt. Apró tüsis haja, ugyanúgy áll, mint régen. Viszont a régi eleganciájához képest csak egy fekete farmer feszül lábára, felül pedig csak egy fehér „V” nyakú pólót visel. Arcomra mosoly húzódik rég nem látott cimborám láttán.
Ajkaimat valami köszönésféle hagyja el, mire mindenki felém kapja fejét és Alli kivételével senki nem fogad túl kedvesen. Tekintetem egy alak szemén időz el, aki azonnal meg is szólal.
- Mit keres itt ez a fasz?! – hangja brutálisan mély, még a konyhapulton sorakozó poharak is beleremegtek egy kicsit. Visszahőkölök. Homlokomon tucat számra jelennek meg a ráncok.
- Hé, ezt a piát most találtam a… - egy mellékhelységből egy újabb szereplő lép közbe, ezzel megszakítva azt a feszült helyzetet ami most fenn áll. Mindenki arra a barna, kócos hajú, borostás srácra néz, aki egy másik ajtón belépett a szobába. A bor címkéjéből felpillantva rájön, meglepődve néz körbe az embereken, míg meg nem talál valakit. – Alli! – hangja iszonyatosan cseng a fülemben. A szőke hajú lány, kilépve az előbb még békésen társalgó társaságból hatalmas mosollyal az arcán kezdi el megközelíteni a fiút, aki azonnal leteszi a legközelebbi asztalra az italt, hogy Alli meleg karjaiba esve megölelhesse. Hatalmas szemekkel pislogok a két illető felé, akik még csak tudomást sem vesznek jelenlétemről. A fiú, kinek kissé ismerős tekintete van, Alli fejét vállára húzza, hogy puszit adhasson frissen mosott hajába.
Annak ellenére, hogy a féltékenységtől majd felrobbanva fel kéne szólalnom, nem tudok, mert belém fojtva a szót Jake közelebb lép hozzám és mellkasomnál fogva hátrébb lökve teszi fel újabb kérdését.
- Mit keresel itt, te szemét?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése